Erős Vár, 2003 (73. évfolyam, 1-6. szám)
2003-04-01 / 2. szám
ERŐS ©VÁR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 73. ÉVFOLYAM 2003. ÁPRILIS n„. 2 (339). voi.73. APm 2003 uses nx-sm 2. SZÁM KRISZTUS FELTÁMADÁSA - PECSÉT Olvasd: lKorinthus 15:12-20. Azzal a hitbeli meggyőződéssel kívánok határokon, tengeren innen és túl élő olvasó Testvéreimnek áldott húsvéti ünnepeket, hogy vajúdó világunk, történelmünk legörvendetesebb tényét hirdetem: Jézus Krisztus feltámadott! És ha erre azt válaszolják: Valóban feltámadott!, akkor mindennél erősebb hitlánc keletkezett. Húsvét a győzelem ünnepe, mert Isten győzött a halál felett Krisztus feltámadásával. A tények ünnepe ez, mely mellett nem lehet érzéketlenül elmenni. A győzelembe be kell kapcsolódni örömmel; nem lehet félreállni. Halál felé siető életünk ténybe kapaszkodhatik. Másképp úgy járunk, mint a Szahara vándora, aki délibábnak vélte az előtte lévő oázist és menthetetlenül elpusztult. Aki húsvét ténye mellett hitetlen, elutasító mozdulattal elmegy, elveszett az Élet számára. Krisztus feltámadása azonban pecsét. Tudjuk, hogy a pecsét szükséges minden fontos okirathoz. Hiába állítják ki a hatóságok tényszerűen, ha nincsen pecsét rajta, érvénytelen. Krisztus feltámadása pecsétje az igehirdetésnek és személyes bizonyságtételünknek, Kétévezred óta minden igehirdetés Jézus feltámadására épít. Lehet szép beszédeket mondani egy-egy temetéskor, mert nagyok az elvárások is. De hitelessé a prédikációt csak Krisztus feltámadása teszi. Egy művészettörténeti előadás Budapesten a keresztyén művészetről szólt. Közben az előadó megjegyezte:Hallatlan erő van a keresztyénségben. S egyik tanítványát említette, aki társdalmi temetéseket végzett és egy idő után idegösszeroppanást kapott. A keresztység igehirdetői pedig odállnak a koporsók mellé és beszélni tudnak. De ez csak azért megy, mert rajta van a hitelesítő pecsét, ami nem a mienk, hanem Krisztus feltámadása. Temetéskor hányszor sírna a lelkész a gyászolókkal. De ahol csak könynyek vannak, és nem a vigasztalás evangéliuma, ott össze lehet roppanni. Ezért minden szó, ami elhangzik, legyen “festék” Krisztus feltámadásának pecsétjén, amely fog, hat, és olvashatóvá teszi azt a tényt, amit Isten értünk cselekedett húsvétkor. Legyen tanúságtételünk, bizonyságtételünk pecsétje a mindennapokon és az ünnepnapokon. Egyik lelkész mondta, hogy a húsvéti Istentiszteleten egy kisgyermek édesanyja fűiéhez hajolva ezt súgta: Hazudik a tisztelendő bácsi? Mert tegnap azt mondta, hogy Jézus meghalt, most meg azt, hogy él! Egy év múlva reflektált ugyanakkor kicsi testvérének: Jézus meghalt, ámde feltámadott a halálból! Krisztus feltámadása pecsétje feltámadáshitünknek is. Néküle hitünk üres. Nincs halottak feltámadása, mondják sokan, mert nem jött még vissza onnan senki. Elfelejtik, hogy Jézus visszajött! Milyen szomorú az ilyen sírfelirat: Veled minden reménységemet elvesztettem. Emlékszem, volt gyülekezetemben egy özvegyasszony férje halála után többé nem jött templomba, hanem csak a temetőbe járt, mert eltemette férjével együtt hitét is. Krisztus feltámadás nyomja rá pecsétjét hitünkre, hogy az nem érvénytelen, nem hiábavaló, mert hitelesített! Sokan mondják, de jó lenne hinni. Amikor ott állunk tehetetlenül gyógyíthatatlan beteg ágya mellett, a szülőé, a gyermeké, a hitvesé, vagy a testvéré mellett. Mert feltámadáshit nélkül mit is tudnánk mondani? Lehet, olyan szép szavakat, melyektől a haldokló is sírva fakad. De hol van a Feltámadottban való hit pecsétje, mely a haldoklónak erőt ad, nem a földi életbe való visszatérésre, hanem arra, amit Jézus a kereszten mondott: Atyám, a Te kezedbe teszem le lelkemet... életemet, halálomat! Krisztus feltámadása a bűnbocsánat pecsétje. Jézus azt mondta a gutaütöttnek, akit eléje hoztak: Megbocsáttattak a te bűneid. Nagy nyomorúság a testi betegség. Minden lehetőt megteszünk, hogy megszabaduljunk tőle. Jézus azonban túl lát a testi nyomorúságon. Látja a bűnt, amely tönkreteszi a test is, meg a lelket is. A “magunknak minél többet” elv túl lépi a szükségek határát és roncsol idegeket, tönkretesz szívet, megtámadja a testet. Ha Jézus csak a testet gyógyítja, még megmarad a bűn gyökérbetegsége, az önzés, a szeretetlenség, a hatalomvágy. Ezért mondja Ő a betegnek: Megbocsáttattak a te bűneid. Ha Jézus nem támadt volna fel, nem lenne, aki eltörölje a bűnt. Az Úrvacsorában az élő Jézus kínálja halálba adott testében és vérében a bűnbocsánatot. Örök életre az támad fel, aki a földi életben bűnei bocsánatát kapta, így mondja ezt az Apostoli Hitvallás: Hiszem a bűnök bocsánatát, a testnek feltámadását, és az örök életet. Aki a feltámadott Krisztustól itt a bünbocsánatot elfogadja, az a test feltámadását is örömmel várhatja. A Feltámadott reménységünk pecsétje is. Van, aki csak ebben az életben, rövid távon reménykedik Krisztusban. Pál apostol az ilyen embert mindenkinél szánalomra méltóbbnak mondja. A halál miatt amúgyis szánalmas az élet. Könnyezünk mások elvesztésén, szorongunk a saját végtől. S mi, ahogy Kosztolányi írja: “Ó, a halál! Mi gyermekek, mit küszködünk vele, s játékpuskánkat fogjuk ellene”. Nekünk is vannak fegyvereink: kórházak, orvosok, mértékletes életmód ... De megvédenek-e ezek a halál ellen? Krisztus feltámadása nélkül minden igehirdetés “lelki morfium”, mely vigasztalan helyzetekben kábít; minden hitünk hiedelem, bebeszélés; minden bűnünk gyógyíthatatlanná tesz, és minden reménységünk sötétségbe torkollik. Ámde Krisztus feltámadt! Első zsenge, kostoló, hóvirág. A feltámadás hírnöke. Szimon János
