Erős Vár, 1996 (66. évfolyam, 1-5. szám)
1996-02-01 / 1. szám
4. oldal ERŐS ©VÁR 62. ÉVFOLYAM 375 éve dúlták fel Csepreget Ez év január 6-án, vízkereszt ünnepén a csepregi Szent Miklós-templomban ökumenikus Istentisztelet keretében emlékeztek meg Csepreg 375 évvel ezelőtti feldúlásáról. Mi is történt 1621-ben vízkereszt ünnepén? Az 1621. évben Csepregen még alig hangoztak el az újévi igehirdetések. Vízkereszt ünnepére ébredt a város. Valóban csak erre? Inkább nagy hadi lárma, sűrű lövöldözés, és trombitaharsogás verte fel álmukból a békés polgárokat. A hirtelen rémületre iszonyat következett. Megadásra, békés tárgyalásra fel sem szólították őket, hanem megkezdődött a nép irtása. „Nem vala őnáluk személy válogatás, / elfogyatkozik itt minden szánakodás, / hanem egyaránt lön ott az nagy mészárlás, / minden ember között lön ott a vagdalás ” — olvassuk egy éppen ott tanuló és megmenekült diák emlékezésében. Nem háború, egyenlő erők összecsapása volt ez. Akit a katonák eltaláltak, azonnal felkoncolták. Néhányaknak, nem tudjuk mennyinek, megadatott a menekülés útja. Az őszinte emlékezéshez hozzá kell tenni, hogy Collalto generális támadó csapatából is elesett öt muskétás és huszonöt zsoldos is megsebesült. Védekezés tehát eleinte lehetett. De ez a tény talán még jobban felbőszítette a katonákat. A véres eseményeknek voltaképpen két főszínhelye, csomópontja volt, az akkori két evangélikus templom. A templomokat körülvevő falak talán egy darabig bástyául is szolgáltak. Sőt bizonyára a templomokban, az oltár körül az odamenekültek közelebb hitték Isten oltalmát. Az első támadás az ún. alsó templomot érte. Tele volt odamenekülőkkel és a magukkal vitt holmikkal. Bizonyára imádkoztak, énekeltek is. De a templom rövid idő alatt valóságos áldozati hellyé, “mészárszékké" lett. A toronyba menekülőket is lecsalogatták és aztán az ígéret ellenére kivégezték. “Mihály pap” is megsebesült, valószínűleg Crucius, Keresztúri Mihályról van szó, aki elpusztult nyája mellett sebesült meg. Ugyanezt olvassuk Galgóczi Miklós iskolamesterről is: “Hasonló formán az szegény mester romla.” Ha lehet, még nagyobb vérengzésről olvasunk az ún. felső templomban. Az udvar, a templom, a kórus, a padlás, a torony tele volt menekülőkkel. A templom ajtaját fejszével törték be — állítólag 200 évig látható volt rajta a fejszecsapás nyoma. Akik bentvoltak, könyörgésre fogták a dolgot, de: “Sem vénet, sem ifjat, gyermeket s öreget / nem kímélnek meg gyenge szép szüzeket, / felmészárlának kicsiny csemetéket, / ezek szerezének sok kárt özvegyeknek. ” A templom kórusán ott van Zvonarics Imre felsőtemplomi lelkész, aki írásaival országos hírre tett már szert. Amikor felismerik, helyben megölik őt is: “így szenvedi meg ő az mártyromságát, / juhocskái mellett élete fogyását. ” A mészárlás végén a katonák felgyújtják a templomot. A tűzben állítólag a harangok is megolvadtak. Egy feljegyzés szerint az égő toronyból egy kicsinyét magához szorító édesanya kiugrott, ő szörnyethalt, a gyermek életben maradt. Három nap és három éjjel tartott a vérfürdő. A végén szinte az egész várost felgyújtották, közben rabolták is. De nemcsak élőket, hanem kiforgatták a templomban nyugvók sírjait is. Ez a három nap tehát mai szóval bosszúhadjárat, vagy büntető csapás volt... A halottak száma, kiket egy közös, nagy sírba hántolták, ezerkétszázhuszonhárom volt. Valószínű azonban, hogy ennél többen is áldozatul estek. Voltak teljesen elégett tetemek is. De lehettek olyanok is, akiket nem a közös sírba temettek. A közös sír eddigi elgondolás szerint a szentkirályi major előtti domborulat volt, bár újabban van más vélemény is. De talán nem véletlen hagyomány, hogy az itt utazók szinte napjainkig kalapemeléssel tisztelegnek az elhunytak előtt. Az emberéleteken túl elpusztult egy város is, eltűnt kultúrcentrum jellege is, megsemmisült egy virágzó városi gazdaság is, mert nemcsak szellemiekben, de anyagiakban is gazdagok voltak lakói. A veszteséglista végére illik ez a megjegyzés: “Ez a történet kulcsát adja annak a rejtélynek, hogyan veszett nyoma Sopron- és Vasmegyében annak a sok virágzó evangélikus gyülekezetnek, melyek itt Sárvár és Csepreg környékén hazánk művelődéstörténetében a XVI. és XVII. században oly kiváló szerepet vittek.” A történelmi helyzet feltárása pontosan megmutatta, hogy az egykori vérengzésnek milyen politikai, Habsburg- és Bethlenpárti főurak ellentéte (Nádasdyak és Eszterházyak) volt az indítója. * * * A történelmi emlékezés Istentiszteletén szolgált Acerbi Angelo érsek, apostoli nuncius a pápa nevében, dr. Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke, dr. Pápay Lajos győri megyéspüspök, dr. Harmati Béla ev. elnöklő püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke, D. Szebik Imre az Északi Ev. Egyházkerület püspöke, dr. Márkus Mihály dunántúli református püspök, Jankovits Béla győrsoproni ev. esperes, Fatalin Helga bükszakonyi ev. lelkész, s Berkes Gyula csepregi plébános. Délután koszorúzás volt a Művelődési Ház emléktáblájánál, kiállítást nyitottak meg a városi könyvtárban, melyen “Az evangélikus Csepreg” értékeit mutatták be és korabeli zenét adtak elő. Két előadás is elhangzott, Keveházi László ev. történész-lelkész a csepregi eseményeket taglalta és dr. Polgár Marianna főiskolai tanár a kor történelmi hátterét boncolgatta. Az igehirdetésekben mind D. Szebik Imre püspök, mind dr. Pápay Lajos püspök a múlt lezárásáról, a kiengesztelődés szükségéről, s az együtthaladás reményéről tett bizonyságot. “Minél közelebb jutunk Krisztushoz, annál közelebb vagyunk egymáshoz. Ez a mai nap az egymásratalálás, a keresztyén összetartozás kifejezése” (Szebik). “A világ egyetlen reménysége Jézus Krisztus. Az a feladatunk, hogy tanúi legyünk Jézus Krisztusnak. Az ember gondolatai gyászba döntik a földet, Isten gondolatai az elfelejtett ünnepet emlékezetessé teszik” (Pápay). Dr. Harmati Béla püspök a katolikusevangélikus dialógus eredményeiről szólt, arról, hogy egyek legyünk imádságban, a hitben, a szeretetben, és a reménységben. Vannak különbségek, s ezt nem hallgathatják el, de van jónéhány olyan terület, ahol együtt szolgálhatunk Isten dicsőségére. 1996. január 6-a, vízkereszt ünnepe történelmi nap, történelmi esemény volt. A tények beszéltek, mi pedig könyörögtünk, hogy soha ne kerüljenek egymással szembe sem egyházak, sem más közösségek ilyen véres eseményekben. —Tóth-Szöllős Mihály ev. lelkész írásából ERŐS VÁR (USPS 178560) I is published bi-monthly (February, April, June, August, October, December) for $6 a year by the Hungarian Conference of the Evangelical Lutheran Church in America, 9715 Lake Avenue, Cleveland, OH 44102-1229. Second-class postage paid at Cleveland, OH. — Az ERŐS VÁR az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia lapja. Szerkesztő és kiadó: Bernhardt Béla. Aláírt cikkekért írójuk felel. Előfizetés az Egyesült Államokban évi 6 US dollár, Kanadában és egyéb külföldön évi 8 US dollár vagy 10 kanadai dollár. _Kérjük olvasóinkat, hogy címváltozásokat haladéktalanul bejelenteni szíveskedjenek, s mindennemű levelezésnél címüket, beleértve a postai irányitószámot is, pontosan tüntessék fel. — Nyomda/Printers: Classic Printing Corporation, 9527 Madison Avenue, Cleveland, OH 44102. — Minden levelezés, előfizetés, adomány a lap alanti címére küldendő: Postmaster, send address changes to: ERŐS VÁR, P. O. Box 602148, Cleveland, OH 44102.
