Erős Vár, 2005 (75. évfolyam, 1-6. szám)

2005-12-01 / 6. szám

2. oldal ERŐS VÁR ISTEN ORSZÁGA KOZTETEK VAN! Olvasd: Máté 13:31-32. Mustármagok: Apró, jelentéktelen, szinte észrevehetetlen kezdemények. Ugyan, ki ismerné fel e kicsiny ma­gokban a madaraknak otthont adó fát, ha a mag fává érése természetben megtapasztalható jelenség nem lenne mindennapi. Elhisszük, mert tapasz­taljuk. De hogy ugyanezt a tapaszta­latot emberekre, sőt Isten országának a megtapasztalására is kiterjesszük ... Nem túlságosan idealisztikus és álmo­dozó elképzelés ez? Hol van a jele a mennyei idillnek? Van-e valósága a megtapasztaltakon túli hitnek? Hi­szem, ha látom! - kételkedett egykor Tamás, és csak a láthatók és megta­pasztalhatok iránti fogékonyság azóta sem változott. Jézus másfajta látással néz a körülöt­te levőkre. Tanítványának hívja a kire­kesztett és árulónak tartott vámszedőt. Egyházának vezetésével bízza meg az Őt háromszor megtagaó Pétert. Meg­látja a kérdező-kételkedő Nikodémusz­­ban az érzelmeit vállaló és kimutató embert. A parázna samáriai asszony­ban az emberekhez forduló küldöttet, a pogány római századosban az első hitvallót, az Őt üldöző Saulban Pált, a bizonyságot tevő, Jézusért halni kész apostolt. Jézus látása és megszólítása formál és alakít. Fává nőnek a mustár­magok. A tagadás, árulás, kételkedés, gyűlölködés, közöny, pénz istenítése, vágyak rabsága, kirekesztés magánya, tudás mindenhatósága hűséggé, kitar­tássá, áldozatvállalássá, önzetlenséggé, bizonyossággá, elfogadássá, hitté, és szeretetté alakul. Jézus erre a másfajta látásra hív ben­nünket. Amely észreveszi a mustár­magban a fát, a látható törekedésben a tökéletest, a megtapasztalható rossz­ban a pozitív kibontakozás lehetőségét. Amely meglátja a tétova gesztusban az együttérzést, a félresikerült mozdulat­ban a segíteni akarást, a félszegen ki­mondott vagy épp ki nem mondott szóban a szeretetet, a keresztben a megváltást, a halálban az életet. Amely árulás ellenére bizalmat feltételez és feladatot ad, amely reménység híján is reménységgel hisz, amely a gyökérte­­lenség ellenére is bízik a termésben, a­­mely a nem láthatókon és nem megta­­pasztalhatókon tájékozódik. Amely fel­ismeri, hogy Isten országának mag­kezdeményei körülfogják életünk. Nehéz ez a jézusi látás. Gyakran el­fog bennünket a kételkedés és kicsiny­­hitűség kísértése. Nemcsak illúzió, á­­lom, vagy “szépbe szőtt” legenda Isten országának valósága? A tojást látva fel­vázolható-e a madár kontúrja? Egyál­talán, létezik-e madár? Ahol fává nőtt gazok uralkodnak, rabolva fényt, ned­vességet, tápanyagot, ott van-e esélye a magnak a szárba szökkenésre? Ne­héz, de ugyanakkor vigasztaló és re­ményt adó is ez a jézusi látás. Mert a “csillag-szóró éjszakák nem engedik fe­ledtetni az ember szépbe-szőtt hitét”. Amikor minden látszat ellenére - hi­hetjük, hogy nem a gyűlölségé, kö­zönyé, pénzé, és árulásé az utolsó szó, hihetjük, hogy kusza, már-már re­ménytelenül összegabalyodott és gúzs­ba kötött életeink megszabadulhatnak terheiktől, hihetjük, hogy be nem töl­tött vágyak és meg nem valósuló kí­vánságok ellenére is betöltött életet él­hetünk. Jézus Krisztus megajándékoz ben­nünket azzal a látással, amely felis­merteti velünk Isten országának nyo­mait, hatalmát, és jelenlétét emberi világunkban. Jézus Krisztus arra bíztat, hogy a látható és megtapasztalható fel­szín mögött valóságosan tájékozód­junk. “A hit a remélt dolgokban való bizalom és a nem látható dolgok lé­téről való meggyőződés” (Zsidók 11.1). Krisztus a hitből és hitben való életre hív bennünket és ígéri, ez az az élet, amelynek tartós alapja, beteljesedő va­lósága van. A mag fává érik, Isten or­szágát örök lakhelyül elkészítette-ké­­szíti számunkra. Solymár Mónika ev. lelkész (Bécs) - m.e. * “Az Ige testté lett.” János 1:14 r Énekeljünk, imádkozzunk! Szép Hajnalcsillag, Jézus, ragyogj fel! Teljék meg szívünk tiszta fényeddel! Adventi csendben Téged várunk, Jöjj, Urunk Jézus, maradj nálunk! Adj erá né künk vinni szerteszét Irgalmadfényét! Tűnjék a sötét! Adventi csendben Téged várunk. Jöjj, Urunk Jézus, maradj nálunk! Eletet, békét hozol Te nekünk. Téged szolgáljon teljes életünk! Adventi csendben Téged várunk. Jöjj, Urunk Jézus, maradj nálunk. ________________75. évfolyam IMÁDKOZZUNK! Úr Jézus Krisztus! Jöveteledet várja néped. Kérünk, igéddel tisztíts minket, szenteld meg életünket, öltöztess fel az igazság, béke, irgalmasság, és szeretet cselekedeteivel, hogy büntetlenül állít­hass színed el és ígéreted szerint Veled éljünk örökké boldogan. Ámen. Itt a karácsony! Itt a Megváltó! Szálljon az égig a boldog énekszó! Eljött a mennyből. Emberré lett. Ő hoz a földre békességet. Itt a Megváltó! Itt a szeretet! Elhagyott árva senki nem lehet. Eljött a mennybd. Emberré lett. O hoz a földre békességet. Szálljon a jó hír! Vigyük szerteszét! Hirdessük Isten nagy szeretetét! Eljött a mennyből. Emberré lett. O hoz a földre békességet Hirdessük szóval, tettel, élettel: Jézusban Isten szívére ölel! Eljött a mennyből. Emberré lett. Óhoz a földre békességet. Itt a karácsony! Itt a Megváltó! Szálljon az égig a boldog énekszó! Eljött a mennybd. Emberré lett. Ő hoz a földre békességet. IMÁDKOZZUNK! Hálát adunk Neked, Istenünk, hogy elküldted a bűnösök Megváltóját, mert örvendezel a bűnösök megtérésén. Ké­rünk, világosítsd meg szívünket igéddel, hogy meglássuk bűneinket és magasz­taljuk irgalmadat, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen. Jézus, hitünket erősítsd, Nevedet bennünk dicsőítsd. Az esztendá Veled kezdjük, Add, hogy Veled is végezzük! X

Next

/
Oldalképek
Tartalom