Erős Vár, 2007 (77. évfolyam, 1-6. szám)
2007-12-01 / 6. szám
MÁRIA NEM PANASZKODOTT A karácsony szent evangéliumát rendszerint az angyalsereg glóriájának olvasásánál fejezzük be. Ne így tegyünk ez esztendőben. Olvassuk végig (Lukács 2:1-20). Azért, mert jó volna megtanulnunk, hogy a karácsonyt most Mária lelkületével ünnepeljük. Sok kedves, apró vonás van a karácsonyi történetben. Eddig még sohasem tűnt fel, hogy szegény Mária ajkáról egyetlen panaszos szót nem tartalmaz. Egyszerűen azért nem, mert Mária nem panaszkodott. A karácsony csodái közé tartozik ez a szótlan tűrés is. Emberi tisztességének köntösét készséggel letépték volna róla az emberek. Nyelvük fullánkját így is érezte. Most, amikor minden kíméletre joggal tartott volna igényt, lelketlen zsarnoki parancsnak engedelmeskedve, otthontalanság útjait rója. Leikébe hasít az emberi szívtelenség megszépíthetetlen ténye. Gyermeke pedig, akit oly szeretettel várt, rongyokba burkolva, az istálló állatai között, a jászol szalmáján fekszik. Milyen nagy csodának kellett lennie annak a karácsonynak, hogy ennyi keserűség elnémul, törpévé zsugorodik, sőt valósággal megsemmisül. Igen! Mária lelke mással volt elfoglalva: “Mária pedig mind ez igéket megtartja és szívében forgatja vala.” (2:19) Nagyra tágult szemmel hallgatta a pásztorok bizonyságtételét angyalok jelenéséről, Megváltó születéséről, Isten ragyogó dicsőségéről, földi békességről, jóakaratú emberekről. Tehát akkor ez azt jelenti, hogy újra itt jártak a földön Isten szent üzenethordozói - mint akkor, az ígéretadás áldott óráján! Tehát igazzá lett Isten ígérete! Tehát most valósult meg, amiről évszázadok óta szóltak a próféták! Tehát kezdetét veszi a földön Isten uralma! “Mindezeket szívében forgatja vala.” Itt van hát a titka a panasznélküli karácsonynak, a túláradó karácsonyi örömnek. A karácsonyt ünnepeljük ezidén Máriával együtt! IMÁDKOZZUNK! Igazság Királya! Születésed szent ünnepén igazságod fénye térdre kényszerít. Uram, Te jól tudod, hogy őszinte-' volt szememben a könny, melyen át sokszor néztem föl véres keresztfádra. De azt is jól tudod, hogy bölcsődnél nem rendültem meg szívem mélyéig. 77. évfolyam_________________ Karácsonykor inkább a magam boldogságáról álmodtam, és ezért nem láttam meg, mit áldoztál ezért a boldogságomért. Vallást teszek előtted. Uram! Én nem tudtam, milyen feneketlen mélység az emberi bűn. Uram! En nem tudtam, milyen kín, ha kiveszett bizalom miatt társtalanul kell élni. Uram! Én nem tudtam, hogy halálra fordul az élet, mihelyt elzárja magát Isten éltető szelleme elől. Uram, én nem tudtam, hogy éppen az ember miatt lehet pokollá a föld. Te tudtad! Éppen azért jöttél el karácsonyban hozzánk, mert mindezt jól tudtad. Kérlek, Uram, töltsd tele most lelkemet magasztaló énekkel, hogy áldani tudjalak Téged, minden áldozatra kész szerelmedért. Tied a dicsőség azért, _________ERŐS VÁR________ JELEK ÉGEN-FÖLDÖN Jól ismerjük a történetet: pásztorok tanyáztak azon a vidéken, őrizték a nyájat, és megjelentek nekik az angyalok, hogy tudtukra adják, megszületett a Megváltó, a Megmentő, a várva várt Szabadító. O, nem értettek ők sem mindent, hiszen olyan különösen hangzott az egész, de tudták, ez a jel nekik szól, és észrevették benne Isten feléjük irányuló szeretetét. Hasonló a bölcsek esete is. Feltűnt az égen egy különleges csillag, és ők az eget kémlelő távcsöveikkel rátaláltak. Ahogy megpillantották, azonnal megértették az üzenetet, s elindultak megkeresni az új, hatalmas királyt, hiszen a jel számukra egyértelmű volt. Biztosan másképp képzeltek el sok mindent, talán meglepte őket Mária szegényes, egyszerű ruhája, a meleg rongyokba göngyölt csecsemő, de egészen biztosak voltak benne, hogy Ő az, Akit keresnek, Akinek tisztelettel tartoznak, hát nem tétováztak. Mivel nyitottak voltak, eljutott hozzájuk az Úr üzenete, és megértették hívását. Akadt olyan, akinek az angyali szóra volt szüksége, hogy hálás szívvel elinduljon a jászolhoz, volt, akinek a csillag feltűnése adott egyértelmű jelet az isteni csodáról. Es az Úr látta a különbségeket, és üzent. Néha elgondolkodom rajta, vájjon másoknak még azon az éjjelen kijelentette-e Isten Fia születésének örömüzenetét. Nem tudhatjuk. Csak annyi bizonyos, hogy mindazok, akik mert eljöttél, és kiragadtál a kárhozatból, megszabadítottál a bűn zsarnokságából. Isten szabad gyermekeinek országot alapítottál. Az elsőt és egyetlent, mely nem követeli alattvalói szenvedését és vérét, érte Magad szenvedtél és véreztél. Bizalommal kérlek, tégy Magadévá, országodban mutass helyet nekem. Az igazság utáni vágyat gyújtottad meg bennem, add, hogy ezzel Neked szolgálhassak, halálon diadalmas, örök Uram! Ámen. •k D. Ordass Lajos püspök igehirdetése és imája 1952 karácsonyára írva, amelyet a Budapestről kitelepített evangélikusokhoz intézett és az Evangélikus Világszövetség és az Egyházak Világtanácsa anyagi segítségével összeállított szeretetcsomagokhoz mellékeltek. m ____________________3. oldal meghallva a hívást eljutottak a jászolig, hitükben megerősödve, reménységgel feltöltődve mentek tovább boldogan. És neked milyen jelet küldött az Úr? Mivel csábítja a szívedet? Mivel hív önmagához? Talán csak most gondolod végig, hogy gondosan megőrzött ebben az évben is, szeretetből mindent megadott neked, amire szükséged volt, áldása kísérte fáradozásodat. Amikor bánatod volt, küldött hozzád valakit, aki megvigasztalt, amikor gyenge voltál, igéje erőt, bátorítást adott neked. Itt-ott észrevetted, hogy Ő használt, és megajándékozott másokat rajtad keresztül. Vagy feltűnt egy csillag a te életed egén is, aki terelget, vezetget a Megváltó felé, és te álmélkodva figyeled, milyen ragyogást kaphat felülről egy-egy ember, ha kiárad rá a kegyelem. És mondd, elindultál már? Buzdított-e tettekre Isten sokféleképpen feléd sugárzó szeretete és jósága? Induljunk el Felé mindnyájan, hogy megtapasztaljuk Nála az örömöt, a békét, közelségének áldott melegét! Hogy feltöltekezve mehessünk tovább az ünnepek után a hétköznapok útjain. Füller Tímea - e.é. HOZSÁNNA A DÁVID FIÁNAK! ÁLDOTT, AKI JÖN AZ ÚR NEVÉBEN! HOZSÁNNA A MAGASSÁGBAN! Máté 21:9