Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1901

köre. Önállósága semmi, kedve a munkához kevés, vagy épen semmi, gondolkodni nem tudó, az élet nehéz csatáiban hamar elbukó egyén. Tud az ilyen magának szerepet találni az életben, tud alkotni, tenni, vagy épen feltűnni tetterejével ? Nem. Tudja az ilyen, hogy mi az a kötelesség, lelkiismeret, szorgalom ? Nem. Nevelhet az a bizonyos instructor ? Szabad szülőnek gyermekét a szellemiekben teljesen arra bizni ? Nem. A ki ezt teszi, az gyermekét előre eltemette, férfiút abból nevelni sohasem fog. Azt ne mulaszsza el szülő soha, hogy ahányszor csak lehet, — de úgy, hogy ezáltal szavainak súlyát el ne vegye — fiát a becsületes munkára, szorgalomra, kitartásra buzdítsa és ennek ellenkezőjéből eredő keserves életre előre is figyelmeztesse. Elég élő példával rendelkezik a szülő, hogy szavait ezáltal is nyomatékosabbá és meggyőzőbbé tegye. Igen gyakran előfordul, hogy csendes, jó viseletű gyermekek, a kik a légynek nem vétenek, az iskolában látszólag figyelnek s otthon is példásan viselik magukat és komoly munkával töltik el szabad idejüket, mégis megbuknak. Mert ugyan miféle komoly munkával is foglalkoznak ezek a csendes fiúk ? Mást nem tesznek, mint mindenféle regényt, költeményt olvasnak, szedik magukba a sok betűt, falják az elbeszéléseket, ott görnyednek napestig, néha még éjjel is az asztal fölött, s alig várják a reggelt, hogy elkezdjék újból a mit alig hagytak el. S a szülő boldog ! Mily komoly, éretteszű a gyermeke, mennyire érdeklődik már most is a tudományok iránt, önmaga műveli lelkét, nincs szüksége instructorra stb. stb. S eljön az időszak, vagy az év vége, s ez a komoly, éretteszű gyermek szekundákkal megterhelten tér haza. A szülők elszörnyűködnek, képtelenségnek tartják, hogy az ő éretteszű gyermekük megbukjék. De avval nem törődtek, hogy leczkéjét megtanulta-e, praeparatiója van-e, rendesen elvégezte-e iskolai kötelességeit. A szülők a hibásak, mert megengedték, hogy a gyermek szellemi képességeit a maga belátása szerint irányítsa. - 10 —