Erős Vár, 2007 (77. évfolyam, 1-6. szám)
2007-04-01 / 2. szám
2. oldal ERŐS VAR 77. évfolyam KÖZÖS FELELŐSSÉG OROSHÁZA UTÁN ALKOTNA I ÉBREDÉS “Hála, hogy ébren szentegyházad... Nem hallgat el egy percre sem... Már a nap távol testvért ébreszt, még alig hamvadt fénye itt... ” vallunk a keresztyénség egész világot átfogó - divatszóval: globális - közösségéről egyik szép esti énekünkben (Ev. Enekeskönyv, 124) Az idézett sorok jutnak eszembe, amikor tengerentúli Testvéreinkre gondolva készülök húsvét ünnepére. Hála Istennek, az evangélium - magyar nyelven is - eljutott a föld végső határáig. Amíg egyik helyen elcsendesedik az alkonyi ének, másutt felzeng a hajnali himnusz, a húsvéti halleluja. Hadd emlékeztessek az emmausi tanítványok megunhatatlan történetére (Lukács 24:13-35). Már beesteledik, amikor fáradtan hazaérnek. De a hozzájuk csatlakozó különleges Vándor forró szavára, kenyeret osztó mozdulatára, lehullik vaksi szemükről a kicsinyhitüség szürke hályoga, oszlik a reményvesztett csüggedés sötétje. A két tanítvány az alkonyatban ébred rá húsvét hajnalának evangéliumára: Jézus feltámadt! Valóban feltámadt! Sohasem késő Jézussal találkozni! Soohasem késő elindulni az örömhírrel mások felé! Lehet felébredni a nap, a világ, az élet alkonyán is. Bekövetkezhet a csoda: az alkonyi homályból hajnali derengés lesz! Gyakran kesergünk keresztény közösségek, egyházak alkonyán itt, az öreg Európában, mintha az ún. posztkrisztiánus életérzés valamiféle gyógyíthatatlan, feltartóztathatatlan világjárvány lenne. De ugyanakkor örömmel értesülhetünk lelki ébredésekről, szinte forradalmakról más földrészeken, ahol emberek sokasága a szeretet első tüzével fogadja be az evangélium életújító erejét. A feltámadott Úr ma is úton van, a vén Európában éppen úgy, mint az újvilágban. Ma is odaszegődik kiégett szívű tanítványok mellé, és féltő szeretettel kérdezi: Mi bánt? Mit, vagy kit veszítettünk el az életünkből? Ma is feltálja az élet nagy összefüggéseit. Hívásunkra ma is betér életünk otthonába. Ma is megtöri, és adja az élet kenyerét. Ma is új távlatokra nyitja meg rövidlátó szemünket. Ez a perspektíva ragyog ránk az idézett ének záró sorá-A Magyar Evangélikus Konferencia 2006 októberi orosházi alakuló ülése lélekemelő élmény volt mindnyájunknak, akik ott lehettünk. A határokon átívelő testvéri közösség öröme persze újra és újra emlékeztet azokra a tragikus eseményekre, melyek következményeként magyar anyanyelvű testvéreink az országhatárokon túlra kerültek. A nagy kérdés az, hogy hogyan lehet a - huszadik század folyamán különösen jelentős - vérveszteséget úgy látni és láttatni, hogy ne a múlt eseményei feletti kesergés, hanem a fennálló helyzetben meglévő lehetőségek váljanak nyilvánvalóvá. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján különösen aktuális probléma ez. Hazai körülményeink között látjuk, hogy milyen könnyű a jó lehetőségeket elszalasztani. Sajnálatos módon az 50. évforduló is ezek sorát szaporította: a hazai megemlékezések, az ünnep hangulata nem volt méltó 56 emlékéhez. Nyugateurópából és a tengerentúlról ugyanakkor szép ünnepségek híre érkezett hozzánk. Ez is azt bizonyítja, hogy érdemes odafigyelni a magyar emigráció megnyilatkozásaira, fontos itthon is ismerni, hogyan is élik meg magyarságukat és persze evangélikus hitüket távolban élő testvéreink. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a környező országokban élő magyar anyanyelvű evangélikusok iránt érzett felelősségünk mindenképpen együtt kell járjon Magyarországon élő tót- és németnyelvű hitsorsosaink iránti felelősséggel. Csak úgy lehet hiteles a kárpátmedencei magyar lutheránusokkal való törődésünk, ha tudatosan ápoljuk német és tót gyökereinket is. A MAEK megalakulásának egyöntetűen jó fogadtatása azt bizoból: “Jőa nap, melyen majd együtt áld és együtt dicsér minden nép. ’’ A Vele való találkozás semmivel sem pótolható húsvéti örömét kívánom lapunk minden kedves Olvasójának, közelben és távolban. Krisztus feltámadt, valóban feltámadt! Gáncs Péter ev. püspök — a Magyar Evangélikus Konferencia 1. alelnöke nyitja, hogy sikerült ezt világossá tennünk. Sajnos azonban nem csak a közös anyanyelv köt minket össze, hanem a közös gondok is. Az elöregedű gyülekezetek, anyagi problémák, szervezési nehézségek, személyes ellentétek súlyos tehertételei az evangélikus közösségeknek, persze más-más mértékben. S noha a lutheránus egyházszervezet egyik legnemesebb hagyománya az egyes gyülekezetek belső demokráciája és függetlensége, nagyon fontos, hogy minél alaposabban megismerjük nemcsak egymás gondjait, hanem a vonatkozó megoldási javaslatokat is. Bármely közösség akkor működik jól, ha tagjai tudnak egymásról. A MAEK legfőbb feladata tehát az én szememben az, hogy rendszeresen megteremtse egymás jobb megismerésének lehetőségét. Persze nemcsak személyesen,. hanem az egyházi sajtó, az internetes hálózatok útján is. Reményeim szerint egyre intenzívebb hírcsere alakulhat ki a hazai és a külföldi magyar evangélikus újságok, folyóiratok, hírlevelek között. A MAEK indulása a közös gondolkodás kezdete azzal kapcsolatban, hogy miként tudjuk hasznos, gyakorlatias tartalommal is megtölteni a felállított keretet. Őszintén remélem, hogy az “Erős Vár” olvasói is gazdagítani fogják majd az ezzel kapcsolatos eszmecseréket, segíteni tudnak abban, hogy az együttlét 2006 októberi orosházi öröme tartóssá váljon. így, közös imádsággal és erőfeszítéssel érhetjük el, hogy az Örömhír minél több honfitársunk és hittestvérünk számára váljon átélhető valósággá. Prőhle Gergely, országos felügyelő — a Magyar Evangélikus Konferencia elnöke 1 — 2+ Annak az előfizetőnek, aki egyik, eddig lapunkat még nem ismerő hittestvérét, családtagját, rokonát, vagy- ismerősét egyéves előfizetéssel ajándékozza meg, egy évvel meghosszabbítjuk előfizetését és az ajándékelőfizetést 2008 decemberéig érvényesítjük. Az ajándékelőfizetés US címre $6, kanadai címre US$8 vagy CA$12, tengerentúlra US$15. Beküldendő az ajándékozott neve, címe, s az “Erős Vár” névre kiállított csekk vagy j postutalvány P. O. Box 770828, Lakej wood, OH 44107-0038 címre. Előre is - I köszönjük a szíves támogatást, sz.
