Erős Vár, 2005 (75. évfolyam, 1-6. szám)

2005-12-01 / 6. szám

AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA

75. ÉVFOLYAM 2005 DECEMBER No. 6(355), V<>l. 75. December 2005, USPS178-560 6. SZÁM

ÖRÖM ... DICSŐSÉG ... BÉKESSÉG

AZ “ÉGI TEOLÓGUSOK” ÜZENETE

Olvasd: Lukács 2:8-14

Az újszövetségi hagyomány szerint, a Názáreti Jézus életében három esetben volt kisebb vagy nagyobb méretű, egy, vagy pár emberre, esetleg egy egész csoportra irányuló angyal-mozgás. Krisztusnak a földre történő eljövetele, azután a szenvedése, feltámadása, és mennybemenetele, végül pedig, a jövőben bekövetkező visszajövetele időpontjaiban.

A fentemlített események közül kiemelkedő jelentése van a karácsony éjszakáján a Betlehem melletti pusztában megjelenő egy angyalnak, illetve az ő beszéde végén megjelenő angyali seregnek. Közelebbről végiggondolva az egy angyal üzenetét, illetve az erre az üzenetre az angyali sereg által adott választ, a következőket legyen szabad mondani.

Az egyedül megjelenő, isteni fénytől övezett angyal, evangéliumot — “nagy örömöt” — hirdet. Nemcsak az ott jelenlévő pásztoroknak, hanem Izrael egész népének. Ez az evangélium — ez a “nagy öröm” — a Megmentőnek a születéséről szól. Ami ennek a Megmentőnek a személyét illeti itt két — egymással látszólagos ellentmondásban lévő — kijelentés hangzik el. Egyfelől az, hogy Ő az Úr Krisztus, éspedig a Dávid városából. Ezt a kijelentést minden izraelita, kicsik és nagyok egyaránt értették. Azonnal tudták, hogy itt egy hallatlan magasságba emelt személyről van szó. Az angyal ugyanis azt mondta ki, hogy ez az a személy, akiről a próféták úgy szóltak, mint Istenhez legközelebb álló személyről. Ugyanakkor ennek a személynek közvetlen kapcsolata lesz azzal a királyi házzal — Dávid házával — is, amelyet Isten választott ki magának azért, hogy népét helyes irányba vezesse. Az Úr Krisztus tehát egyszerre van kapcsolatban Istennel az Eg Urával, és Dáviddal, az Isten által kiválasztott királlyal, az ő születési helyével, Betlehemmel. Ehhez a hatalmas kijelentéshez — mintegy kontrasztként — odatevődik egy istálló, benne egy szénával bélelt jászolbölcső, mint a földön megjelent Úr Krisztus első nyughelye. Az üzenet — a “nagy öröm” — elmondása előtt felhangzó “Ne féljetek!” üdvözlés pedig, arra történő utalás volt, hogy az angyal által elmondott üzenet ezúttal ígéretes és nem ítéletes, irgalmas és nem elmarasztaló jellegű lesz. THEOPHANIA — Isten-megjelenés — egy betlehemi jászolbölcsőbe fektetett Kisgyermek személyében.

Az egyetlen angyal — az egy égi teológus — szavait egy egész angyali sereg — égi teológusok — és az ő egy mondatos himnuszuk pecsételi meg. Ebben a himnuszban már kozmikus méretűvé tágul a nagy örömüzenet. A teremtés hajnalához hasonlóan újra összekapcsolódik az égi és a földi világ. Nemcsak Izrael népe, hanem az egész emberiség színe előtt tisztázódik az, hogy az égi világ által készített “nagy öröm” következményeként Istennek DICSŐSÉG, és a jó akarat embereinek BÉKESSÉG adatik. Azt, hogy ez az isteni dicsőség, és ez az emberi békesség a kereszt botrányában fog felragyogni; a betlehemi jászolbölcsőre történő utalás már érzékelteti ugyan, azonban ez a vonás itt még el van rejtve.

Ezen a háttéren az mondható el, hogy karácsony titkához azok a földi teológusok, lelkészek, egyetemes papok tudtak és tudnak a leghitelesebben hozzászólni, akik az égi teológusok — az angyalok — tanúságtétele nyomán közelítették és közelítik meg Istennek Jézus Krisztus személyében, keresztjében és feltámadásában elrejtett nagy tervét. Ez a nagy terv nem többet és

nem kevesebbet tartalmaz, mint a bűnei miatt mélyre zuhant ember — emberiség — és az ő bűneik miatt — önhibáján kívül — mélybe zuhant teremtett világ megszabadítását. Ebből a szempontból, végeredményben üdvtörténelmi szempontból csak kétféle magatartás létezik. Ezzel a tervvel szembemenetelő, a lezüllesztés és pusztítás erőit szolgáló, lázadó emberi és közösségi magatartás, és az Isten, Jézus Krisztusban adott mentő tervének a szolgálatában álló emberi, tanítványi magatartás. Az első nem ismer sem Istent, sem embert, csak önmaga és mások, ún. “szabadságán”, végeredményben evilági és végső rombolásán képes munkálkodni. A második ismeri, és hittel ragadta meg az égi és az ő nyomukban járó földi teológusok által közvetített nagy örömöt, amely Istennek a Jézus Krisztusban adott ingyenes, drága kegyelméről szól. Az ilyen ember, emberek egyszerre képesek munkálni Isten dicsőségét és a Krisztusban megvalósult, mindenkinek felkínált békességet (SALOM).

Amikor egy vagy több ember ezt megérti, akkor újra összeér a menny és a föld. Akkor eggyel vagy többel nő azok serege, akik a rossz oldalról a jó oldalra kerülve helyesen tudnak Istenről, Jézus Kisztusról, az egyházról, és a világról szólni, ezen a háttéren cselekedni, és ennek megfelelően viselkedni. Isten, Jézus Krisztusban már győzött; a kérdés az, hogy hányán győztek eddig és hányán fognak még ezután Vele győzni, és egykor majd az Ő győzelméből részesedni.

Böröcz Enikő ev. lelkész (Budapest)

Kedves Olvasóinknak örömmel teljes, áldott karácsonyi ünnepeket és kegyelemben gazdag, békés új esztendőt szeretettel kíván

— a Szerkesztőség és az AMEK tisztikara.