Erős Vár, 2001 (71. évfolyam, 1-6. szám)
2001-12-01 / 6. szám
71. ÉVFOLYAM ERÖS0VÁR 5. oldal A nyilvánosság nagy ajándék: Isten ajándéka November elején egy magát “hivő értelmiségieknek” nevező csoport nyílt levelet intézett a hazai történelmi egyházakhoz (római katolikus, református, evangélikus), mintegy számonkérve hozzáállásukat az "észlelhető ” zsidó-, cigány-, s idegenellenesség tekintetében. Ki kell hangsúlyozni, hogy csak e három egyházhoz fordultak, s csak a jelzett kérdésekben. Egyéb közületeket nem kerestek meg, egyéb témát nem pendítettek meg. A római katolikus egyház a nyílt levelet válaszolatlanul hagyta, a református és evangélikus egyház részéről az alábbi válasz jelent meg: A teremtés hajnalán a mindeneket megalkotó Isten világosságot teremtett, láthatóvá tette teremtményeit, alakot és formát adott nekik. A világ teremtése óta a mindenség története Isten színe előtt a legnagyobb nyilvánosságban megy végbe. A teremtménytársak között az ember kapta a legnagyobb lehetőséget és felelősséget. A Szentírás egyik központi üzenete abban a gondolatban fejezhető ki, hogy az Istentől kapott lehetőséggel felelőtlenül élő embert Teremtője és Gondviselője újra meg újra kegyelmébe és szeretetébe fogadja. E kegyelembefogadásnak és szeretetnek legnyilvánvalóbb jele az Úr Jézus Krisztus. Az Ő személyében nemcsak Isten megbocsátó szeretete és kegyelme, hanem O maga is "nyilvánvalóvá lett" mindenki számára. A Krisztusban élők közössége vallja, hogy Isten nemcsak a természetben és lelkiismeretben, hanem az Egyszülött Fiúban is felismerhető, szerethető és követhető. Krisztus követése azonban egyszerre a legkönnyebb és legnehezebb feladat a világon. Könnyű, mert csak szeretni kell. Nehéz, mert mi mindig azt szeretnénk szeretni, aki tőlünk távol áll, mindennapjainktól és cselekedeteinktől függetlenül éli az életét. A Krisztust követő életből fakadó szeretet azonban mindig annak az életét ragyogja be, akivel éppen dolgunk van, aki éppen az "utunkba akad". A nyílt levél írása nem könnyű műfaj. Az arra való válaszadás nem kevésbé. Úgy véljük, hogy az Önök által aláírt levelet egyikük sem tekinti írói munkássága részének. Önök, hivő értelmiségiek, nyilvánvalóan ismerik az Apostoli Hitvallás keletkezéséről szóló szép óegyházi legendát. Eszerint a 12 apostol mindegyike mond egy mondatot, s ebból áll össze kerek egésszé a Hitvallás. Az Önök levele váltogatja az elvi élű általános elmarasztalást (az egyház kollektív bűnössége), az aktuálpolitikai oldalvágásokat (szurkolói skandálásokat és bizonyos közszolgálati műsorok egy lélegzetvétellel történő említése), keresztény dogmatikai alapigazságok recitálását (a Szentháromság hitének megvallása), konkrét programok kidolgozására tett javaslatokkal (hittankönyvek felülvizsgálata, teológus hallgatók cseréje, közös táborozás). Félreértés ne essék: az Önök által említett jelenségeknek és kérdéseknek a súlyával tisztában vagyunk, s azok egyikét sem kívánjuk eliminálni. Nem vagyunk hívei sem a faji, sem más szempontok szerinti diszkriminációnak. Ugyanakkor nem tartjuk szerencsésnek, hogy ilyen formában bárki szellemi befolyást akarjon gyakorolni egyházainkra, kijelölve a követendő irányt, előírva, hogy mi a legsürgetőbb feladatunk. Az Önök által is nyilván elítélt letűnt korszak egyik egyházpolitikai gyakorlata éppen az volt, hogy mások akarták megszabni az egyház mozgásterét, teendőit. Mindegy, hogy milyen oldalról érkezik a külső, politikai elvárás artikulálása, az egyház egyház volta többek közt abban áll, hogy alkalmazkodáskényszerek helyett meg tudja őrizni belső szabadságát. Protestáns felfogás szerint az egyház gyülekezeteiben él. Az Önök részéről felajánlott segítséget és dialóguskészséget nyilván Önök is abban a lelki otthont nyújtó helyi közösségben (gyülekezetben) gyakorolhatják elsősorban, amelybe tartoznak, s amellyel látható közösséget vállalnak. Ha ezt teszik, sokat használnak vele mind egyházainknak, mind a felvetett kérdések megoldásában osztozó, együtt jó megoldásokat kereső társadalmunknak. Isten áldása kíséije életüket, felelős munkájukat. Szeretettel: Dr. Bölcskei Gusztáv református püspök, konventi elnök. D. Szebik Imre evangélikus elnök-püspök. A JOVO ELKEZDŐDÖTT Három és fél évvel ezelőtt az 1998-as országgyűlési választásokra készült az ország. Még a posztkommunista Magyar Szocialista Párt és a balliberális Szabad Demokraták Szövetsége irányította az országot, és a közvéleménykutató intézetek, továbbá némely politológusok a keresztyén, konzervatív, polgári oldal vereségét vetítette előre. Akkor sokan vélekedtek úgy, hogy a rendszerváltozás óta legfontosabb választás előtt áll az ország, ugyanis a választások tétje nem volt kisebb, mint az, hogy még négy évet kapva, a posztkommunisták hosszú időre újra be tudják-e betonozni hatalmukat, vagy sem. Az eredmény ismert. A Fiatal Demokraták Szövetsége vezette polgári erők megnyerték a választásokat. Most újra választásokra készül az ország, és meggyőződésem, hogy ez a választás a négy évvel korábbinál is fontosabb. Mert, ha most újra nyer a polgári oldal, és ezzel megakadályozzák a kommunisták visszatérését a hatalomba, akkor megtörténhet az igazi rendszerváltás, ami ezidáig még váratott magára. Hende Csaba, a Magyar Demokrata Fórum általános alelnöke egy nyilatkozatban így fogalmazott: “ Ha 2002-ben győzünk, az azt követő választást is meg fogjuk nyerni, mert ahogy időben távolodunk, úgy nő majd apolgári erők fölénye”. A jövő évi választáson valóban Magyarország jövője, boldogulása, vagy a történelem kerekének visszafordulása a tét. A választási felkészülés jegyében a napokban jelentette meg “A jövő elkezdődött” című vitairatát a FIDESZ, ami két részből áll. Az első az élet különböző területein elért eredményeket és feladatokat veszi számba, míg a második rész történelmi perspektívából átfogóbb képet rajzol múltúnkról és kilátásainkról. A vitairatot olvasva megállapítható, hogy az abban leírt megállapítások és célkitűzések egybeesnek a határon innen és túl élő magyarság jövőjéért aggódó, az ország erkölcsi megújulásáért felelősséget érző emberek gondolataival. A célkitűzések megvalósítása üdvös és szükséges, vagyis a polgári erők választási győzelme, ezzel a megkezdett út folytatásának lehetősége fontos az ország számára. A több mint 200 oldalt kitevő vitairatból vett néhány szemelvénnyel szeretném érzékeltetni állításom igazát. A család szent dolog — mondja a vitairat, mert a család a polgári társadalom egészséges jelenének és jövőjének a biztosítéka. Ezért a polgári kormány legfőbb kötelességének a családok megerősítését, s ezáltal a népességfogyás megállítását tartja. A határon túl élő több milliós magyarság felé is felelősen fordul a kormány, hiszen nemzeti összetartozásunk érzése erőt ad ahhoz, hogy emelt fővel lépjünk be az Európai Unió kapuján. Fontos szempont, hogy megteremtődjenek a határon túli magyarok szülőföldön maradásának feltételei. A választási program bennünket leginkább érintő, egyházakra vonatkozó fejezete kimondja, hogy a történelmi egyházak jelen(Folytatás a 6. oldalon)
