Erős Vár, 2004 (74. évfolyam, 1-6. szám)
2004-04-01 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 74. ÉVFOLYAM 2004 ÁPRILIS No. 2 (345), Vol. 74, April 2004, USPS 178-560 2. SZÁM “KRISZTUS FELTÁMADT!” “VALÓBAN FELTÁMADT!” Olvasd: János 20:1-10. Húsvét a hit ünnepe. Keresztyén hitünk központi misztériumában Jézus Krisztus üdvözítő kereszthalála és feltámadása áll. János evangéliuma egyszerű szavakkal mondja el a feltámadás történetét. Mária Magdolna kora reggel visszatért a sírhoz, hogy Jézus testének bebalzsamozásátbefejezze, ezzel is megadván Urának a végtisztességet. Amint a sírhoz ért, látta az elmozdított követ, de nem mert bemenni, hanem azonnal szaladt Péterhez, hogy elmondja neki mi történt. A hír hallatára Péter és a másik tanítvány, feltehetőleg maga János, futva mentek a sírhoz, hogy saját szemükkel is meggyőződjenek arról amiről Mária Magdolna olyan izgatottan beszámolt nekik. Mindez hihetetlennek hangzott. Először a szeretett tanítvány ért oda, mégis hagyta, hogy Péter, akit az Úr kősziklának nevezett, lássa először mi történt. Azután követte őt a szeretett tanítvány is, benézett a sírba és hitt. Ennyi. Nincs több magyarázat. Mégis súlyos szavak ezek. A húsvéti esemény immáron 2000 éve foglalkoztatja az emberiséget. Mi történt? Hogyan történt? Megtörtént-e egyáltalán? Van-e rá magyarázat? Hol van itt a logika? Nem lehet semmihez sem mérni, hisz még senki sem támadt föl a halálból. Lázár, akit Jézus feltámasztott, erre az életre támadt fel. A mi Urunk feltámadása azonban valami egészen más. Emberi tapasztalatunk és logikánk küszködik a keresztyén tanítás eme központi tételével, miszerint Jézus föltámadt halottaiból az örök életre, tehát nem erre a földi életre. Nem lélekvándorlás történt, hanem Isten csodálatos misztériuma. E csodálatos misztériumhoz azonban nem a ráción és a logikán keresztül vezet az út, hanem a szívünkön és az evangélium szavain keresztül. Péter és a másik tanítvány futva érkeztek a sírhoz, benéztek és hittek. A Szentírás ezzel azt akarja Krisztus feltámadt, Elmúlt kín, gyalázat. Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! Ha föl nem támad, Nincsen bűnbocsánat. Ámde Ő feltámadott, Áldja Krisztust ajkatok. Halleluja! Halleluja, Halleluja, Halleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! Ének a XII. századból nekünk mondani, hogy mindannyiunknak el kell érkeznünk Jézus sírjához, amely feltámadásának helye. A sír ezért különleges hely számunkra, s abban különbözik más síroktól, hogy ez üres. Világszerte mutogatják nagy vagy nagynak vélt emberek sírját. A bolsevik vezér, Lenin, hetven évig volt túrista attrakció a Kreml mauzóleumában. Tutankhamon sírja a kincsekkel legenda lett. Az ismeretlen katona sírját államfők koszorúzzák. Mohamed próféta sírja a muszlim világban zarándokhely lett; keresztyén misszionáriusok gyakran hallották a Próféta követőitől; “Nekünk itt van a nagy Próféta sírja. Nektek keresztyéneknek meg semmi sincs.” Mindegyik nagy világvallásnak van egy sírja, csak nekünk keresztyéneknek nincs, illetve üres. Dehátpontosan erről van szó! Míg más sírokban a halál bizonyítékát találjuk, Jézus sírja az élet bizonyítéka, az örök életé. Krisztus feltámadt! S ez annyit jelent, hogy a mi hitünk nem hiábavaló. Krisztus feltámadása azt jelenti, hogy mindaz amit Jézus tanított és amiről beszélt igaz. Krisztus vére valóban megtisztított minket, bűneink bocsánatot nyertek. S ez a hit erőt, vigasztalást, és reményt ad. De ahhoz előbb nekünk is oda kell érnünk Krisztus sírjához, mely egyben feltámadásának a helye is. Az emberek hite Jézus sírjánál támad, s ez a hit Istentől jön. Boldogok akik elérnek a sírhoz, s ott is maradnak Isten örömhírének forrásánál. Húsvét üzenete éppen az, hogy menjünk oda a sírhoz, nézzünk be és higyjünk. Támadjon fel bennünk is Krisztus. A világ nagyobbik része szkeptikus, nem hisz a feltámadásban, de sokszor azért nem, mert mi keresztyének is gyakran kétkedünk benne. Pál apostol szavai ma is időszerűek: “Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem." (lKorinthus 15:13-14). Jézus leplei vannak csak bennünk, s ezeken nem látunk túl. Péter és János túl látott rajtuk és hitt. Nem a lepelben hittek, hanem Jézusban, Aki már nem volt ott. A feltámadt Krisztus azonban továbbra is jön hozzánk egyházunk és keresztyén életünk szentségi gyakorlatán keresztül, a Keresztségben és az Eucharisztiában, mintegy buzdítva minket, hogy ne a lepleivel törődjünk, hanem az örök élettel, amellyel szentségei révén megajándékoz minket. Nap mint nap szembesülünk a világ keserves állapotával, a megtapasztalt bűn és gonoszság egyre nagyobb méreteket ölt. De tudjuk, hogy ahol túlárad a bűn, ott túlárad a kegyelem is. Erre a kegyelemre mondjunk hitben igent. Ennek hite tegyen minket is jobbá, amely első lépés afelé, hogy a világ is egy kicsit jobb és emberibb legyen. Hirdessük tehát örvendező és hívő szívvel: Krisztus feltámadt! Támadjon fel hát bennünk is! Szabó Gábor, ev. lelkész, Warwick, Ausztrália
