Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1903
I. Oláh Miklós levelezése a németalföldi humanistákkal
dolgozhatnak, valami ujat akartak alkotni, teremteni. Tekintetük megakad az antik-római világ romjain ; elmerengenek a múlton, s eszmélni kezdenek. Ez az antik világ fogja őket vezetni ; ez fogja őket támogatni; ez fogja irányítani törekvéseiket. Itt-ott felcsillan egy régi emlék ; itt-ott hirdeti még egy-két töredék a régi nagyságot. A kutató keze utána nyul, s lelkes buzgalommal kutat a többi után is. Törekvéseit siker koronázza ; az antik világnak szorgalommal gyűjtött gyöngyei feltárják előtte a klasszikus kor képét. S a feltárt kép csalogatja maga után az embereket: iskolák, kereskedők, nemesek, tyrannis udvarok, püspökök, de maguk a pápák is az antik világért lelkesednek. A mi a humanisták vallásos érzületét illeti, az első humanisták vallásos emberek voltak ; nem tértek el az egyháztól. Művelték az ókort, de nem szakítottak az egyház szellemével sem; olyan középállást foglaltak el. Ambrogio Camaldolose, Niccollo Niccoli, stb., mind vallásos meggyőződéssel ápolták a humanisztikus tudományokat. Petrarca vallásos ember volt, híve az egyháznak : imádkozott és böjtöt tartott. 1) Az ó-kor bámulásának annyira túlságbavitele, hogy a mellett elfogultan az egyházat a szellemi sötétség kútfejének lássák : a vallás gúnyolása, a vallásos szertartások nevetségessé tétele később kapott lábra, és terjedt el a humanisták közt. A humanizmus Olaszországból kiindulva elterjed Európa többi államaiban, így Németországban is, hódítva, diadalt aratva mindenütt. Mig azonban Európa többi államaiban a tudósok kiváltsága volt a humanizmus, s nem ment a nép vérébe; addig Németországban népszerűségre tett szert, és figyelemmel kisérték azt Németország polgárai. Az első humanisták itt sem voltak az egyház ellenesei, katholikusok voltak ; amennyiben az egyház ügyeivel is foglalkoztak, sürgették a reformot, ') Burchardt: A renaissance-kori műveltség Olaszországban. Ford. Bánóczy József, II. 301; továbbá Georg Voigt: Die Wiederbelebung des classischen Alterthums, 1. 84.
