Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1901

S épen ilyen sokat olvasott gyermekkel szeretik a szülők a felnőttek társaságát felkeresni, hivatkoznak korai érettségére, komoly, higgadt eszére, de nem gon dolják meg, hogy ott a társaságban sok olyat is hallhat, a mit még regényben sem olvasott. S ha még megmaradt a sok olvasás után az ilyen mozgó, eleven regénytárban valami a gyermeki kedély érintetlenségéből, ha még megőrizte szivének és lelkének egyszerű nemességét, bizony sokszor elveszti azt, mert olyat is hallhat, a mi arczába kergeti a vért és erkölcseit bántja. Mindig arra gondoljunk, hogy gyermekkel van dolgunk, kinek a nagy világ sokféleségéről még fogalma sincs és nem is szabad, hogy legyen, úgyis elég alkalma lesz férfi korában arról meggyőződni. Hagyjuk meg gyermeknek a meddig lehet, mi ne akarjuk őt idő előtt férfivá tenni, úgyis azzá lesz. De mindez nemcsak a szülőkre vonatkozhat; mert hány szülő van, a ki gyermekét kénytelen kosztba adni. Az a kosztadó ne tekintse a gondjaira bízott gyemeket csak olyannak, mint a kivel szemben — a fizetett összeg fejében —ha neki enni ad, meg szállást nyújt, már megtette kötelességét. A gyermeknek nemcsak anyagi, hanem erkölcsi élete is hosszú tíz hónapon át az ő kezeire van bízva, tehát kötelessége, hogy a fölött őrködjék és semmi fáradságot ne kíméljen, hogy a helyes, okos irányítást és jóakaratú figyelmeztetést, ha kell dorgálást czélszerűen alkalmazza. Érdeklődjék a fiú minden lépése, tette iránt. Mert a gyermek, ha észreveszi, hogy figyelik, hogy tettei titokban nem maradnak és a napi leczkéket sem lehet letagadni, akkor végre is kénytelen belátni az egyenes út czélszerüségét és lelkében mindenesetre megfogamzik a jobb útra való térés fogadalma. Természetesen nem olyan gyermekekről beszélek, a kiken már jóformán semmi nem fog ; az ilyenekkel akármit is tesz az ember, velük czélt elérni nem fog. A gyermeket szabad idejében sem szabad teljesen magára hagyni. Elég alkalma és untig szünetje van arra, hogy szabad idejét is czélszerü foglalkozással eltöltse. Ott van mindjárt a nagy szünidő. A fiú természetesen élvezi a szabadságot, lerázva magáról legalább egy időre — íi —