Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1901

natja és látható eredménye a sok költségnek, melyet egy év alatt gyermekére áldozott Egy látható eredménye van s a mi fő hasznos is, meg van a végérvényes bizonyítvány, a melylyel már feljebb haladhat. S különösen az év végi érdemjegyek megállapítása előtt, a mikor az ilyen látható eredmény okvetlenül szükséges a szülőnek, mi történik ? Sorra jönnek a szülők, a kik az egész tiz hónap alatt a legnagyobb rendületlenséggel viselték tíukrak bukását, a minden harmadban szétküldött rovóczédulákat is, ime most épen kapuzárás előtt „kezdenek" ? érdeklődni fiaikviselete és tanulmányaikban tett előmenetele iránt. S mi történik ilyenkor? A szülő a hatás minden fegyverét felhasználja, hogy könyörületességre birja a zsarnok tanárt, mindenféle okot felhoz, csakhogy fiát a bukástól megmegmentse. S ha semmi mód nem vezet a kivánt eredményhez, akkor kész a legkeményebb kritika, a legigazságtalanabb megjegyzések egész áradata önti el a szülő elkeseredett szivét. De hát ki tehet erről ? A tanár, vagy az intézet ? Az ilyen szülő első sorban önmagában és kötelességét nem teljesítő gyermekében keresse a hibát. Nem a rendszer, nem a tanár oka ennek, hanem a közöny, melylyel a szülők az iskola iránt viseltetnek. S ez nemcsak, hogy megnehezíti azt a munkát, melyen a tanárnak és szülőnek vállvetve kell dolgozni, hanem az ebből folyó és már említett gyakori bukáshoz vezet, a mely az elkeseredett szülőt igen sokszor kíméletlen,, igazságtalan bírálatokra ragadja pyermeke jelenlétében. Hol marad a tanár tekintése, mi lesz belőle ? Cseppenkint adják be ilyen kritikákkal a legnagyobb mérget, elölik a gyermekben az eddig mintaképnek tisztelt tanár iránti szeretetet, vége egyszer s mindenkorra a tekintélynek, a mi pedig a tanításnak, a rend és fegyelemtartásnak első s alapfeltétele. Hogy kívánhatja az ilyen szülő, hogy gyermeke őt tisztelje, mikor annak szivében azok iránt kelt ellenszenvet, kiknek a gyermek az életben a szülők után legtöbbet köszönhet. Hallotta-e valaha tanuló tanárja szájából azt, hogy ezt vagy azt n? tedd, ha szülőid parancsolják ? Soha! Hisz a tanár nem személye iránt követeli meg azt a tiszteletet, melyet megkövetelnie — 6 —