Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1893
háromszög déli egyenes vonala i:t fotytatást talál, az előbbi hegy ségtől a Jalon völgye által van megszakítva. E folyó hosszában már a rómaiak által használt legkényelmesebb közlekedési utat találjuk a fensik megközelítésére. A Jalon folyó hullámos feltérsége csak Aragónia és Valanczia érintésével lép a központi fönsik párkány hegységét, alkotó gerinezbe. A párkány hegység délkeleti része, Si. d. Molina 1800 m- magas csúcsával a vízválasztó feltérség egy különös képét nyújtja, melytől mintegy közép pontból, a folyók sugárszeriien indulnak a szélrózsa minden irányába: éjszakfelé a Jalonba siető Jiloca, délfelé a Tejo és Jucar, keletfelé a Quadala'iér. Ez utóbbinak keskeny völgyéből vad hegyormok törnek elő mintegy 2000 m. magasságban, melyek közül egy éjszak keleti ág Katalonia párkány hegységével fűződik össze. A Quadalaviar Valenczia parti lapályára ott lép, hol a központi feltérség párkány hegysége egy széles terrass szerű térséget alkot, melynek tuskó alakú elkülöníteti ormát (muelas) a Jucar is áttöri, előbb azonban a központi feltérséget ív alakban hasítja a nélkül, hogy közte és a Quadiana közölt vízválasztót találnánk : végre egy rövid keresztvölgyet képezve a keleti parton ömlik a tengerbe. Ha már most Valenczia tengerparti lapályára megyünk egy gazdag gabona termő vidéket érünk, mely nem csak a hegyekről ömlő folyamok, hanem mesterséges és művésziesen épített csatornák és kutak által lesz öntözve, minél fogva az egész terület paradicsom szerli kertet képez, mely éven kint 2 — 3 termést is ad. A központi feltérség czentruma hatalmas egyöntetű tömegekből áll, egyhangú kopár fatlan síkokkal, melyeknek látóhatára a meredek szaggatott és kopasz párkány hegységgel határos. A síkoknak talaja nagyobb részt terméketlen agyaggal és kavics törmelékekkel fedett és különösen ott, hol só tartalom található az áfrikai sivataghoz hasonló alkotásuvá lesz. Azonban termékeny területek sem hiányoznak, de a déli vidék gyümölcs bőségét hiába keressük. A félte rséget átmetsző folyók a könnyen rombolható talajba mély ágyat vájtak maguknak, minek folytán még mesterséges utón sem használhatók öntözésre és igy a legelők szárazsága következtében e vidékek barom tartása sem áll — 10 —
