Erős Vár, 2003 (73. évfolyam, 1-6. szám)
2003-04-01 / 2. szám
2. oldal EROS® VÁR 73. ÉVFOLYAM ÖVÉK LESZ-E AZ A húsvét utáni első vasárnap, fehérvasámap, hagyományosan a konfirmáció vasárnapja [magyarországi] egyházunkban, így van ez a mosonmagyaróvári gyülekezetben is. A közeledő konfirmáció juttatta eszembe azokat az egykori konfirmandusaimat, akiktől annak idején azt kértem, hogy néhány mondatban foglalják össze, mit is jelentett számukra a konfirmációra készülés. Nagyon tanulságos válaszokat írtak. Egyikőjük így fogalmazott: "Fontos eseménynek tartom életemben a konfirmációt. Itt hallottam a keresztségben nyert kegyelemről, és arról, hogy Jézus Krisztus halála révén megváltott lettem. Konfirmációm jó kezdés, aminek szeretném, ha folytatása lenne." Egy lány így vallott: "Úgy érzem, nagy lépést tettem Isten felé. Megerősödtem abban az elszánásomban, hogy Jézus tanítványaként hivő emberként éljem le életemet. Ezután az ünnepi alkalom után sem akarom elhagyni a templomot és gyülekezetemet." Egy másik lány ezt írta: "Örülök, hogy eljutottam eddig, és kérem a jó Istent, hogy amit elkezdett bennem, azt végezze is be." Végül egy újabb konfirmandus lány szavai: "A konfirmációi fogadalmam elmondása közben döbbentem rá arra, hogy most az Isten előtt teszek esküt arra nézve, hogy hűséges maradok Őhozzá. Most már komolyabban veszem keresztségemet és mindazt, ami az egyház tanításából fakad". Gyönyörű, lélekemelő vallomások ezek. Lelkésznek, hozzátartozóknak, gyülekezeti tagoknak az öröm könnyeit csalja a szemébe. Aztán jön a kijózanító valóság: Mindezek esetenként csak üres szavak! Sokan egy percig sem gondolják komolyan a konfirmációi fogadalom szavait. Mi lelkészek így fogalmazunk egymás között, "kikonfirmáljuk a fiatalokat az egyházból". Mert valóban — tisztelet a kivételnek — sok konfirmandus többé be sem teszi a lábát a templomba. Az okok nyilván nagyon sokfélék lehetnek. Én mégis itt és most csak három olyan jelenségre szeretnék röviden utalni, ami oka ennek a bizonyos "kikonfirmálásnak". A mai konfirmandus fiatalok többsége már teljesen szekularizált családi háttérből jön, hiszen már a szüleik sem kaptak vallásos nevelést. Szinte teljes a hitbeli tájékozatlanság és az ebből fakadó közöny, illetve a feszélyezettség. Addig még nem volt baj, amíg élt a hitét gyakorló nagymama, mert ő vállalta, hogy hűségesen elviszi unokáját a szülő helyett a konfirmációi oktatásra és az Istentiszteletekre. Sajnos azonban ez a nemzedék nagyrészt már kihalt, és az előbb említett feladat végképp a ELET KORONÁJA? szülőkre hárult. Ok azonban már az elmúlt ötven év ateista nevelését kapták. Idegen számukra a templomi légkör, ismeretlen az istentiszteleti liturgia, legjobb esetben csak megkeresztelték őket, de azon kívül semmiféle kapcsolatuk nem volt az egyházzal. Gyermeküket is talán éppen csak a nagymama kedvéért keresztelték meg tizenkét évvel korábban. Számukra igazán nem az elsőrenden fontos kérdés gyermekük hitbeli nevelkedése, erősödése. A második problémát abban látom, hogy egyre nehezebben motiválhatóak a mai fiatalok. Egyre nehezebb érdeklődést ébreszteni bennük az egyház tanítása és a hit dolgai iránt. Majd negyedszázada végzek lelkészként hitoktatást, van tehát összehasonlítási alapom a húsz-huszonöt évvel ezelőtti és a mai helyzet között. Akkoriban még fogékonyabbak, nyitottabbak voltak a gyermekek. Egy-egy bibliai történet lekötötte őket és tartalmas beszélgetéseket lehetett velük folytatni. Ma? Ez már nem így van. Idegen számukra mindaz, amit a konfirmációi órákon hallanak, nem is igazán értik és nem is érdeklik őket a hallottak. Nem vígasztal, hogy általánosságban is elmondható, hogy kevés komoly dolog érdekli igazából a mai fiatalokat. Ehhez kapcsolódik még az, hogy egyre kezelhetetlenebbek, arrogánsabbak, hogy ne mondjam pimaszabbak lettek a tizenéves fiatalok. Ez egyrészt a szülői nevelés hiányosságaira, másrészt pedig arra a liberális könyezetre vezethető vissza, ami azt sugallja: Neked csak jogaid vannak kötelességek nélkül. A harmadik okként említeném, hogy manapság rengeteg lehetőség között választhatnak a fiatalok. Az iskolán túli szabadidős programok széles tárházát kínálja számukra az élet. így rengeteg olyan dolgot vállalnak fel, amiknek jó része haszontalan, ráadásul időrabló, ellenben nagyon divatos. Jellemző szülői hozzáállás, hogy amikor konfirmandus szülőket látogatok, hívogatva gyermeküket a konfirmációi oktatásra, a szülő behívja tizenkét éves csemetéjét, a szoba közepére állítja, és teátrálisan felteszi a kérdést: "Akarsz-e fiam konfirmációi órákra járni? Mert megoldható! Lemondjuk a délutáni sportfoglalkozásodat, vagy aznap délután nem mész számítógépes és internetes szakkörbe". A gyerek válaszát nem nehéz kitalálni. A szülő pedig csalódott és fájdalmas arccal mondja: "Ó de kár! Pedig én megpróbáltam! De erőszakkal ugye nem lehet!" Sajnos, az egyház nem tud versenyre kelni a mai modem világ látványos, színes, és változatos ajánlataival. "Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját" - mondja Jézus. Vájjon hányán veszik komolyan Jézus szavait? A felelősség azonban nem csak a konfirmandusokon, azok szülein, hanem rajtunk is ott van. Mégpedig az imádság felelőssége. Imádkozunk-e az Istenhez konfirmandusainkért, hogy tartsa meg őket az igaz hitben, és semmi ne tántorítsa el őket attól a hitvallástól, amit a konfirmáció felemelő ünnepén vallottak? Hogy majd egykor az ő neveiket is felolvassák az élet könyvéből. Kiss Miklós, mosonmagyaróvári ev. lelkész HÚSVÉTI ÉNEK Támadj fel új életre már, Krisztus lankadt népe! Húsvéti szép hajnal sugár Csillan, siess elébe! Mghátrált régen a halál, A Győző életet kínál Győzelméből ma néked. Hagyd bűnöd el, utad szabad, A kő elhengerítve. Ne másra várj, mozdulj magad, Lelked tetvágy hevítse! A közöny álmából elég, Szolgálat szent tüzében ég, Ki új szívet kapott már. Hogy gyenge vagy, se nagy, se hős? Homályban mit kell tenned? Az Úr erőtlenben erős, Ne feledd, Ö él benned! Az odafennvalókra nézz. A hitnek semmi nem nehéz, Nincs neki lehetetlen. Feltámadt Krisztus, mennybe ment, Még sincsen messze tőled. Ő kormányoz múltat, jelent: Kezében az ítélet. Úgy ébredj minden reggelen, Hogy életed húsvét legyen — Támadj fel, drága népe! Scholz László IMÁDKOZZUNK! Hálát adunk Neked, Úr Jézus Krisztus, hogy mindenkor előttünk jársz. Vonj minket Magadhoz és adj erős hitet, hogy bármerre vezetsz, tétovázás nélkül kövessünk Téged. Ámen. Minden kedves Olvasónknak áldott húsvéti ünnepeket kíván a Szerkesztőség. Krisztus feltámadt! Halleluja!
