Erős Vár, 2007 (77. évfolyam, 1-6. szám)

2007-12-01 / 6. szám

2. oldal ERŐS VÁR 77. évfolyam panaszos sírásomat tömlőjébe szedné, és megmutatná az utat, amerre mennem kell? Nem hiszem, hogy olyan okos ember len­nél, aki még sose jutott a maga esze után zsákutcába. Halld meg az üzenetet. Aki jön, csodálatos tanácsos, mindent megért, mindent meg tud magyarázni, és minden­ből tudja a kivezető utat. Híviák nevét erős Istennek. Amit a pró­féta eddig mondott a karácsonyi szemé­lyiségről, abban emberként mutatta be azt, aki jön. De aki jön, nemcsak ember, ha­nem az Isten közelségét is hozza szá­munkra. Nincs neked szükséged arra, hogy valaki az erős Istent közel hozza hozzád, Mennyivel kevesebb volna a bűnöd, ha volna valakid, aki a kísértések pillanatában az erős Isten jelenlétét kézzelfoghatóvá tenné számodra! Vagy a kétségek között, amikor sötét szakadékok ösvényei táton­­ganak előtted, milyen jó lenne valaki, aki az erős Istent állítja melléd! A próféta jól látja, hogy aki jön, az számunkra maga az erős Isten jelenléte. Mondd: nincs szük­séged az erős Istenre, az Isten erejére? Halld meg az üzenetet: a karácsonyi sze­mélyiség: erős Isten! És hívják nevét örökkévalóság atyjának, azaz örökkévaló atyának. Milyen nehéz mindig atyának maradni! Ha gyermekünk bosszant, milyen hamar lesz belőlünk hó­hér vagy bíró, ha örömet szerez, milyen ha­mar lesz belőlünk pajtás! Milyen heéz atyának maradni akkor is, amikor a gyer­mek a tékozló fiú útjára tér! Amikor daccal áll elénk! Milyen nehéz szelíden kiadni az örökséget, sírni utána, titokban kérdez­getni, kutatni élete folyása után, s mikor meggyalázva hazajön, elébe szaladni s csókolgatni! Milyen jó dolga van annak, akinek mindig van atyja, akitől elfogad­hatja mindig a büntetést is, de akitől bo­csánatot is kérhet mindig, akinek meg­foghatja a kezét még akkor is, ha azt dur­ván ellökte már magától. A próféta úgy lát­ja, hogy akijön, az örökké atya tud marad­ni. Nem volna neked szükséged erre? És hívják nevét békesség fejedelmének. A próféta úgy látja, hogy aki jön, az ura a békességnek. (A vihar lecsendesítése a Ge­­nezáret taván, és a félő tanítványok meg­nyugtatása a feltámadáskor.) Mondd, any­­nyira biztonságban élsz, annyira szeretnek az emberek, s olyan elvehetetlen a békes­séged, hogy nem volna szükséged a bé­kesség fejedelmére? Jöjj, szegény meghaj­szolt nyulacskája ennek a világnak, halld az üzenetet! Aki jön: a békesség feje­delme. Hét évszázad választotta el a prófétát az első karácsonytól. Nem ismert semmit a karácsony érzelgős hangulatából. Nem volt karácsonyfája, gyermeksereg nem ug­rándozott körülötte ajándékoknak örven­dezve. Nem zengték körülötte: Krisztus Urunknak áldott születésén... és mégis nem volt-e ennek a karácsony előtt élő embernek több világossága a karácsony lényegéről, mint nekünk? Segítse ez a karácsony előtti karácsony igazi karácsonnyá tenni a mi karácsony utáni karácsonyunkat! D. Túróczy Zoltán ev. püspök. In: “Isten embere.” EMLÉKEZÉS SZERETTEI SZÁMÁRA SOK ORSZÁGBAN OTTHONT TEREMTŐ EVANGÉLIKUS ASSZONYRA, DR. KOPPÁNYI DÉNESNÉ BRUCKNER HEDVIGRE Ez év június havának a végén, egy majd­csak félszáz, nagyrészben magyarul értő és beszélő, férfiakból és nőkből, valamint gyermekekből álló emlékező csoport tagjai keresték fel az Egyesült Államok New Jer­sey államában a princetoni temetőt, amely­ben több államelnök, tudós, egyetemi ta­nár, művész vagy más híres ember sírja is található, hogy lerójják tiszteletüket szeretett hozzátartozójuk, rokonuk, jóba­rátjuk vagy általuk annak, szerető szívéből fakadt szolgálata révén meggazdagodott és sokféleképpen tisztelt magyar evangélikus asszony előtt, akinek a férje, dr. Koppányi Dénes királyi ügyész és jogakadémiai előadó már 1974 óta — azaz 33 éve — e városka temetőjében várja Krisztus megí­gért szavainak a beteljesedését. Felesége, Bruckner Hedvig, a felvidéki Iglón látta meg a napvilágot egy békés és boldog evangélikus gimnáziumi tanári csa­lád gyermekeként és sem akkor, de később sem sejtette, hogy ez az időszak nem fog sokáig tartani. A első próba az édesapa katonai szolgá­lata volt, amely a háború elejétől annak a vgéig tartott. Ezt követte a szülök meglevő állásának az elvesztése miatt a Csonkama­­gyaroszágba való átmenekülés ideje, az ottani vagonlakás időszaka, majd egy igé­nyes, de kiépítendő új állásban három, majd 1922 után négy gyermek, akik mind Hedvig, szüleinek családi körét képezték. Persze, akkor még nem volt minden fele­lősség a fiatal Hedvigen, hanem szülein. Ők első leányuknak érettségije után azt tanácsolták, hogy menjen ki Angliába és ott mélyítse el meglvő angol tudását. Hed­vig ehelyett angol tanárnői diplomával tért vissza külföldi útjáról. Nem sokkal ezután leányuk házasságot kötött egy fiatal, a miskolci Evangélikus Jogakadémiát már befejezett fiatalemberrel, dr.Koppányi Dé­nessel. E házasságból egy fiú és egy kis­lány született: Zsolt és Emese. Sajnos, a történelem egén hamarosan is­mét feltűntek a háborús idők jelei s a fiatal apa is bevonult katonának. Majd szülő­földjüket elhagyva négy éven át egy ausz­triai menekülttábor lett a Koppányi család otthona, ahonnan Argentínába vándoroltak tovább és ott próbáltak egy új országban gyermekeik felneveléséről gondoskodni. Fiúk az orvosi pályát választotta, leányuk pedig felesége lett egy a venezuelai Ca­­racasban és környékén szolgáló evangéli­kus lelkésznek, Pósfay Györgynek. Végül sikerült a szülők régi tervének a megvalósítása, megkapták az Egyesült Államokba való letelepedésük engedélyét, így kerültek a New Yorktól nem messze fekvő Princeton városkába, ahol kb. két év elmúltával mindketten az Egyetemi Könyv­tárban kezdtek dolgozni. Itt valósult meg a fent megemlített családi és baráti megem­lékező összejövetel ez év június utolsó napjaiban. Orvos-fiúk több helyen szol­gálta az egészségügyet az Egyesült Álla­mokban, így legutoljára Georgia szövet­ségi államban, ahol dr. Koppányiné Bruck­ner Hedvig 94 éves korában, egy idősek otthonában, 2006 októberében lehúnyta szemét. Elmondhatjuk: bárhova került, mindig otthonépítő maradt és e szolgálatra mindig és mindenütt Isten Krisztusban hozzánk jövő szeretete ihlette meg. Emléke min­­dannyiunkat arra buzdítson, hogy mi is az Ő példáját kövessük! Dr. Pósfay György (Genf) Kérjük kedves Olvasóinkat, hogy az Amerikai Magyar Evangéli­kus Konferencia szolgálatát és jogi helyzetének a megőrzését szívesen segítsék elő a Konferen­ciában való tagság vállalásával. A tagsági díj évi 20 dollár (ebben az összegben benne van az előfi­zetés is az “Erős Vár”-ra). A tag­díj erre a címre küldhető: Hungarian Conference - ELCA 1467 Parkhaven Row Lakewood, OH 44107-4505

Next

/
Oldalképek
Tartalom