Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1903

I. Oláh Miklós levelezése a németalföldi humanistákkal

A királyné szokott körutazásokat tenni Németalföldön, hová Oláh is elkíséri; s egy ilyen alkalom hozta őt össze a tudcs Levinus Ammoniussal, a karthauzi szerzetessel, és csakhamar jóbarátok lettek. Levinus Ammonius nagy szeretettel és ragaszkodással ír Oláhhoz a Gent melletti karthauzi kolostorból; vonzalmat, a kiváló férfiú iránti tiszteletet árulja el minden sora. Személyesen is ismerik egymást; egymást bátorítják a munkára. A kolostor csendjébe is elhatott Erasmus hire ; van, a ki ott is lelkesedjék érte. Oláh felkeresi Erasmus lelkes hívét; az ő lelkében is ott él Erasmus ideális alakja, és ez a közös lelkesedés összekapcsolja, barátokká teszi őket. Szivesen írnak egymásnak Erasmusról; ha valamit hallanak róla, sietnek tudósítani egymást. Ha „Ammonius testileg kolostorba is van zárva, ceremóniák kötik le, de lelke független, szabad;"

1) miért ne lelkesedhetnék ő is Erasmusért. Panaszkodik, hogy a szerzetesek nem igen érdeklődnek a tudományok iránt. Görögül egymaga tud az egész .kolostorban, hát nem is igen vesznek görög könyveket, sőt még a latinokat is csak barátai jóindulatából szerezheti meg.

2) A humanisták közt, kikkel Oláh levelezett, két kiváló historikussal is találkozunk; Ursinus Veliussal

3) és Paulus Joviussal.

3) Ursinus sokat foglalkozik histo') 415. ») 513. 3) Ursinus Velius, családi néven Vél Gáspár Sziléziában. Schweidnitzben született. A latin és görög nyelvekkel szeretett foglalkozni, és mint költő, mint szónok is kitűnt. Már 15 éves korában irt latin és görög verseket. Olaszországi egyetemeken, Rómában Bolognában kitüntette magát: doktor lett. Mikor Olaszországból visszajött, I. Miksa császár cseh-udvari történetíróvá nevezte ki. Ferdinand gyermekeinek nevelőjévé tette, s tanácsosává nevezte ki. Európa tudós világa kereste ismeretségét és társaságát. Halála 1535-ban sok mende-mondára szolgáltatott alkalmat; némelyek szerint megőrült és öngyilkos lett, mások szerint felesége üldözései elől menekült a halálba. (Jöcher : J. m. ; továbbá „Levelezés" 207.) *) Paulus Jovius, kiváló historikus Comoban született. Paduában, Paviában tanult és elnyerte a doktori méltóságot, s mint orvos praktizált Milanóban és és Rómában. Majd felhagyott az orvosi gyakorlattal és a történetírásnak szentelte idejét. Megirta Historiarum sui lemporis libri XLV., melyek a XVI. század első felének történetét ölelik fel. XVII. Kelemen pápa nocerai püspökké tette őt. — 25 —