Erős Vár, 2000 (70. évfolyam, 1-6. szám)
2000-10-01 / 5. szám
EROS # VÁR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 70. ÉVFOLYAM 2000. OKTÓBER No. 5 (324), Kői 7ft October2000. USPS178-560 5. SZÁM EGY LÉPÉS ELŐRE, HÁROM HÁTRA Az eufóriának előbb-utóbb le kellett lohadnia. Hiszen hiába teremtünk történelmet még az ökumenizmusra nézve is, bizonyos valóságoknak talán évszázadokra van szükségük, hogy kiforrjanak. Fontos tehát kihangsúlyozni, hogy tavaly október 31-ével nem került eltörlésre a reformáció hagyományos indulópontjának a megünneplése, s ráadásul, az evangélikus egyház hitvallási iratainak, vagy a római katolikus egyház trentói és további dogmáinak egyetlen betűjét sem változtatta meg. A megigazulástanra nézve aláírt ún. Közös Nyilatkozat ugyan egyértelműen leszögezte a reformáció alapvető igazságát, hogy az ember egyedül hit által üdvözül, a törvény cselekedetei nélkül, kizárólag Krisztus megváltó érdeméért, s így a XVI. századbeli kölcsönös elmarasztalások csupán ebben a tekintetben már nem alkalmazhatók, mégis érvényben maradt többrendbeli dogmalabinntus és kapcsolatos hitgyakorlat, amely kétségessé teszi, hogy megtettük-e igazán azt a fontos egy lépést az ökumenikus egyetértés felé. Jóllehet egyes szomszédos gyülekezetek, felbuzdulva a Közös Nyilatkozat aláírásának a magasztosságán, igyekeztek szociális együttműködésen túl is keresztyén testvéri módon találkozni, tulajdonképpen ilyen körökben csak néhol mutatkozott kegyes izgalom, sokhelyütt inkább valami elvont teológiai akciónak tekintették, melynek népszinten való érintkezésre, az érintkezés elmélyitésére nincs jelentős hatása. Az óvatosak alá még januárban lovat adott Róma a 2000. évnek, mint jubileumi évnek való kinyilvánításával, ami minden további nélkül ugyan elfogadható, hiszen mindenki ki tudja számolni ennek az évnek a jelentőségét Krisztusra vonatkoztatva, csak ne lett volna ehhez bizonyos zarándokbúcsú csatolva, amely érdemeket szerez bűnök kiengesztelésére. Azonnal felidézte ez a reformáció idejének a küzdelmét, mely éppen azzal vette irányát, hogy a Tetzel-féle búcsúcéduláknak mondott erőteljesen és határozottan ellent, újra meg újra, s mindmáig hangoztatva az “itt állok, másképp nem tehetek” állhatatosságával, hogy senkiben nincs üdvösség égen vagy földön, egyedül Jézus Krisztusban. Alig egy hónappal ezelőtt történt meg IX. Pius és XXIII. János pápa boldoggá avatása, ami már önmagában is megkérdőjelezhető főként kívülállók részéről, hiszen ez a két pápa feltétlenül ellenétes nézetet képviselt többrendbelileg is, de éppen a nyitottság terén. Az előbbitől származó dogmajellegű kijelentések, mint az “Ineffabilis Deus” kezdetű Mária szeplőtlen fogantatásáról és a “Pastor Aetemus” című a pápai csalatkozhatatlanságról, mely utóbbiból keletkezett XII. Pius “Munificentissimus Deus” dogmai nyilatkozata Mária mennybeviteléről, eléggé elbátortalanította a legigyekvőbb keresztyéneket is attól, hogy valaha is lehet valamiféle közeledés nemkatolikus és katolikus egyházak között. Holott aztán XXIII. János ablaknyitása a II. vatikáni zsinat útján mégis kecsegtetett bizonyos megértéssel és még elismeréssel is. Szeptember elejére jelent meg a római Hittani Kongregáció “Dominus Iesus” kezdetű, II. János Pál pápa által is jóváhagyott hitirata — mintegy folytatásaként annak az ukázának, hogy Róma püspökei ne utaljanak az ortodox, azaz görögkeleti egyházon kívül lévő más egyházakra “egyház” vagy éppen “testvéregyház”-ként — kihangsúlyozva, hogy kizárólag Róma az üdvösség misztériumának a közvetítője a — még általa is bizonyíthatatlan — péteri apostoli püspökutódlás jogán. Minden más, magát egyháznak tartó testület legfeljebb “egyházi közösségnek” vagy “vallási közösségnek” tekintendő, melyben esetleg bizonyos részletben, tehát nem teljességben volna felismerhető az üdvösségre vonatkozó kinyilatkoztatás. Ezek után, ha nem is vonjuk kétségbe a Közös Nyilatkozat Róma részéről való aláírásának az őszinteségét, idén és az elkövetkezendő években is újra fellobbanó lelkesedéssel és jobban elmélyülő hittel kell megünnepelnünk és megélnünk az 1517. október 31 -éré pontosított reformációt, hogy a Jézus Krisztus által alapított egyházon kívül máshol nincs üdvösség, hiszen ez az egyház a szentek gyülekezete, amelyben az evangéliumot tisztán tanítják és a szentségeket az evangélium szerint szolgáltatják ki. Ebben az egyházban más evangéliumot, mégha angyalok szólnák is, senki sem hirdethet. Ezért még erősebben, még buzgóbban valljuk: Isten ingyen igazít meg minket kegyelemből, miután megváltott minket a Krisztus Jézus által (v.ö., Róma 3). Mindezek ellenére értékeljük azt a már megtett egy lépést, remélve, hogy Róma vissza-visszalépése után valamikor mégis csak együtt menetelhetünk a keresztyén testvériség egységében: Az Ige kószáiként megáll, /Megszégyenül, ki bántja. / Velünk az Ur táborba száll, / Szentleikét ránk bocsátja. / Kincset, életet, / Hitvest, gyermeket: / Mind elve hetik, / Mit ér ez őnekik! / Mienk a menny örökre! /Amen. t>b GÉNMANIPULÁCIÓ? A Németországi Protestáns Egyházszövetség (EKD) környezetvédelmi osztálya követeli, hogy egyháztulajdonban lévő birtokon ne tenmeljenek génmanipulációval előállított növényeket. Az ezekben a növényekben rejlő egészségi és környezeti veszély kiszámíthatatlan, s ezért nem illő az egyházhoz, hogy ilyen növények termesztésére adjon bérbe vagy használjon fel birtokában lévő szántóföldet, Stb. LWI KERESZTYÉN EGYETEM A romániai országos akkreditációs tanács, mint illetékes hatóság ideiglenesen akkreditálta a Tőkés László nagyváradi ref. püspök által kezdeményezett Partiumi Magyar Keresztyén Egyetemet. Ez a magánjellegű egyetem ezzel megkezdte működését. Ennek az egyetlen erdélyi magyar felsőoktatási intézménynek a fenntartására az ún. nyugati magyarság körében is gyűjtenek. RMSZ
