Erős Vár, 1993 (63. évfolyam, 1-6. szám)

1993-12-01 / 6. szám

2. oldal EROS® VÁR akarata teljesedjék, bármi esik is rajtam. Talán túl tágas területre tévedtünk, amikor Jézus Krisztus mindent jóra vál­toztató hatalmáról szóltunk. Hiszen oly bonyolult a világ történelmének a képe, amelyben a császárok parancsa hangzik. Nézzünk azért kisebb tükörbe. A nehéz út két vándorának, Máriának és Józsefnek a sorsára nézzünk. Az a szent asszony meggyanúsítottan, az a szent férfi lelkében szörnyű vívódásokkal élt, amíg karácsony lett. Krisztus születése óta azonban erről az asszonyról zeng to­vább Erzsébet szava: “Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus!” És ez a szegény József kapta elsőnek azt a nagy méltóságot, hogy Isten helyettesítésében védelmezze Isten egyszülött Fiának életét. Maga a természet világa is Krisztus mindent jóra fordító hatalmáról beszél. A karácsonyi történet arról értesít, hogy Bethlehem mezőségei fölött a pásztorok a mennyei világosság ragyogását látták az éjszakában. Minden oldalról nézve igaznak bizo­nyul Krisztussal kapcsolatosan a világos­ság és a sötétség viszonya. Ózd el Jézus Krisztust az életből. Hiába gyújtasz száz­számra ragyogó lámpásokat, az emberi tudás minden fényét felvillanthatod, még a nappalod is reménytelenül sötét marad. Hívjad magadhoz Őt, Aki magát a “világ világosságáénak nevezte és a reményte­lenség sötét éjszakája is fénybe öltözik. Nem a karácsonyi történet mellékvonása, nem is egyetlen ember — az igehirde­tő — boldog élettapasztalata ez csupán, hanem keresztyének hatalmas tábora egyértel­­müleg bizonyítja. Figyeljük meg ma jól, amit a mennyei kar énekelt Krisztus mindent jóra fordító hatalmáról: “Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek, a Földön békesség, és az emberekhez jóakarat!” Krisztustalan világ emberei között bor­zasztó bántóan hangzik az Isten nevét gyalázó káromló szó. Fájdalmasan nagy méreteket öltött közöttünk is! Ahol Krisz­tus emberek, nemzetek életében életre kel, ott Isten nevének dicsősége zeng. Ahol Krisztus nélkül élnek egymás mellett nemzetek, földrészek, ott egymást irtó háborúságok támadnak és szörnyű pusz­tulás veszélyébe kerül minden, amiért nemzedékek fáradtak és verejtékeztek. De ahol Jézus Krisztust életirányító Úr­nak vallják és elismerik, ott a karácsonyi ének teljesedik be: “Békesség a földön!” Ahol Krisztus nélkül kerülnek egy­mással össze emberek, ott életviszonyukat az ártó-bántó rosszindulat jellemzi. Jó­akarat csak ott uralkodik, otthonokban és embereknek egymáshoz való viszo­nyában, ahol Jézus tanítja meg a Benne hívőket az emberi élet értékének, méltó­ságának megbecsülésére. Minden mássá, minden jobbá lesz, ahol karácsony cso­dája megismétlődik és a szívekben életre kel Krisztus. A karácsonyi történet kedves, jellegze­tes földi alakjairól — a pásztorokról — se feledkezzünk el. Nem tudom, kik voltak. Hasztalan volna ez irányban kutatni is. Egyszerű, észrevétlen emberek voltak. El tudom azt is képzelni egyikükről, másikukról, hogy rettegve állott meg gazdája előtt, amikor nem tudott számot adni valamelyik el­veszett báránykáról. De Jézus Krisztus születése történeté­nek elhangzásakor minden esztendőben ők is megjelennek. Nem kérkednek. Nem büszkélkednek. Csak bizonyítanak. El­mondják, aminek szemtanúi voltak. És mi csodálkozva jegyezzük meg magunk­nak a bibliai igazságot: Még a legszegé­nyebb szolga is királyi hírnökké válik, ha Krisztusa van! Ezek a pásztorok lettek a föld első ke­resztyén misszionáriusai, akik mindenfelé elhirdették, amit láttak és hallottak. Szegényes életük gyökeresen másra for­dult. Ilyenképpen hosszan elmélkedhe­tünk a karácsonyi történet egyes vonásain, melyek megmutatták nekünk, mint vál­tozik minden jóra, ha életünkben meg­jelenik Jézus Krisztus. De a legfontosabbat még nem mon­dottuk el. A szíve ennek az üdvösségünket hirdető evangéliumnak mégis csak az angyali szózat: “Ne féljetek, mert hirdetek néktek nagy örömöt, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus!” Megijedt embereknek mondotta ezt az angyal. Embereknek, akik féltek. Bűn gyermekeinek mondta. Mert a félelem a bűnös ember sorsa. Jézus azért született a földre, hogy életével, tanításával, szenve­désével, halálával, feltámadásával, s mennybemenetelével minket megváltson a bűn, a halál, a kárhozat hatalmából, hogy félelem helyett megtöltse szívünket kimondhatatlan örömmel. Ahol Ö megjelenik, ott meghátrál a bűn. Ahol Ő hirdet békességet, ott véget ér minden nyugtalanság. Ahol Ő lesz az Úr az ember életében, ott minden — úgy szeretném ezt szavam teljes súlyával ki­mondani —, ott minden jóra változik. Ez a csodák Ura, ez a Jézus Krisztus még azt a legnagyobb csodát is el tudja végezni: Hogy egészen más, jobb legyen a mi sze­gény emberi szívünk! Ámen. — D. Ordass Lajos: “Jó hír a szenvedőknek” Szektaveszély Magyarországon? Az a jelenség, ami napjainkban hazánkon végigsöpör, nem kímélve evangélikus egyhá­zunkat sem, Nyugaton, de méginkább az Egye­sült Államokban jólismert jelenség. A szekták megerősödéséről és elszaporodásáról van szó. Várható volt, hogy a rendszerváltással együtt­járó demokratizálódás, a vasfüggöny lebontá­sa, a határok megnyitása egyik következménye lesz, hogy az agresszíven misszionálni akaró szekták elözönlik hazánk területét. Ez talán nagyobb mértékben következett be, mint amire számítottunk és felkészültünk. Kár tagadni, Magyarországon működésük­höz kedvező körülményeket találtak. Társa­dalmunk tagjai, az egyház népe s rendszervál­tással nagy nyomás alól szabadult fel és sokan lelki légüres térbe kerültek. Szellemileg, lelkileg kiszolgáltatott és vallási kérdésekben tájékozat­lan lakosságunk jelentős része. Ami tovább sú­lyosbítja a helyzetet az az, hogy leginkább ve­szélyeztettek azok a fiatalok, akik kétségbe­esetten keresik a kapcsolatot az egyházakkal. Könnyű prédái ők a gátlástalan szektatagok­nak és prédikátoroknak. Térítő munkájukban rendkívül agresszívek és pimaszok. Előfordult, hogy hozzám, az evan­gélikus lelkészi hivatalba jöttek és kezdték a té­rítést. Máskor az Istentiszteletről kijövőket kör­nyékezték meg. Utcán árulják kiadványaikat és mint a piócák tapadnak az emberre. Vonaton leülnek egy-egy utas mellé, és szabadulni tőlük képtelenség. Hosszú oldalakat idéznek a Bib­liából, ami nagyon hatásos és lenyűgöző a hall­gató számára. Megtévesztő módon keresztyén szóhasználatot alkalmaznak és keresztyén fo­galmakkal élnek, Ember és öntudatos hivő le­gyen a talpán az, aki sikerrel tudja visszaverni offenzívájukat. Sajnos egyházunkban az is elő­fordult, hogy az egyik lelkész — azóta már le­mondott lelkészi állásáról — átadta templomát az ún. “Hit gyülekezeté”-nek. Tudjuk, hogy a szekta kérdés nem kizárólag egyházi kérdés. Sok esetben súlyos társadalmi vagy családi feszültség és gond a forrása a szek­ták térhódításának. Az ilyen szektás közössé­gek hatása alá került fiatalok megszakítanak minden kapcsolatot családdal, barátokkal. Szem­befordulva velük, megtagadnak minden ko­rábbi értéket. Mégis, a probléma megoldása vagy legalábbis kezelése elsősorban a történel­mi egyházak feladata. Annál inkább, mert sok esetben éppen ezeknek az egyházaknak okoz­nak veszteséget azzal, hogy közülük szipkázzák el és láncolják magukhoz az új szektatagokat. A szektákkal szembeni védekezés eszköze a hiteles és igaz bibliai tanítás elmélyítése egyhá­zunk tagjaiban. Olyan hiteles lelkészi szolgá­latra van szükség, ami segíti az egyháztagokat egyházunkhoz való hűségükben. Csak a helye­sen és jól pásztorolt gyülekezet tud immúnis maradni a tévtanítókkal és tévtanaikkal szem­ben. Várható, hogy a szekták tovább fokozzák tevékenységüket, ezért a velük szembeni véde­kezésnek egyházunkban helyet kell kapnia. — Kiss Miklós, mosonmagyaróvári ev. lelkész

Next

/
Oldalképek
Tartalom