Erős Vár, 1999 (69. évfolyam, 1-6. szám)
1999-12-01 / 6. szám
ERŐS # VAR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 69. ÉVFOLYAM 1999. DECEMBER No.6(3i9). voi 69, december 1999, uspsns-sóo 6. SZÁM UDVOZITO SZÜLETETT NEKTEK LUKÁCS 2:1-20 Hamar ránk köszönt a szent karácsony, ez a drága ünnep, melyen az egész földnek öröme leszen, mert angyali seregek adják hírül, hogy megszületik, azaz megszületett az Úr Krisztus, az Üdvözítő. Ó, mennyire is sietnünk illenék, hogy mi is Betlehembe érjünk és meglássuk a csodát, s az Igének a története számunkra is élménnyé váljék. De hogyan is sietnénk, hogyan is varázsolhatnánk magunkat oda Betlehembe?, ez a nagy kérdés. S miért is mennénk, hiszen lehúznak azok a láthatatlan batyuk, amelyekben rejtőznek — s mégis ilyenkor felbukkannak — karácsonyi, vagy karácsonyra fogott tapasztalataink és átéléseink. Az emlékek oly elevenekké lesznek egykori karácsonyokról, gondtalan nagy családi együttlétekről, valahol otthon, meghitt körben ... a fájdalmak, hiszen még az emlékek is fájnak, mert idegenben ér el ez az ünnep, ahol nem vagyunk “otthon” a szó legszorosabb értelmében, s még egyedül is talán, éppen ebben az évben elárvultán, élettárs nélkül... az izgalmak és Az Ige testté lett Zengjen a hála, dicséreti Értünk az Ige testté lett, Hogy bűnös szívünk elérje, O jött el a föld éjébe. Éjszaka jött e világra Ő, Mint e világ világa, Ó, Ki úr ég és föld felett, Értünk e földön szolga lett. Jött, hogy szeressen, szolgáljon, Bűntől, haláltól megváltson, Új teremtéssé így váljunk, Hálából Vele szolgáljunk. lm, a testté lett Igében Mennyei Atyánk hív néven, Zengjen a hála, dicséret! Értünk az Ige testté lett. -Naastepad Tamás ______________________-_______ külsőségek, amikkel a rohanó élet terhel le minket, s ami elveszi a hangulatot, megfoszt a csendes áhítattól... az aggodalom, hogy mi lesz még a világban, s mi lesz a mieinkkel, a szeretteinkkel, a véreinkkel, itt és odaát ... a félelem, ami a betegé vagy az öregé, akik előtt inkább sötét már az út és kérdés, meddig bíiják-e még ezt a földi vándorlásban. Ezek a batyuk, s még sok más batyu is, ami nyom, úgyhogy a készülés, az ünnepiesség veszít a lényegből, majdhogy közömbössé tesz. Mit is csináljunk ezekkel a batyukkal? Bevihetjük-e ezeket az ünnepbe, ezekkel küszködve hallgathatjuk-e az angyali üzenetet az egész föld öröméről? Hát persze! Csak elmélkedjünk azon, ami ott Betlehemben történt. Minden, ami addig tartozott az emberiséghez, az örömök és bánatok, a bukások, a bűnök, vagy éppen sikerek és eredmények nem voltak egyszerűen véletlenek, mintahogy a pásztorok, ki-ki a maga életbatyujával, sem voltak véletlenek ebben a nagyszerű történetben. Ott, nekik hangzott fel az angyali szózat, nekik, ahogy éppen voltak, hogy Üdvözítő született ma nektek! Mekkora csoda ez, hogy Isten így közelít meg minket, pontosan akkor, amikor az a benyomásunk, hogy elérhetetlen, mert batyuink takarnák el látásunk elől. Amikor sötét az éjszaka, amikor vigyázni kell, hogy vad ne ragadjon ki bárányt a nyájból, amikor az ember éppen elfordulóban van, hogy ne is tudna erről a Magasságosról, akkor, akkor ér el az üzenet, szólal meg az ige időtlen időkőn át, jóformán úgy, hogy egyszerre halljuk a pásztorokkal az angyal biztatását: Üdvözítő született ma nektek! Az esemény nem az akkori pásztoroké, nincs kisajátítva egyetlen helyre, hanem átöleli a világot téren és időn keresztül. Isten olyan közel jön hozzánk, hogy fel sem mérhetjük ennek a valóságnak a nagyszerűségét, hogy a betlehemi Kisdedben nyújtja ki felénk felkaroló és Magáhozölelő, drága kezét. És a pásztorok, úgy ahogy voltak, megindultak Betlehembe, mert meg kellett látniuk, hogy hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekik azúr. Nagy az a dolog, ami karácsonykor történik, olyan öröm terül a világra, ami az egész népnek lesz örömévé. Nincsenek kiváltságosak, nincsenek kisemmizettek, nincsenek hajléktalanok vagy üldözöttek vagy menekültek, nincsenek egymásnak feszülő hadak, egymást gyűlölő néptörzsek vagy nemzetiségek, nincsenek hazátlanok, nincsenek gazdagok és nincsenek szegények, akik netán kimaradnának, vagy akiket kihagynának ebből az örömből, amit az angyalok jelentenek meg, mert nincs csak egy is, akinek nem volna szüksége arra, hogy Üdvözítője legyen. Nem holnap, nem jövőre, hanem olyan kijelentésben, amely kétezer év óta mindenkor jelenné teszi a karácsonyt, hogy megszületett az Üdvözítő. Betelt az idő: beteljesedett az ígéret mindnyájunk számára. Ezért lehet ismét Betlehembe menni, úgy, ahogy éppen vagyunk, azoktól a kisebb vagy nagyobb batyuktól leterhelten, hogy éppen azokon keresztül legyen újabb karácsonyi tapasztalatunkká az Isten nagyszerű, szerető, s megtartó közelsége, Aki azokat átveszi, s viszi, viszi, viszi, mígnem a keresztfán megvált bennünket terheinktől. Elképzelhető-e valamiképpen is ez a közelség, tudjuk-e azt jobban meghatározni, szebben szavakba önteni, művésziesebben ábrázolni azoknál az egyszerű szavaknál és azoknál az egyszerű körülményeknél, ahogy Isten ebbe a világba jött és Magát közöttünk megjelenítette, amint Máriát választotta eszközéül emberré léteiének és a betlehemi istállóban a jászolt első emberi pihenőhelyének és hajlékának? Hála legyen ezért Neki nemcsak az elsőért, hanem hogy az évszázadok során mindenkor elevenné tette a kijelentés közvetítésében ezt a bennünket megközelítő, hozzánk érkező valóságot, valahányszor csak és különösképpen ez az ige, ez a születéstörténeti ige a szívekhez szólhat és megtalálhatja a batyuik súlya alatt roskadó embereket át minden határon, vizek és hegyek fölött suhanva, hogy rázörgessen kunyhókra és palotákra, Üdvözítő született ma nektek! Neked is, aki olvasod, nekem is, aki írom: mert az örömhírt szét kell hordani ebbe a világba. (Folytatás a 2. oldalon)
