Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1893
kedvező fokon. A feltérséget kelet — észak keletről nyugat — “^nyugati irányban vonuló hegyláncz két részre osztja: az éjszaki Leon és Ö Castilia vagy egy néven O-Castilia, a déli Uj Cas- tiliára. A Castiliai párkány hegységgel mint alappal párhuzamosan húzódó trapéznek mely a központi feltérség éjszaknyugati részén található, a középmagasság 800 m. bár középpontja Val- Iadolidnál 692 m. azonban Leon a párkányhegység déli lábánál 800 m. éjszak keleten Burgos 850 m. a délkeleti ágban Soria 1000 ni. és nyugaton a Quadiana előfoka Salmanaca nal 800 m. E trapéz alakú terület összes vizeit egyetlen folyó a Duero gyűjti össze, a keleti párkány hegységben ered és ezzel párhuzamos irányt követ, azonban Sarjánál délnyugati kanyarulatot tesz és medre Zamoráig, mintegy 200 km. távolságban csak 200 111. esik; ezen útjában veszi fel a Cantabriai hegységben eredő Pisuerga-t, melynek hosszában a »Canal de Castille« halad, hogy a Tierra de Campos vizével egyesítse, Zamozan alul a Leonban eredő Esla ömlik belé, ennek felvétele után Portugália határán mint vad hegyi folyó 600 m. esik délnyugat felé, 100 km. távolságban egy könyök képzése után felveszi eredeti irányát, miközben keskeny medrével majdnem a tenger partig hajózhatlan, csak a tengerparttája néhány km.-re szélesbtil és lesz járható. Ó Castilia magas feltérségét nyugatról, Gallicziát déli részen és Portugáliát éjszakról hatóroló hegyvidék tulajdonképen a fel- térség folytatásaként tekinthető, mely azonban jellcgezve számos hegyormával eltérő Kevés csúcsa emelkedik 1200 ni. magasságra, csak éjszakon, Aszturiától délre, terjed el néhány magasabb ág, melyek között a Sil siet a Minho felé. Ez utóbbi eredetét közel az éjszaki parthoz, Asturia hegységéből veszi, eleinte délre tart, majd a Sil felvételele után délnyugati irányt követve siet az Atlanti oczeánba. A központi feltérséget délről elkülönítő hegyláncz: Castilia választó hegység néven ismeretes ; a valóságban azonban nem alkot egyöntetű hegylánezot. hanem egymáshoz közeledő, ugyan ugyanazon irányt követő részekből alkott. Ezeknek legkeletibb ága a Jalon folyó forrás vidékénél keresendő, mely a központi fensik fölé csak néhány 100 méternyire emelkedik és a már említett vízválasztót képezi a Duero és Tajo között. Irányában eleinte a' Duerol követi, azonban 70 km. távolságban erősen délnyugatra — 11 —
