Erős Vár, 1996 (66. évfolyam, 1-5. szám)
1996-02-01 / 1. szám
62. ÉVFOLYAM ERŐS® VÁR 3. oldal Luther Márton halálának 450. évfordulójára Eisleben, 1483. november 10 — Eisleben, 1546. február 18 Élete utolsó szakaszához érve, mindenki — remélhetően mindenki — visszatekint életútjára, újból felfedezve a magaslatokat és a fénypontokat, de a szomorúságot és csalódást is, örömöt és bánatot. A hivő ember nemcsak visszatekint, hanem hálát is ad és igyekszik rendezni kapcsolatát családtagjaival, barátaival, sőt haragosaival is, életét Isten és ember előtt lezárva készül a nagy útra. Luther Márton életének legutolsó szakaszában is ezt tette. Súlyos betegsége nyomán érezte halála közeledtét, életereje mégsem tört meg. Nem volt ugyan elfelejtett ember, de már nem állt az érdeklődés középpontjában, és nem ünnepelték már, mint reformátori fellépésének kezdetén. A politikai életet mindig kétkedéssel szemlélte, de öregkorában különösen is, sőt csalódva figyelte a fejedelmek hatalmi civakodását, mert azok szerinte megfeledkeztek így a nagy közös veszélyről, a törökről. Az ismételten kiújult, de már megállíthatatlan betegsége miatt gondoskodni kívánt felesége jövőjéről, hogy “ne mint szolgálólány” éljen halála után. így keletkezett végleges végrendelete. Családi élete, baráti köre, teológiai és egyházépítő munkássága élete vége felé is szorosan összefonódott, mintegy' szétválaszthatatlan egységet alkotva. Ő is, mint számos más öregedő nagy alkotó, megtapasztalta, hogy életművét a legközelebbi társak is félreértik, vagy a fő célt semmibe véve, csak részletet ragadnak ki. 1545-ben, néhány hónappal halála előtt, elhatározta, hogy elhagyja Wittenberget, mert szerinte a reformáció városa a fő célt, azaz az Isten igéje szerinti életet feladta. Csalódott, de nem rezignált, azaz nem hagyta csalódását reménységén felül kerekedni. "Csak el ebből a Szodomából", írja feleségének már útközben. “Nem akarok visszatérni... inkább barangolok és kolduskenyéren élek, semmint öreg napjaimra hagyjam magam a wittenbergi rendetlenség által kínozni és nyugtalanítani, miközben keserves és féltett művem megsemmisül." Végülis a városatyák kérésére, akik féltek elveszíteni városuk akkor egyetlen legnevezetesebb személyét, visszatért. A helyzet változtatására csak egyetlen lehetőséget látott, ugyanúgy, mint munkássága kezdetén fiatalkorában: az evangélium prédikálása és tanítása. Továbbra sem tartotta helyesnek, hogy az egyház a világi hatalom lehetséges, de nem kívánatos, és időről időre gyakorolt diktatórikus eszközeivel biztosítsa a társadalom keresztényi mivoltát, hiszen reálisan látta és tudta, hogy nincs olyan törvényes rend sem államban, sem egyházban, amely Isten akaratának tökéletesen megfelelne. Önmagát ismételve, öregkorában is hangsúlyozta, hogy az, aki saját maga számára igényli a megbocsátást, az maga is köteles az egyházban és a világban a megbocsátást és a kibékülést gyakorolni. Ezért vállalkozott 1546 elején rideg téli körülmények között, már betegeskedve, szülőföldje meglátogatására és ott a két mansfeldi gróf tulajdonjogi vitájában való közvetítésre, azzal a céllal, hogy a haragosokat kibékítse. Ez sikerült is. A hosszú utazás és a nehéz tárgyalások megviselték: az utazás utolsó úttá vált. Feleségének, Káthének, mint utazásai során mindig, most is vidámhangú, de intésektől nem mentes levelet írt. A humo-AFRO-AMER1KAI ÉNEKESKÖNYV “Az Evangelical Lutheran Church in America” egyház és a “Lutheran Church Missouri Synod” egyház ritka együttműködésben jelenlegi énekeskönyvüket közös pótkötettel szándékozik kiegészíteni. Ebben az 1996 végére megjelenő, s “African American Lutheran Book of Worship” c. énekeskönyvben kereken 300, az afrikai és karibi kultúrát tükröző hangszerelésű és szövegű éneket jelentetnek meg, kiegészítve liturgikus résszel is, melyben az egyik istentiszteleti rendet dr. King Martin emlékezetére állították össze. Meg kell jegyezni, hogy az ún. afro-amerikaiak talán még 1%-át sem teszik ki az USA-beli evangélikusságnak. S az, hogy néhány év alatt az ELCA egyházban “12%-kal növekedett a számuk”, a tényen mit sem változtatott, vagyis: az ELCA egyházban 1987-ben történt alakulása óta a faji kisebbségek együttesen még mindig nem haladták meg a 2%-ot. ros megszólításokból íme kettő: “Az én kedves feleségemnek, Doktor Luther Katalin önmártírnak Wittenbergben ” és “A szent, aggodalmaskodó asszonynak ...az én kegyelmes, kedves feleségemnek... Legszentebb Doktorné Asszony!” A gondoskodásáról híres, de túlzottan aggodalmaskodó asszonyt figyelmezteti, a gondoskodást megköszönve, hogy élete nem az ő kezében van. így ír például tizenegy nappal halála előtt is: “Te aggódol még a Te Istened helyett is éppen úgy, mintha Ő nem volna mindenható, mintha nem tudna tíz Márton doktort is teremteni, ha ez az egy öreg belefulladna a Saale folyóba... Hagyj békén az aggódásoddal. Mert jobb Valaki visel rám gondot, mint Te és az összes angyalok. "A gondoskodás a véghez közeledve is kölcsönös maradt. Luther leveleiben igyekezett feleségét megnyugtatni. Halála előtt négy nappal utolsó levelével együtt ajándékba kapott halakat küldött Wittenbergbe. Luther utolsó öröksége élete utolsó óráiban mondott imádságai, amelyek töretlen Krisztus-hitének tükrei. Ezekből néhány részlet: “A Te kezedbe ajánlom telkemet! Te megváltottál engem, hűséges Isten!" “Hálát adok Neked, Istenem, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, hogy kinyilatkoztattad előttem a Te drága Fiadat, Akiben én hittem, Akit én szerettem, Akit prédikáltam, Akiről bizonyságot tettem és dicsőítettem. ” Utolsó szava pedig ez volt: “Békességben és szívesen távozom. Áldjon meg az Isten mindnyájatokat. ” (Ev. Naptár, -Ifl- Fónyad Pál KANADAI OLVASÓKHOZ! Anyagi meggondolásokból, mivel az US Postaigazgatóság általános portórevízió során a kanadai elsőosztályú portót lényegesen emelte, lapunkra vonatkozóan 30%-kal!, sajnálattal kell közölnünk kanadai olvasóinkkal, hogy 1996-tal ismét csak másodosztályú küldeményként kapják a lapot. Tudjuk, hogy ez a kézbesítési időt lényegesen megnöveli, talán négy hétre is, de mind a valutaérték csökkenése, mind az előállítási költségek növekedése folytán a évi CDS 10 előfizetésből többre még akkor sem telik, ha minden olvasó esedékes, ill. hátralékos előfizetését beküldené, amit mégis remélni szeretnénk. A szerkesztő mindnyájuk szives megértését előre is hálás köszönettel kéri! —BB.
