Erős Vár, 1999 (69. évfolyam, 1-6. szám)
1999-12-01 / 6. szám
2. oldal ERŐS ®VÁR 69. ÉVFOLYAM Pezseg egyházi életünk Győr városának jövőévi költségvetésébe Magyarországi Evangélikus Egyházunkban az utóbbi időszakban több olyan esemény is történt, ami mindenképpen említést érdemel. Ezek a történések azt bizonyítják, hogy felgyorsult az ütem, és ez még indulatokat is kavar. Az egyik ilyen jelentős esemény az, hogy végleges választ kaptunk a szervezendő, új Nyugati Egyházkerület püspöki székhelyére nézve: Győr! Ebben a kérdésben a révfülöpi Oktatási Központban megrendezett előkészítő tanácskozáson döntöttek az új egyházkerületet alkotó öt egyházmegye kiküldöttei. Győr versenytársa Sopron volt. A két város közötti versengést azért tudta Győr megnyerni, mert mellette több pratikus érvet tudtak felhozni a vitában résztvevők. Döntő volt a győri önkormányzat képviselőtestületének és személy szerint Balog József polgármesternek az a nagyvonalú gesztusa, miszerint az önkormányzat ingyen az evangélikus egyház tulajdonába adott olyan belvárosi ingatlant, amely alkalmas arra, hogy ott a püspöki hivatalt kialakítsák. Ezen túlmenően garantálta a polgármester, hogy beállítanak egy 25 millió forintos tételt, amit az evangélikus egyház a püspöki hivatal kialakítása során szabadon felhasználhat. Fontos érvként hozták fel Győr mellett a város központi fekvését, ahonnan könnyen elérhető az ország fővárosa, Budapest. A szavazás eredménye nem hagyott kétséget afelől, hogy ezek az érvek meggyőzték a küldötteket. Huszonheten voksoltak Győr mellett, míg Sopronra mindössze ketten szavaztak. A leendő püspök személyére is tisztult a kép. Két püspökjelölt közül választhatnak majd az egyházközségek közgyűlései. Az egyik jelölt Smidéliusz Zoltn, a somogyzalai egyházmegye esperese, a másik pedig Ittzés János kőszegi lelkész. A második esemény meglehetős indulatokat kavart az október elejei zsinati ülésszakon. Legutóbb arról írtam, hogy a területrendezés során a pesti egyházmegyét, amelybe Harmati Béla püspök gyülekezete, a deák-téri gyülekezet is tartozik, átsorolták az Északi Egyházkerületbe. így az a fúrcsa ÜDVÖZÍTŐ SZÜLETETT NEKTEK (Folytatás az 1. oldalról) Nem az ajtó elé, hogy észre ne vegyék, s nem valami zúgba, hogy rejtettek legyenek, kell azokat a batyukat eldugdosni, hanem igenis oda kell vinni a betlehemi Kisdedhez; a pásztorok is azt tették, mert ahogy voltak, úgy kellett megtapasztalniuk, Ki is az az Üdvözítő, Akiben minden népek örömüket lelhetik. Lehet, hogy elkap sokat közülünk az ünnep sekélyes ragadványainak a csábítása és ezzel igyekszünk elfedezni a batyukat, amiket lelkűnkben, szívünkben hordozunk. De nem járunk sikerrel, mert követelik odafigyelésünket, azt, hogy meglássuk, mennyire mi távolodtunk el Attól, Akinek felpanaszoljuk, hogy tőlünk távolodott el, s Akiért, hogy a dolgok rendbejöjjenek, előbb egyéni mivoltunkban, majd közösségeinkben is, nekünk kell sietnünk a képletes Betlehembe, az elmondott, felolvasott, meghirdetett igéből arra az ígéretes és nagyszerű találkozásra, amikor hittel és bizalommal ismerjük fel a Kisdedben az Üdvözítőt. János apostol dramatizálta örökkévaló egyszerűsítésben ezt a Istenközelséget, amikor csak ennyit mondott evangéliuma első versében: Az Ige testté lett. Isten lett emberré, hogy önmagában és önmagán keresztül vezessen minket embereket azon az úton, melyen valóban megélhetjük emberi mivoltunkat annak legnemesebb, legtisztább, s legártatlanabb értelmében. Nem idealizálás ez, mert tudnunk kell, hogy mi minderre képtelenek vagyunk. Karácsony tehát nem tőlünk függ, hogy az ünnep szép, kedves, megható, színes, gyertyafényes, vagy ajándékokkal telített-e. A külsőségekre adhatunk ugyan, de meg kell engednünk éppen Istennek, hogy a karácsonyt 0 tegye karácsonynyá. S ha már már hallottuk és meg is hallottuk azt a fényességben zengő szép szózatot, akkor szívleljük is meg, ízlelgessük a szavakat és értelmüket, ahogy a 34. Zsoltárhangsúlyozza felénk az Úr jóságát, az Ő közelségét. Hát senki nem írhatja elő, hogy pontosan kinek milyen is legyen az ünnepe, hol kezdje, hol fejezze be, s a kettő között mit, mivel töltsön ki. Mert a batyukon lévő csomók ilyenkor oldódnak meg, s kiröppen azokból sok emlék, a sok élmény, a jó is, meg a rossz is, s csak felszakad a sóhajtás a mélyből mindenfelé. Mégis ilyenkor hangzik legszebben, legerősebben, legbiztatóbban az az üzenet, amire tulajdonképpen mindenki vágyik minden sóhajával, hogy van Üdvözítő, hogy van öröm, hogy ott Betlehemben megszületett és a mi betlehemi szívünkben is megszülethetik Az, Aki Immánuel. Vagyis, hogy éppen ebben a mi világunkban, ebben a mi bajunkban, ebben a mi gondunkban, betegségünkben, egyedüllétünkben, elárvultán, és hazátlanul, de jódolgunkban éppúgy, ma és mindenkor velünk van az Isten, az Úr Krisztus, Akinek az a jele, hogy bepólyálva fekszik a jászolban. bb helyzet állt elő, hogy a Déli Egyházkerület püspöke olyan gyülekezetnek a lelkésze, mely nem tartozik a Déli Egyházkerülethez A jelzett zsinati ülésszakon ezért törvénymódosító javaslatot terjesztettek a déli kerület kiküldöttei a zsinat plenáris ülése elé, hogy a pesti egyházmegyét csatolják vissza a Déli Egyházkerülethez. Cserébe a fejérkomáromi egyházmegyét sorolták volna az Északi Egyházkerülethez, bár ez az egyházmegye a leendő Nyugati Egyházkerülethez tartoznék. A javaslat azonban nem kapta meg az elfogadáshoz szükséges kétharmados többséget, s így a korábbi területi határok változatlanok maradtak. A szavazás eredményének közzététele után dr. Harmati Béla püspök huszonkét zsinati kiküldöttel együtt feláltt és kivonult az ülésről. Ilyenre mindeddig nem volt példa. Meg kell említenem haramadik kimagasló eseményként egyháztörténelmi jelentőséggel azt, hogy az Evangélikus Világszövetség és a Római Katolikus Egyház október 31 -én, reformáció ünnepén a németországi Augsburgban (Agostában) ünnepélyes közös Istentiszteletet tartott, amelyen visszavonásra került a trenti zsinaton hozott, a reformáció központi tanítására vonatkozó kiátkozás, illetve az evangélikus egyháznak a hitvallási iratokban foglalt, a katolikus egyház tanítására vonatkozó kiátkozása. Aláírásra került a megigazulástanról való közös nyilatkozat is, ami nagy előrelépést jelent az ökumenizmus hosszú és rögös útján. Kiss Miklós, mosonmagyaróvári ev. lelkész A.M.E.K. TAGSÁG “Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia tagságát olyan . . . magánszemélyek alkotják, akik a Konferencia hitvallási alapjával egyetértenek és a Konferenciában való tagságukat igénylik,” Szívesen hívjuk hittestvéreinket, hogy a Konferenciában tagságot vállaljanak: így tölti be ez a szervezet rendeltetését, műit az északamerikai magyar evangélikusok szórványközössége. Az évi tagsági díj $20 (US vagy kanadai), mely magában foglalja az Erős Vár-ra való előfizetést is. Csekket ‘‘tagság” vágy '‘membership” megjelöléssel a lap nevére és címére szíveskedjenek küldeni. Aki 2000-re megúj ítja előfizetését, gondolja, meg, nem lenne-e AMEK taggá. Aki pedig már előfizetett 2000-re és AMEK tag kíván lenni, szíveskedjék pótlólag beküldeni ÜSS 14-t vagy CA$ 10-t tagsága érvényesítésére. Emlékeztetjük az AMEK tagokat, akiknek 1999-cel lejár a tagságuk, hogy azt megújítani szíveskedjenek. A lap címszalagján a törzsszám utáni “M” betű jelzi az AMEK tagokat.
