Erős Vár, 2012 (82. évfolyam, 1-6. szám)

2012-06-01 / 3. szám

2. oldal Erős Vár 84. évfolyam Az eddigiekből világos, hogy először is kérnünk kell, imádságainkban legfonto­sabb helyen kell, hogy álljon a Szentlé­lekért való könyörgés. Kitartóan, szen­vedélyesen, keresve, kérve, zörgetve. Másodszor meg kell lenni bennünk a készségnek, hogy engedelmeskedjünk Isten Lelkének. Péter apostol azt mond­ja, hogy Isten ad Szentleiket azoknak, akik engednek neki. Mind a saját, mind a gyülekezeti életünkben azért nem lesz valósággá Isten munkája, mert ellene ál­lunk a Szentléleknek, ahogy az apostol mondja, megszomorítjuk, sőt ki is oltjuk, mert nem azt tesszük, amit Ő mond az igében, a lelkiismeretünkben, hanem azt tesszük, amit mi döntöttünk el. A Szent­leiket nem lehet az orránál fogva vezet­ni. Ő átlát rajtunk, és azt mondja: ha nem akarod komolyan, hogy megváltozzék az életed, ha engedsz nekem, nem teszed azt, amit mondok, akkor nincs is szük­séged rám. A Szentlélek nem akar tarta­lékjátékosként az életünk kispadján ü­­csörögni. Vagy Ő a csapatkapitány, és irányítja az életünk játékát, vagy egyál­talán nem játszik. Nem árt, ha világosan tudjuk, az egész Szentírás üzenete ez, hogy Isten nincs megelégedve a mi életünkkel. Mi ma­gunk sem vagyunk megelégedve vele. Nem mondhatja rólunk Isten, amit Jé­zusról mondott, hogy: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm. Nem h­­iszem, hogy volna köztünk akár csak egy valaki, aki azt merné mondani: Tévedés, az én életem olyan, hogy gyönyörködhet benne Isten. A pünkösd örömhíre az, hogy Isten megteremtette a lehetőséget arra, hogy a mi életünk megváltozzék, és Istennek kedves, Neki tetsző élet legyen. Ehhez adja a Szentlelket, aki által az Ő szeretett Fia, Jézus Krisztus él bennünk. Ez a leg­nagyobb ajándék, amely nekünk és Is­tennek is örömöt szerez. Mit tegyünk hát, hogy kapjuk a Szent­leiket? Tegyük azt, amit Jézus mond: Kérjetek, keressetek, zörgessetek, mert Isten adja a Szentleiket azoknak, akik kérik. És ha kapjátok, akkor engedjetek Neki, és ne szomorítsátok, ne oltsátok meg engedetlenséggel. Befejezésül egyetlen mondatot mon­dok még: Bizonyosak lehetünk afelől, hogy a Szentlélekkel együtt minden mást is, amire szükségünk van, megad Isten. Ámen. Balicza Iván ev. lelkész (Bp.-Budavár) Mi történik pünkösdkor? A nagy egyházi ünnepek sorában - karácsony (Jézus születése) és húsvét (Jézus feltámadása) után - a harmadik a pünkösd, melynek tartalma ugyanolyan fontos, mégis a legkevésbé ismert. A Szentlélek megérkezését, az egyház szü­letésnapját ünnepeljük ekkor. A Szentháromság egy igaz Isten három személyben nyilvánul meg: Isten az Atya, a Teremtő, az Örökkévaló; Jézus a Fiú, a Megváltó, aki testté lett és életét adta ér­tünk, a Szentlélek pedig az, aki megele­venít, megszentel, és személyessé teszi számunkra az Úr Jézus által kínált meg­váltást A Szentlélek láthatatlan, hatása azon­ban nagyon is látható. Olyan változást munkál ki annak a szívében, aki befo­gadja, hogy azt nem lehet nem észreven­ni. Figyeljünk most fel két bibliai epizód segítségével a tanítványok életében be­következett változásokra! A tanítványok sokáig küzdenek saját értetlenségükkel. Jézus háromszor is­métli el nekik részletesen, hogy azért kell meghalnia, mert ez Isten üdvösséget szerző akarata, amikor azonban ez be­következik, nem értik, mi történik. Csak amikor pünkösdkor eljön a Szentlélek, akkor válik világossággá számukra min­den. Elkezdenek beszélni a Jeruzsálem­ben összegyűlt tömegnek arról, hogy mit tett Jézus és hogy ez milyen fordulatot hozhat el az életünkben. Olvassuk el Pé­ter igehirdetését az Apostolok Csele­kedeteiről szóló könyv 2. fejezetéből, és magunk is rácsodálkozhatunk, milyen kristálytisztán tanít ez a nemrég még értetlenkedő apostol! A tanítványok életét a félelem is kese­ríti, ami Mesterük kivégzése után em­berileg talán természetes is. Hiszen ha Őt megölték a zsidó vezetők, akkor váj­jon nem ugyanez a sors vár-e a tanít­ványaira is? Elrejtőznek egy házban, be­zárkóznak, és igyekeznek túlélni a kriti­kus napokat. Aztán megjelenik nekik a feltámadt Úr, és kissé megnyugszanak, de a nagy fordulatot ebben is a pün­kösdkor megérkező Szentlélek hozza el. Bátorságot önt a szívükbe, és ők ennek hatására előbújnak a zárt ajtók mögül, és bátran prédikálni kezdenek. Igehir­detésükben még azt a kényes kérdést sem kerülik meg, hogy Jézust, a Meg­váltót pont a prédikáció hallgatói, azaz a jeruzsálemi zsidók feszítették meg... A jelenlévők közül háromezren térnek meg, és megalakul az első keresztyén gyülekezet, megszületik az egyház. Mi­csoda változás ez a tanítványok szívé­ben, és milyen látványos tette ez a Szentléleknek! A Szentlélek munkájára ma is nagy szükség van. Sokan most is értetlenül hallgatják a Jézusról szóló igehirdeté­seket: megjegyzik a gyakran elhangzó mondatokat Jézus haláláról, feltáma­dásáról, de nem értik, mi köze lehet en­nek személyes életükhöz, mindennapi gondjaikhoz, örömeikhez. S a mai tanít­ványok is sokszor bátortalanok: nem merik elmondani szeretteiknek, isme­rőseiknek, munkatársaiknak azt, hogy Istentiszteletre járnak, imádkoznak, és hogy Isten szeretetéből élnek. A Szent­lélek jelenlétére, szívet és értelmet át­formáló jelenlétére van szükség! Adja Isten, hogy gyülekezeteink minél több tagja átélje a pünkösdi csodát, és meg­kapja a Lélek ajándékát! Hulej Enikő ev.elkész (Kecsemét) A KEGYELEM LELKE Én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ád nektek, hogy veletek maradjon örökké. (János 14:16) A Szentlelket olyannak kell megis­mernünk és hinnünk, amilyennek maga mondja magát. Eszerint Ő nem a harag és a rettentés Lelke, hanem a kegyelem és vigasztalás Lelke. így az egész Szent­­háromság csupa kegyelem. A Fiú azzal vigasztal, hogy könyörög a Szentlélekért, az Atya meg azzal, hogy adja a Szent­lelket, a Szentlélek pedig maga a Vigasz­taló. A keresztyéneken tehát nincs ha­rag, fenyeegetés, vagy rettentés, hanem csupa szívélyes szeretet, s édes vigasz­talás égen-földön. Miért? Hát azért — mondja Ő — mert tömlöctartótok és hó­hérotok úgyis elég van, aki rettentsen és gyötörjön benneteket. A Szentiélekről tehát azt kell taníta­nunk, hogy Vigasztaló. Ez a módszere, tiszte, és tulajdonsága. Önmagában való isteni lényéről ne vitatkozzunk. Istensé­gére nézve a Szentlélek az Atyától és a Fiútól elválaszthatatlan isteni lényeg. Számunkra azonban Vigasztaló a neve. A Vigasztaló pedig az, aki a megszomo­rodott szívet Isten iránt megvidámítja, jókedvre deríti, mert hiszen arról bizto­sít, hogy bűneink meg vannak bocsátva, a halál meghalt, az ég megnyílt, Isten ránkmosolyog. Aki e meghatározást jól megragadja, annak már nyert ügye van, hiszen égen-földön csupa vigasztalással és örömmel találkozik, cjökj

Next

/
Oldalképek
Tartalom