Erős Vár, 1993 (63. évfolyam, 1-6. szám)
1993-12-01 / 6. szám
2. oldal EROS® VÁR akarata teljesedjék, bármi esik is rajtam. Talán túl tágas területre tévedtünk, amikor Jézus Krisztus mindent jóra változtató hatalmáról szóltunk. Hiszen oly bonyolult a világ történelmének a képe, amelyben a császárok parancsa hangzik. Nézzünk azért kisebb tükörbe. A nehéz út két vándorának, Máriának és Józsefnek a sorsára nézzünk. Az a szent asszony meggyanúsítottan, az a szent férfi lelkében szörnyű vívódásokkal élt, amíg karácsony lett. Krisztus születése óta azonban erről az asszonyról zeng tovább Erzsébet szava: “Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus!” És ez a szegény József kapta elsőnek azt a nagy méltóságot, hogy Isten helyettesítésében védelmezze Isten egyszülött Fiának életét. Maga a természet világa is Krisztus mindent jóra fordító hatalmáról beszél. A karácsonyi történet arról értesít, hogy Bethlehem mezőségei fölött a pásztorok a mennyei világosság ragyogását látták az éjszakában. Minden oldalról nézve igaznak bizonyul Krisztussal kapcsolatosan a világosság és a sötétség viszonya. Ózd el Jézus Krisztust az életből. Hiába gyújtasz százszámra ragyogó lámpásokat, az emberi tudás minden fényét felvillanthatod, még a nappalod is reménytelenül sötét marad. Hívjad magadhoz Őt, Aki magát a “világ világosságáénak nevezte és a reménytelenség sötét éjszakája is fénybe öltözik. Nem a karácsonyi történet mellékvonása, nem is egyetlen ember — az igehirdető — boldog élettapasztalata ez csupán, hanem keresztyének hatalmas tábora egyértelmüleg bizonyítja. Figyeljük meg ma jól, amit a mennyei kar énekelt Krisztus mindent jóra fordító hatalmáról: “Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek, a Földön békesség, és az emberekhez jóakarat!” Krisztustalan világ emberei között borzasztó bántóan hangzik az Isten nevét gyalázó káromló szó. Fájdalmasan nagy méreteket öltött közöttünk is! Ahol Krisztus emberek, nemzetek életében életre kel, ott Isten nevének dicsősége zeng. Ahol Krisztus nélkül élnek egymás mellett nemzetek, földrészek, ott egymást irtó háborúságok támadnak és szörnyű pusztulás veszélyébe kerül minden, amiért nemzedékek fáradtak és verejtékeztek. De ahol Jézus Krisztust életirányító Úrnak vallják és elismerik, ott a karácsonyi ének teljesedik be: “Békesség a földön!” Ahol Krisztus nélkül kerülnek egymással össze emberek, ott életviszonyukat az ártó-bántó rosszindulat jellemzi. Jóakarat csak ott uralkodik, otthonokban és embereknek egymáshoz való viszonyában, ahol Jézus tanítja meg a Benne hívőket az emberi élet értékének, méltóságának megbecsülésére. Minden mássá, minden jobbá lesz, ahol karácsony csodája megismétlődik és a szívekben életre kel Krisztus. A karácsonyi történet kedves, jellegzetes földi alakjairól — a pásztorokról — se feledkezzünk el. Nem tudom, kik voltak. Hasztalan volna ez irányban kutatni is. Egyszerű, észrevétlen emberek voltak. El tudom azt is képzelni egyikükről, másikukról, hogy rettegve állott meg gazdája előtt, amikor nem tudott számot adni valamelyik elveszett báránykáról. De Jézus Krisztus születése történetének elhangzásakor minden esztendőben ők is megjelennek. Nem kérkednek. Nem büszkélkednek. Csak bizonyítanak. Elmondják, aminek szemtanúi voltak. És mi csodálkozva jegyezzük meg magunknak a bibliai igazságot: Még a legszegényebb szolga is királyi hírnökké válik, ha Krisztusa van! Ezek a pásztorok lettek a föld első keresztyén misszionáriusai, akik mindenfelé elhirdették, amit láttak és hallottak. Szegényes életük gyökeresen másra fordult. Ilyenképpen hosszan elmélkedhetünk a karácsonyi történet egyes vonásain, melyek megmutatták nekünk, mint változik minden jóra, ha életünkben megjelenik Jézus Krisztus. De a legfontosabbat még nem mondottuk el. A szíve ennek az üdvösségünket hirdető evangéliumnak mégis csak az angyali szózat: “Ne féljetek, mert hirdetek néktek nagy örömöt, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus!” Megijedt embereknek mondotta ezt az angyal. Embereknek, akik féltek. Bűn gyermekeinek mondta. Mert a félelem a bűnös ember sorsa. Jézus azért született a földre, hogy életével, tanításával, szenvedésével, halálával, feltámadásával, s mennybemenetelével minket megváltson a bűn, a halál, a kárhozat hatalmából, hogy félelem helyett megtöltse szívünket kimondhatatlan örömmel. Ahol Ö megjelenik, ott meghátrál a bűn. Ahol Ő hirdet békességet, ott véget ér minden nyugtalanság. Ahol Ő lesz az Úr az ember életében, ott minden — úgy szeretném ezt szavam teljes súlyával kimondani —, ott minden jóra változik. Ez a csodák Ura, ez a Jézus Krisztus még azt a legnagyobb csodát is el tudja végezni: Hogy egészen más, jobb legyen a mi szegény emberi szívünk! Ámen. — D. Ordass Lajos: “Jó hír a szenvedőknek” Szektaveszély Magyarországon? Az a jelenség, ami napjainkban hazánkon végigsöpör, nem kímélve evangélikus egyházunkat sem, Nyugaton, de méginkább az Egyesült Államokban jólismert jelenség. A szekták megerősödéséről és elszaporodásáról van szó. Várható volt, hogy a rendszerváltással együttjáró demokratizálódás, a vasfüggöny lebontása, a határok megnyitása egyik következménye lesz, hogy az agresszíven misszionálni akaró szekták elözönlik hazánk területét. Ez talán nagyobb mértékben következett be, mint amire számítottunk és felkészültünk. Kár tagadni, Magyarországon működésükhöz kedvező körülményeket találtak. Társadalmunk tagjai, az egyház népe s rendszerváltással nagy nyomás alól szabadult fel és sokan lelki légüres térbe kerültek. Szellemileg, lelkileg kiszolgáltatott és vallási kérdésekben tájékozatlan lakosságunk jelentős része. Ami tovább súlyosbítja a helyzetet az az, hogy leginkább veszélyeztettek azok a fiatalok, akik kétségbeesetten keresik a kapcsolatot az egyházakkal. Könnyű prédái ők a gátlástalan szektatagoknak és prédikátoroknak. Térítő munkájukban rendkívül agresszívek és pimaszok. Előfordult, hogy hozzám, az evangélikus lelkészi hivatalba jöttek és kezdték a térítést. Máskor az Istentiszteletről kijövőket környékezték meg. Utcán árulják kiadványaikat és mint a piócák tapadnak az emberre. Vonaton leülnek egy-egy utas mellé, és szabadulni tőlük képtelenség. Hosszú oldalakat idéznek a Bibliából, ami nagyon hatásos és lenyűgöző a hallgató számára. Megtévesztő módon keresztyén szóhasználatot alkalmaznak és keresztyén fogalmakkal élnek, Ember és öntudatos hivő legyen a talpán az, aki sikerrel tudja visszaverni offenzívájukat. Sajnos egyházunkban az is előfordult, hogy az egyik lelkész — azóta már lemondott lelkészi állásáról — átadta templomát az ún. “Hit gyülekezeté”-nek. Tudjuk, hogy a szekta kérdés nem kizárólag egyházi kérdés. Sok esetben súlyos társadalmi vagy családi feszültség és gond a forrása a szekták térhódításának. Az ilyen szektás közösségek hatása alá került fiatalok megszakítanak minden kapcsolatot családdal, barátokkal. Szembefordulva velük, megtagadnak minden korábbi értéket. Mégis, a probléma megoldása vagy legalábbis kezelése elsősorban a történelmi egyházak feladata. Annál inkább, mert sok esetben éppen ezeknek az egyházaknak okoznak veszteséget azzal, hogy közülük szipkázzák el és láncolják magukhoz az új szektatagokat. A szektákkal szembeni védekezés eszköze a hiteles és igaz bibliai tanítás elmélyítése egyházunk tagjaiban. Olyan hiteles lelkészi szolgálatra van szükség, ami segíti az egyháztagokat egyházunkhoz való hűségükben. Csak a helyesen és jól pásztorolt gyülekezet tud immúnis maradni a tévtanítókkal és tévtanaikkal szemben. Várható, hogy a szekták tovább fokozzák tevékenységüket, ezért a velük szembeni védekezésnek egyházunkban helyet kell kapnia. — Kiss Miklós, mosonmagyaróvári ev. lelkész
