Erős Vár, 2004 (74. évfolyam, 1-6. szám)
2004-04-01 / 2. szám
74. évfolyam ERŐS VÁR 3. oldal HÚSVÉT UTÁN ÉLJÜNK HÚSVÉTI HITBEN! Olvasd: János 11:21-27. Ez a húsvét előtti történet a betániai Lázár feltámasztását idézi emlékezetünkbe, hiszen Jézusnak és Mártának ez a párbeszéde ebből a történetből való. Húsvét után - húsvét előtti ige?! De nem így van-e hitünk dolában is: Húsvét után húsvét előtti hittel élünk. Jézus feltámadása kereken kétezer évvel ezelőtt megtörtént. Hiába pecsételték le sírját. Hiába rendeltek sírja mellé katonákat. De hisszük-e ezt igazán? Tragikus dolog húsvét után hús vét előtti hitben élni. - Több évvel a II. világháború után az őserdőben rejtőzködő japán katonákat találtak teljes harci készültségben. Leszakadtak csapattestüktől és nem tudták, hogy vége a háborúnak. El kellett mondani nekik, hogy Hirosima és Nagaszaki után Japán letette a fegyvert. - Olyan sokan élnek így a hit tekintetében, akiknek el kell mondani: Vége a háborúnak, Krisztus győzött,'feltámadott, él! Húsvét után húsvét utáni hitben éljünk! Isten igéje minduntalan erre hív minket. A húsvét utáni hit pedig így szól: Köszönöm, Uram, hogy velem vagy. Jézus feltámadásának egyik ajándéka éppen az, hogy jelenléte nincs már időhöz és helyhez kötve, hogy bármikor és bárhol a világon tanítványai azt tapasztalhatják: Velem van az Úr. A húsvét előtti hitnek másik jellemző vonása, hogy az üdvösség kérdését elodázza a halál utánra, úgy ahogy Márta mondta: Tudom, hogy feltámad majd a testvérem az utolsó napon. így gondolkodnak ma is sokan: Az üdvösség nem a ma kérdése. A ma kérdése a megélhetés, a boldogulás, az, hogy miképpen lehet gondjaink szorításából szabadulni, jobban élni, kellemesebben szórakozni. De Jézus az üdvösséget a ma kérdésévé teszi. Nála az élet és halál nem biológiai fogalmak. Nem az él, akinek működik az anyagcseréje, és nem az a halott, akinek megállt a szívverése. Az élet Jézusban van. Aki Hozzá tartozik, az él. Nélküle az ember halott. Szerintünk először van az élet, aztán jön a halál. Jézus megfordítja a sorrendet. Az ember bűnei miatt halálban van. De kiléphet a halál állapotából és átmehet az életre, ha Hozzá kötődik, A- ki a Feltámadás és az Elet. A húsvéti hit azt jelenti: Halálból átjutni az életre. így már itt, a földi életben mienk lehet az üdvösség. Sőt azt kell mondanunk, ha most nem lesz a miénk, akkor a halál után sem reménykedhetünk benne. Jézustól olyan életet kapunk, ami nem vegetálás csupán, ami valóban megérdemli az élet nevet. Ezen az életen a biológiai halál sem győzhet, mert az életet adó Krisztustól el nem szakíthat. Végül minket is éppen úgy megkérdez, mint egykor Mártát: Mondd, hiszed-e ezt? Márta akkor így válaszolt: Igen, Uram, én hiszem, hogy Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Te azok közé tartozol-e, akik Jézus kérdésére ilyen húsvéti hittel válaszolnak: Igen, Uram. Hányszor mondtunk mi már nem-et, amikor [Róma4:25.j Ha bűneimet magamon nézem, megfojtanak engem. Azért hát Krisztusra kell néznem, Aki bűneimet magára vette. Bűneim tehát mostmár nem rajtam, hanem Krisztuson vannak. Őt fojtogatják. Lássuk, mire mennek Vele?! Bizony földhöz verik és megölik. Uram Isten, mi lesz most Krisztussal, az én Üdvözítőmmel? Nos, jön az Isten, Krisztust előhozza a sírból és megeleveníti Sőt maga mellé helyezi az égbe s mostantól fogva uralomra emeli mindenek fölé. Hát az én bűneim hová lettek? Fennmaradtak a golgotái gyalázatfán. Ha ehhez hittel ragaszkodom, akkor lelkiismeretem nyugodt, mert hiszen nincsen bűnöm. Dacolok a halállal, ördöggel, bűnnel, és pokollal, mikor gyötörni akar. Megteheti ugyan, mert hiszen Ádám fia vagyok. Meg kell halnom is hamarosan. De mert a Krisztus bűneimet magára vette s meghalt miattuk, halál, ördög, bűn, és pokol mit árthat nékem. Krisztus erősebb náluk, nem bírnak Vele. Kitör a sírjából s földre teperi őket. Azután felmegy a mennybe, megkötözi ellenségeit, s uralkodik mindeneken, mindörökké. Ezért nyugodt a lelkiismeretem. Boldogan örvendezem s nem félek többé e zsarnokoktól, mert Krisztus levette rólam s magára vette bűneimet. Rajta pedig ugyancsak jóhelyen vannak! ■ [ 1 Korinthus 15:17.] Semmiképpen ne tágíts attól, hogy Krisztus halálodat és bűnödet magára vette. Hiszen Krisztus feltámadását éppen ezért kaptuk ajándékba. Ha nem élek vele, megkárosítom az én Uramat, mert megbénítom húsvéti győzelmét. Pedig a feltámadás nem valami tétlen diadal. Sőt arra való, hogy erőforrás legyen. Hogy kísértésben, bűneim rettentése között ne nézzek más egyébre, hanem mindig Jézus magához hívott: Most nem érek rá, majd később. Aztán múltak tékozlón és hiábavalóan az évek és évtizedek. Hányszor mondtunk nem-et, amikor Jézus küldött: Menj, békülj meg ellenségeddel; menj, cselekedd az irgalmasság tetteit. S mi csak kifogásainkat soroltuk és nem mentünk. Te ott vagy-e azok sorában, akik Krisztust ma Üruknak vallják, és vállalják a Neki való engedelmességet? Hiszen csak azok mennek be Isten országába, akik cselekszik az Ő akaratát. Te felismered-e Jézusban Isten küldöttét, Aki a Feltámadás és az Elet, és kérdésére így válaszolsz: Hiszek, Uram! ? csak Krisztus boldogító feltámadására. Aki ezt a győzelmet szívébe vési, máris üdvözült. Viszont, akinek nincs nagypéntekje és húsvétja, egyáltalán nincs annak jónapja egész esztendőben. Sőt egyenesen vége van annak, aki nem hiszi, hogy Krisztus érte szenvedett s támadott fel. Hiszen keresztyének is azért vagyunk, mert Krisztusra nézhetünk, mondván: Édes Uram, bűnömet magadra véve Mártonná, Péterré, Pállá lettél s ezzel a én bűnömet széttapodtad és elnyelted. Bűnöm tehát nem nálam, hanem Nálad van. Te mondád. Nagypénteken még minden bűnöm előttem kavarog, de húsvétkor új ember születik, akin nincs többé bűn. Mindez a Te ajándékod, Aki legyőzted bűnömet, halálomat, ördögömet. [ITesszalonika 4:14.] Krisztus feltámadása mindent magába foglal. Nemcsak az ég-föld és minden rajtalevő megújulását, hanem a mi feltámadásunkat is. Isten, Ki a Krisztust felébresztette halottaiból, megeleveníti majd a mi halandó testünket is, sőt valamennyi teremtményt is, melyek most hiábavalóság alatt sóvárogják szorongva a mi megdicsőülésünket, hogy múlandóságuktól ők is megszabaduljanak. Félig máris feltámadtunk, hiszen a fej és a szív már mennyben van s csak a hitványa van hátra, hogy a test is kiszálljon megújulva a sírból. Tagadhatatlan, hogy csüggesztő látvány az emberi holttest. De mi többet tudunk, mint amit a szemünk lát és eszünk megért. Mi tudjuk azt, amire csak a hit taníthat meg. Mert lám az ige azt mondja, hogy Krisztus nem maradt a sírban, hanem feltámadt halottaiból. És pedig nem magáért, hanem érettünk. Feltámadása tehát a miénk. Mi sem maradunk a sírban, hanem feltámadva Vele együtt testileg is örök husvétot ünnepiünk. “Jer, örvendjünk keresztyének!’1 Madocsai Miklós - “Csillagfény” LUTHER MÁRTON — HÚSVÉTRÓL
