Erős Vár, 2009 (79. évfolyam, 1-6. szám)
2009-12-01 / 6. szám
PROLONGÁLT KEGYELMI IDŐSZAK A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE 1 956. NOVEMBER 1 -E ÉS 1 958. JÚNIUS 1 7-E KÖZÖTT XXII. RÉSZ: TÁRGYALÁSOK AZ ÁLLAM KÉPVISELŐIVEL, 1957. NOVEMBER 12,15,25, ÉS 29 ELSŐ TÉMAKÖR: ELMÉLETI TISZTÁZÁS kapcsot, hogy az "felülírhatná" a poli-79. évfolyam___________________________ERŐS VÁR______________________________5. oldal Az 1956-os szabadságharc ötvenedik évfordulója alkalmából cikksorozatban emlékezünk meg azokról az eseményekről, melyek a Magyarországi Evangélikus Egyházat érintették azokban az időkben. Hálás köszönetét mondunk a cikksorozat szerzőjének, Nt. dr. Böröcz Enikő ev. lelkésznek, a hazai Evangélikus Országos Levéltár tudományos munkatársának. Sz. * Az 1957 novemberében folytatott tárgyalások — az 1948 tavaszán folytatott tanácskozásokhoz hasonlóan — döntő jelentőségűnek bizonyultak a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) későbbi története szempontjából. A tét mind a két esetben az volt, hogy kiknek a vezetésével, milyen belső és külső feltételek között, és milyen irányban folytatódik tovább az egyház élete és szolgálata. A tárgyalások megkezdése előtt Horváth János közölte Ordass Lajossal, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) részéről ő maga, Miklós Imre, illetve Gmák Károly lesznek a tárgyalópartnerek. Azt is hozzátette, hogy ők a maguk részéről a MEE-ból a következő személyeket hívták be a tárgyalásokra: Grünvalszky Károlyt, Mekis Ádámot, Pálfy Miklóst illetve Szabó Józsefet. Ez utóbbi később — a tárgyalások döntő pontján — elhagyta a helyét, és az Ordass Lajos által vezetett ún. egyházi delegációhoz csatlakozott. Ennek tagjai Ordasson kívül: Túróczy Zoltán, Kékén András, és Nagy Gyula voltak. Ordass szerette volna még az egyházi oldalhoz behívni Zászkaliczky Pál püspökhelyettest is, ehhez azonban az állami oldal nem járult hozzá. Az ÁEH által behívott evangélikus egyházi személyekre utalva, Ordass a tárgyalások során azt mondta, hogy olyan érzése van, mintha az ún. egyházi ellenzékkel kellene tárgyalnia, nem pedig az ÁEH képviselőivel. A felsorolt személyeken kívül — ugyancsak az ÁEH kérésére — a tárgyalások kellős közepén megjelent Vető Lajos volt püspök is. A lezajlott megbeszéléseknek tulajdonképpen két témája volt: az egyik elméleti jellegű, a másik viszont nagyon is gyakorlati irányultságú. Az elméleti jellegű témát a MEE egyházpolitikai állásfoglalásának megfogalmazása jelentette. A gyakorlati jellegűt viszont a személyi kérdések megtárgyalása. Eredetileg még további két témát is felvettek a tárgyalások agendájába. Azonban ezek megbeszélésére a tárgyalások megszakadása miatt már nem kerülhetett sor. A két elmaradt téma: az egyházi sajtó illetve a külföldi ügyek dolgainak megbeszélése lett volna. így ezeket csak érintették. A tárgyalások folyamán a két legtöbbet beszélő személy a két delegáció vezetője: Ordass Lajos illetve Horváth János volt. Horváth azzal indokolta a tárgyalások, illetve az első témával való foglalkozás szükségességét, hogy az ÁEH úgy érzi, hogy ők „túlteljesítettek" a MEE irányába, az azonban még a kötelezőt sem teszi meg. "A magyar evangélikus egyház az állam-egyház viszonyát illetően messze elmaradt a római katolikus püspöki kartól... Az az evangélikus egyház maradt messze el, akinek alapítója Luther Márton haladó gondolkodású volt Egy haladó egyház elmaradt, és nem érti meg a haladást." Erre a nem is burkolt vádra Ordass Lajos azzal válaszolt, hogy az egyház számára a primer dolog a saját küldetésének a teljesítése, és csak ezen keresztül — tehát indirekt módon — fogalmazhatja meg minden más dologhoz való viszonyát. Az egyházi oldalon ülők közül Nagy Gyula az evangélikus hitvallási iratokra való hivatkozással próbálta meg alátámasztani Ordass érvelését. Túróczy Zoltán arról beszélt, hogy mind az egyháznak mind az államhatalomnak van kompetenciája, és kinek-kinek a magáét kell megfogalmazni és jól képviselni. Szerinte az állam-egyház viszonya "nagyon jó", voltak sokkal rosszabb idők is. Kékén András szerint a MEE tartózkodása őszinteséget takar, és annak a véleményének adott hangot, hogy ezt a kérdést bizonyos, baloldali elkötelezettségű belső-egyházi körök feszegetik. Az államhatalom által meghívott egyházi személyek közül Szabó József a direkt politizálás veszélyeire hívta fel a figyelmet. Ugyanakkor készséggel elismerte, hogy van mit javítani a szocializmushoz való viszonyon. Grünvalszky Károly arról beszélt, hogy szerinte a hitbeli és hitvallásos közösség nem jelent olyan erős összekötő tikai állásfoglalások terén megjelenő különbségeket. Pálfy Miklós még ennél is konkrétabb volt. Ő ugyanis kijelentette, hogy az 1956 novemberében hivatalba lépett egyházi vezetés elhagyta a lutheránus örökség talaját, mivel a tartózkodás és a semlegesség elvei a világi ügyeket illetően nem evangélikus sajátosságot takarnak. Mekis Ádám — érezve, hogy az előző két megszólalás túlságosan is direktre sikerült — megpróbált kiegyenlítődést elérni. Egyfelől annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a teológiai alapról nem lehet lelépni, másfelől azonban azt hangsúlyozta ki, hogy szerinte is sokkal több hálát kellett volna mutatni az államhatalom irányába. Az elméleti kérdéshez a második tárgyaláson is visszatértek. Mintegy összefoglalásként Horváth János arról beszélt, hogy az egyház illetve a vüág szabadságának a kérdése szorosan öszszefügg az éppen uralmon levő hatalom szabadság-fogalmával. Szerinte sehol sincs teljes szabadság, mert, aki éppen uralkodik, az mondja meg, hogy az meddig terjedhet. Ordass Lajos viszont a maga részéről azt a véleményét hangoztatta, hogy az egyház feladata az, hogy hirdesse az evangéliumot, kiszolgáltassa a szentségeket, és ennek megfelelően viselkedjék. Hozzátette, hogy a MEE vezetői és tagjai tudomásul veszik a Magyar Népköztársaság államformáját, azt, hogy egy szocialista társadalomban élnek. Azonban kimondta, hogy az egyháznak az államhatalom felé az a legfőbb küldetése, hogy figyelmeztesse arra, hogy Istentől adott kötelessége Isten törvényeinek megtartása, és a törvényesség és igazságosság képviselete. Az első téma megtárgyalásánál világossá vált, hogy alapvető véleménykülönbségek vannak az egyház és államhatalom képviselői között. Ez kiterjedt mind az egyház küldetésének, mind pedig a küldetéséből fakadó kötelességeknek a kérdéseire. Ezen a háttéren már előre látható volt, hogy a kiinduló pontok alapvető eltérése miatt a második témánál, ti. a személyi kérdések megtárgyalásánál kemény összeütközések várhatók. [Folytatása következik] Dr. Böröcz Enikő ev. lelkész, egyháztörténész. i
