Erős Vár, 1995 (65. évfolyam, 1-6. szám)
1995-02-01 / 1. szám
61. ÉVFOLYAM EROS® VÁR 3. oldal FT. D. TŰRÓCZY ZOLTÁN EMLÉKEZETE A Magyarországi Evangélikus Egyház ünnepélyesen emlékezett meg Túróczy Zoltán püspök születésének 100. évfordulójáról. A centenáriumi írások kiemelik az elhunyt főpap hatalmas evangélizáló munkásságát, prédikátori tevékenységét, azt hogy ő volt az a főpap, akit a kommunisták elsőként vetették börtönbe. Hosszasan méltatták azt a szerepét, amikor vállára nehezedett a teher, hogy a hazai evangélikus egyház részéről aláírja az egyházi iskolák államosítására vonatkozó egyezményt. Túróczy Zoltán a borsodmegyei Arnóton született 1893. október 23-án. Bauhofer György budavári lelkész dédunokája, Czékus István tiszakerületi püspök unokája. Túróczy Pál hegyaljai főesperes fia volt, így ősei példáját követve a lelkipásztorságot választotta hivatásának. Pozsonyban végezte a teológiát, 1915-ben avatták lelkésszé. Komáromban és Ózdon káplánkodott, majd Arnóton és Ózdon volt lelkész. Egyidőben szerkesztette a Harangszó c. lapot, és a Keresztyén Igazság és Protestáns Szemle c. folyóiratoknak is dolgozott. 1927-ben Győrbe hívták meg lelkésznek, ahol 1939-ig együttműködött D. Kapi Béla püspökkel. Evangélizált, konferenciákat rendezett, vallásos könyveket adott ki, Többízben töltött hosszabb időt Finnországban; ezeknek az utaknak a hatása a későbbi időkben is megmutatkozott. 1937-ben Budapesten finn-ugor lelkészi konferenciát vezetett, amelyen 72 finn és 24 észt lelkész vett részt. A háború idején a Szovjetunió ellen harcoló finn nép harcát támogatta. 1939-ben meghívták Nyíregyházára lelkésznek és a tiszai egyházkerület püspökévé választották. 1945 pünkösdjén letartóztatták, háborús úszítás címén népbíróság elé állították, amely tízévi fegyházbüntetésre és állásvesztésre ítélte. Bár az ítélet ellen fellebbezett, 1946 márciusáig börtönben kellett sínylődnie. Ártatlannak érezte magát, mégis fogsága negyedik hónapjában bejelentette az egyháznak, hogy az egyház érdekében a püspöki tisztről lemond. Ezt azonban nem fogadták el azzal az indokolással, hogy lemondása nem állna az egyház érdekében. Az állami rehabilitációs eljárás sokáig húzódott, végül 1948 tavaszán pertörlés útján megkapta a teljes elégtételt az igazságügyi hatóságok részéről. Kiszabadulása után fegyelmit kért maga ellen. Ezt az egyház külön fegyelmi bírósága visszautasította és igazoltnak jelentette ki. Rehabilitációjáig csak Fotó: Ev. Naptár to. TÚRÓCZY ZOLTÁN 1893—1971 mint gyülekezeti lelkész működött; püspöki tisztét nem gyakorolta. Kapi Béla dunántúli püspök az egyházat és személyét ért támadások miatt 1948 nyarán korára és egészségi állapotára való hivatkozással nyugdíjazását kérte. D. Ordass Lajos bányakerületi püspököt és br. Radvánszky Albert egyetemes felügyelőt koholt vádakkal letartóztatták. Ilyen körülmények között kellett Túróczy Zoltánnak átvenni a hazai evangélikus egyház vezetését. Az országgyűlés törvényt hozott az egyházi iskolák államosításáról és 1948. július 15-én a katolikus, református, és evangélikus iskolákat állami tulajdonba vették. A kommunista párt által irányított Dinnyés-kormány egyezményt kényszerített előbb a református, majd az evangélikus egyház vezetőségére. Hirtelenjében összehívták az egyházi zsinatot, melyben sok ellenzője akadt az egyezmény aláírásának, de végül megadták a felhatalmazást az egyezmény aláírására. Túróczy Zoltán ugyan mindent megtett, hogy az állam által javasolt szövegen az egyház javára módosítást érjen el, de komoly változtatásra vagy teljes visszautasításra nem volt lehetőség. Mivel az adott körülmények között ez látszott az egyedül járható útnak, dr. Mády Zoltán rangidős egyházkerületi felügyelővel aláírta az egyezményt. Az egyházak és az állam közötti szerződés aláírásakor Rákosi Mátyás, a kommunista párt főtitkára diadalittasan a következőket mondta: “Ezen szerződéssel a békák alól lecsapoltuk a tavat, a tó kiszárad, a békák eltűnnek.” A jelenlévő egyházi vezetők némán és rémülten hallgatták a dölyfös pártfőtitkár szavait, amikor Túróczy Zoltán megszólalt: “Főtitkár Úr! A tavak mindig felülről tápláltatnak, az eső is felülről jön és ilyenkor a tavak kiszáradó medre mindig megtelik vízzel. Mi eddig is és ezután is felülről kaptunk és kapunk mindent.” Csak az, aki ebben az időben Magyarországon élt, tudja igazán megérteni, milyen bátorság kellett ahhoz, hogy valaki az ország ateista diktátorának ilyen merész feleletet adjon. Különösen olyan személy részéről, aki megelőzően igaztalan vádakkal kilenc hónapot töltött kommunista börtönben. Napjainkban is több oldalról vitatott Túróczy Zoltán történelmi szerepe 1948 végén az állam és az egyház közötti egyezmény előkészítése és végrehajtása körül. Annyi bizonyos, minden lépését az egyház mentése, jövője, s boldogulása érdekében tette. Ez látszott akkor az egyedüli lehetőségnek, annál is inkább, mert az állami szervek ígéretet tettek arra, hogy az államosított iskolákban engedélyezik a hitoktatást. Ezekkel az eseményekkel egyidőben, 1948 decemberében a győri gyülekezet meghívta Túróczy Zoltánt lelkészének, a dunántúli egyházkerület pedig a lemondott Kapi Béla püspök helyébe megválasztotta püspökének. Itt folytatta korábbi evangélizáló és egyházépítő szolgálatát. A párt nyomására 1951-ben újból összehívták a zsinatot, amelyen elhatározták, hogy az addigi négy egyházkerület helyett csak két egyházkerület maradjon. A zsinat tagjai nyugati és keleti egyházkerületet akartak létrehozni, de állami befolyásra északi és déli egyházkerületet alkottak. A párt célja az volt, hogy mindkét püspök székhelye Budapesten legyen, s így az egyház működése könnyebben ellenőrizhető lesz. A dunántúli és dunáninneni püspökségek felszámolásával megszüntették Túróczy Zoltán és Szabó József püspöki tisztségét is. Az Állami Egyházügyi Hivatal mindkét püspököt felszólította a lemondásra. 1952 februárjában Túróczy Zoltán részére olyan tartózkodási helyet jelöltek ki, ahol győri lelkészi teendőit sem tudta ellátni. Még azzal is fenyegették, hogy kitelepítik. 1956. október 23-a után az egyház tanácsa kimondta, hogy Túróczy Zoltán püspökségről való lemondása kényszer hatása alatt történt, így az érvénytelen. A déli egyházkerület Ordass Lajost, az északi kerület pedig Túróczy Zoltánt — ezúttal
