Erős Vár, 2012 (82. évfolyam, 1-6. szám)

2012-06-01 / 3. szám

AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 84. ÉVFOLYAM 2014 JÚNIUS 1.-3. SZÁM PÜNKÖSDI IMÁDSÁG "Azt mondom nektek: kérjetek, és ada­tik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik. Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, ami­kor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti go­nosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azok­nak, akik kérik tőle?" (Lukács 11:9-13) Mi az az ajándék, amely ma a legtöbb embernek örömet szerezne? Ha megsza­vaztatnánk az embereket, ilyeneket mondanának: jólét, egészség, békesség, biztonság, elismerés, szeretet, de minde­nek előtt pénz, mert köztudomású, hogy a pénzzel mindent el lehet érni. Alig hiszem, hogy volna olyan valaki, aki azt mondaná: nekem az szerezné a legna­gyobb örömöt, ha a Szentleiket kapnám. Jézus viszont éppen azt mondja: A leg­nagyobb ajándék, amit Isten csak adhat nekünk, és amit akar is adni, az a Szentlélek. Ez az, amire a legnagyobb szüksége van az egész világnak, minden embernek. így hangzik ezen a pünkös­dön felénk Jézus üzenete: Ad Szentleiket a ti mennyei Atyátok mindazoknak, akik kérik Tőle. Éppen ezért nem valami kétezer éves történetre emlékezünk pünkösdkor, hi­szen Jézus nem azt mondja, hogy emlé­kezzetek rá, adott Isten Szentleiket az apostoloknak, meg az első keresztyé­neknek, hanem azt ígéri: ad Szentlelket azoknak, akik kérik. Pünkösd ott, és ak­kor van, amikor egy ember, egy gyüle­kezet, vagy egy egész egyház kérni, ke­resni, zörgetni kezd Istennél a Szent­lélekért. Olyan sok mindenért imádkoz­tunk már, sok mindent kértél Istentől, de kérted-e már valamikor is, hogy Uram, add nekem Szentlelkedet? Miért ez a legfontosabb, a legnagyobb kérés? Azért, mert csak a Szentlélek tud minket újjáteremteni. A mi nagy tévedé­sünk az, hogy minden rosszat a körül­ményeinkre fogunk, és azt mondjuk: ha lenne elég pénzem, ha lenne egész­ségem, ha mások lettek volna a szüleim, ha más lenne a házastársam, mondjuk a Hufnägel Pistihez mentem volna fele­ségül, ha nem ilyen lenne ez az ország, az emberek, a vezetők, ha más lenne a munkahelyem, akkor minden más lenne. Az igazság azonban az, hogy sok ember­nél megváltoznak a körülmények, mert új lakásba, új városba költözött, új mun­kahelyre került, talán az élete párját is kicserélte már, meggyógyult, újra egész­séges, rendszerváltás jött, de ő maga nem változott Nem is változhatott, mert amíg a Szentlélek el nem jön, amíg nem kapjuk meg Istennek a legnagyobb, legfon­tosabb ajándékát, amíg nincs bennünk, amíg nem Ő irányítja az életünket, addig nincs változás, nincs új élet. Addig min­den jószándékú kísérletünk ellenére is uralkodik rajtunk a természetünk, rán­gatnak minket a vágyaink, addig ki va­gyunk szolgáltatva önmagunk rosszab­­bik énjének, meg a körülményeink sodró erejének. Talán megpróbáltuk már nem is egyszer, hogy kitörünk ebből a kény­szerpályából, de újra meg újra azt láttuk, hogy pörgő körhintából nem lehet ki­szállni. Új emberré teremteni csak a Szentlélek képes. Nem a körülmények változására, a Szentiélekre van szükség! Egy börtönlelkész mesélte el a követ­kező történetet. Amint nézte a börtön­udvaron sétáló rabokat, a börtönőr meg­szólította. Érdekes figurák ezek. Van köztük néhány, ki tehetséges. Az ott például egész jó képeket fest - és rá­mutatott az egyik rabra. Később a szol­gálati szobában megmutatott egy képet, amit ez a rab festett. Merész színek, tizenkét ember, akik felfelé néznek tágra nyílt szemekkel, a hajuk szélfúttán zilált, az arcuk fényben fürdik. A börtönőr azt mondta: az a címe, hogy Pünkösd. A bör­tön kápolnájának festette, de nem tehet­jük ki, mert a rabtársait festette rá, rá­adásul a legrosszabb bűnözőket. A lel­kész kíváncsi lett és felkereste e rabot a cellájában. Elkezdtek beszélgetni, és közben azt mondta: egészen jól fest, de miért éppen bűnözőket festett meg? Hiszen azok, akik pünkösdkor kapták a Szentlelket nem voltak bűnözők. A rab azt válaszolta: Ez igaz, de a pünkösd arról szól, hogy új emberré leszünk. A Szentlélek megváltoztatja az embert. Ez a rendes embereknek nem olyan fontos, de azoknak, akik kétségbe vannak esve, meg kell tudniuk, hogy meg lehet vál­tozni, hogy Isten újat tud velünk kez­deni. Aztán rámutatott az egyik alakra és azt mondta: Az én vagyok. Talán még engem is megváltoztathat Isten. Azt gondolom, hogy ez a börtönbünte­tését töltő bűnös sok jó kereszténynél jobban megértette, és egészen biztosan jobban ki tudta fejezni, hogy mi a pünkösd lényege. A pünkösd lényege a Szentlélek első eljövetelekor és ma is az, hogy jelen van az Úr. Hogy: Itt van Isten köztünk. Sőt, nem csak köztünk, hanem bennünk is. Hiszen a Szentlélek az Atya és a Fiú Lelke, Általa lesz valósággá, amit Jézus ígért, hogy aki szeretni fog engem, azt szeretni fogja az Atya, és hozzá me­gyünk és benne lakunk. A Szentlélekkel Isten önmagát adja. Amikor a Szentlé­lekért imádkozunk, az élő Istennel való személyes életközösségért imádkozunk. Ezért a legnagyobb és legfontosabb ké­rés az, hogy Úram, add nekem Szent­lelkedet. Jézus szavaiból pedig egyér­telmű, hogy Isten meghallgatja ezt az imádságot: Ha ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle? Azt nézzük még meg, hogy mi kell ah­hoz, hogy Isten adja nekünk a Szentlélek ajándékát? [<"] T

Next

/
Oldalképek
Tartalom