Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1895
Minden olvasmány tárgyalásának egyik főfeladata, hogy a tanulók tartalmát helyes felfogással, s a maguk szavával el tudják mondani. A tanár tehát uj olvasmány tárgyalására ne térjen, mig meg nem győződött, hogy osztálya nagy része helyesen felfogta és megfelelően elő is adja az olvasott darab egész tartalmát. Kellőleg készítse elő a megértést, pontos, értelmes olvastatással. A gymnasiumba lépő tanulótól elvárhatni, hogy az olvasás elemi nehézségen túl legyen s igy kiválóan az értelem szerinti hangsúlyozásra lehet ügyeimet fordítani, tekintettel az írásjelekre s a mondatrészek viszonyára. Az olvasmányt a üuk képességéhez mért apróbb szakaszokban, gondolatonkint olvastatva, minden egyes szakasznál megadja a tanár a szükséges nyelvi s tárgyi magyarázatot s elmondatja a tartalmat. Majd az olvasmánynak vagy legalább egy nag}robb befejezett részletének végéig jutva, átolvastatja kellően hangsúlyozva az egészet még egyszer, és vezető tárgyi kérdésekkel összefoglaló megbeszélés tárgyává teszi, kellően kiemelve lényegesebb elemeit, melyekhez az emlékezet a körülményeket fűzheti. Végre ugyancsak kérdései fonalán, majd azok nélkül is elmondhatja az egész olvasmány tartalmát, megkövetelve, hogy a magyarázat és megbeszélés eredménye is belefoglaltassék az előadásba. E kezdő fokon sok esetben be fog állani a szükség, hogy a tanár mind a kellő olvasásra, mind az összefoglaló elbeszélésre maga adjon mintát. Az ilynemű tárgyalás értelmi haszna mindenesetre megérdemli, hogy a tanár kitartó szeretettel időzzék egy-egy olvasmánynál, s következetesen hozzászoktassa növendékeit, hogy semmit se olvassanak a nélkül, hogy tartalmáról tüzetesen számot ne tudnának adni. Költeményeknél a tartalmi elmondáshoz még a szószerinti betanultatás is járul; ezek szavalásánál a tanár, távol tartva az érzelmes előadást, szintén különösen az értelmi hangsúlyozásra fektessen súlyt. b.) A nyelvtani anyag. A nyelvtani anyag az első osztályban az egyszerű mondat körében mozog ; a fő- és mellékmondatok megkülönböztetése az olvasmányok megértése szempontjából történik, s annak a megvilágítására szoritkozhatik, minő kérdésre felel, illetőleg minő mondatrészt helyettesit a mellékmondat. A tanítás tárgya e szerint: a) a mondattan köréből: a főbb mondatrészek biztos fölismerése; b) a szótan köréből: a beszédrészek használata (lehetőleg kapcsolatban a mondatrészekkel, melyeknek képviselői szoktak lenni); a tő-nek és járulékainak megkülönböztetése (a helyesírás segítségével is); az igeragozás, kapcsolatban az állítmány tárgyalásával; a névragozás kapcsolatban a mondat többi részeivel; a szóképzés fontosabb részei. A helyes nyelvtanítás a kezdő fokon, mint minden nyelvben, a magyarban is magukból a nyelvtényekből indul ki. A tárgyilag már megbeszélt olvasmány nyelvtani elemzése vagy vele kapcsolatban álló írásbeli munkálat lehet kiinduló pontja az összes nyelvtani oktatásnak. Főeszközc a mondatelemezés, mert a mondatbeli gondolatnyilvánitásban legszembetűnőbb a kifejezés helyességének és szabatosságának fontossága. Nyelvtani kézikönyvet, az alsó'két osztályban csak akkor czélszerü használni, mintegy összefoglalásul cs az emlékezetbe vésés segítségére, ha az osztály egy-egy czikk vagy fejezet tartalmát már az elemzés segítségével megtanulta. A tanitás menete következő módon alakulhat: Elvárhatni, hogy a gvermek a népiskolában megtanulta a mondat- és beszédrészek megkülönböztetését és a helyesírást. Az év elejét részben ezeknek ismétlő begyakorlására fordíthatja a tanár. — 82 —
