Erős Vár, 1993 (63. évfolyam, 1-6. szám)
1993-12-01 / 6. szám
EROS® VÁR 3. oldal Isten Országa ott van, ahol Jézus, a Messiás megszületett az emberi szívekben Vájjon mit is gondolnak az emberek, amikor olvassák az újságot, hallgatják a híreket vagy valami könyvet vesznek kézbe, amely korunk problémáit boncolja? Honnan, kitől várnak megoldást, jobbrafordulást? Mert ilyen csak akkor következhetik be, amikor olyasmi történik, ami ezt a jobbrafordulást lehetővé teszi. Hiszen a lapok, könyvek ég-világon mindenről szólnak és írnak, egyedül az egyetlen megoldásról, Jézus Krisztusról hallgatnak. Talán ez is oka annak, hogy Isten Országa irreálisnak tűnik és a gyakorlati élet problémáinak megoldását keresők szempontjából nem is kerül szóba. Pedig minden másképpen történik életünkben abban a pillanatban, amikor szívünkben megszületik Jézus Krisztus, s aztán növekedik bennünk, hogy fokozatosan másként kezdjünk gondolkozni. Akár kicsi és gyenge is a mi hitünk, akármilyen szerény is keresztyénségünk, s akármilyen gyengeséget fedezünk fel keresztyén hittestvéreink életében, a hívek közösségében, az egyházközségben, az egészen és tökéletesen más mint az, ami ott megy végbe, ahol Krisztus nincs jelen. Ez a más a Krisztus szeretetének a jelenléte. Nagy különbség ez! De ez olyan, hogy maga a keresztyén hivő azt észre sem veszi; annak nincs is igazán tudatában, s nem is tulajdonit neki nagyobb jelentőséget. Az természetesen folyik szivéből. Akármilyen kevés is volna belőle, még mindig több és nagyobb jelentőségű, mint Krisztus szeretetének teljes hiánya. Ezt illusztrálja az Ige Máté 25:31-46 szerint. Ennek az elolvasását nem szabad elmulasztani! Már gyermekkoromban is feltűnt nekem a különbség a Krisztusban hivő és a Benne nem-hivő emberek között. Barth Károly, a híres svájci teológus Istenről, mint “Egészen Más”-ról szeretett nekünk Bonnban beszélni. A Krisztusban hivő ember is “egészen más”, mint a többi ember, bár ezt maga nem veszi észre. Mássá lesz abban a pillanatban, amikor tudatára ébred, hogy Kiben hisz tulajdonképpen. Ezt a különbséget egészen tisztán és világosan észleltem egyszerű embereken. Valami csendes szelídség sugárzott személyiségükből, beszédükből, viselkedésükből, gondolkozásukból. Akár otthonukban, családjuk körében, emberek között, munkahelyükön, még katonai uniformisukban is. Feladatukat, munkájukat így végezték. Nem kis zavarban vagyok amikor bevallom, hogy életemben még nem találkoztam ágrólszakadt, toprongyos, tehetetlen Krisztusban hivő emberrel. Talán ezért alakult ki bennem az a meggyőződés, hogy embertársainknak nem is annyira anyagi segítségre, mint Jézus Krisztusra van szükségük. Erre mutat a Jézusról és a gazdag ifjúról szóló példázat, amit három evangélista is megörökített (Mát 19:16- 20, Márk 10: 17-27, Lukács 18:18-27). Jézus szavai szerint Isten Országa már most, a mi időnkben valósul meg, s folytatódik mindaddig, míg végső teljessége be nem következik. Bevallom, számomra is csak most tűnt fel annak a jelentősége, amit Jézus válaszolt Péter apostol kihívó kérdésére: “Mi elhagytunk mindent, és követtünk Téged, mi lesz tehát a jutalmunk?” Jézusnak ez volt a válasza: “Aki elhagyta házait vagy testvéreit, atyját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az Én nevemért, sokszorosát kapja, és az örök életet örökli.” (V.ö., Máté 19:27-29.) Abban a pillanatban, amikor Jézus belép életünkbe, megszabadulunk mind embertársaink, mind anyagi javaink rabszolgaságától. Krisztus szabadokká tesz minket és aztán újból vissza ad nekünk mindenkit és mindent, most már hűséges sáfárságra, hogy mindenki és minden az Ő Országának szolgálatába állhasson. Ami személyes életünkben történik, ugyanaz történhetik közösségünknek, egyházközségünknek, s egész egyházunknak az életében is. Képesek vagyunk összefogni nagyobb feladatok, vállalkozások megvalósítására, fontos intézmények létrehozására. Hiszen ez a hivő közösségnek igazi célja és értelme. Micsoda bámulatos nagy szolgálatot végezhetne egyetemes keresztyén anyaszentegyházunk, melyről vasárnaponként teszünk ünnepélyes bizonyságot az Apostoli Hitvallás szavaival, ha hihetetlen erejét mozgósíthatnánk az egész emberiség javára! Mert a nagy problémák tüneti kezeléséről át kell térnünk a gyökeres megoldások, reformok keresésére és alkalmazására. Isten Országa megkezdődött, amikor Mária elhelyezte a kis újszülött Jézust a bethlehemi jászolba, és Isten elhelyezte Őt az emberi szí-GÉMES ISTVÁN: HISZEK Igehirdetések az Apostoli Hitvallásról Gémes István, az 1956. évi szabadságharcután Brazíliába került, s most Németországban szolgáló ev. lelkész, nemrég megjelent könyvében az Apostoli Hitvallás egyes kijelentéseit veszi sorra, tehát az egész keresztyénségnek a Szentírás és a Miatyánk mellett harmadik közös kincsét. Szándéka, hogy az ajkunkon oly gyakran elhangzó hitvallást szívünkhöz is közel hozza. Az olvasó mégsem “tanítást” kap az Apostoli Hitvallás kitételeiről. A könyv igehirdetéseket közöl, hogy az Ige Isten Lelkének erejével hitet és bizalmat teremtsen bennünk. S amikor ezt megteszi, akkor meg kell vallanunk a hitet, vállalnunk kell az Isten és emberek előtt. Ki kell mondanunk és meg kell védelmeznünk hitünk alapjait. Gémes István lelkipásztori szeretettel és megértéssel fordul hallgatója, illetve olvasója felé. Számot vet mindazzal, ami akár a régies forma, akár a megváltozott világképünk miatt akadályozhat minket az Apostoli Hitvallás őszinte kimondásában. Nem kerüli meg az úgynevezett “kényes kérdéseket”, mert tudja, hogy csak a megküzdött hit lehet tartós alapja életünknek és üdvösségünknek. Ezt a könyvet haszonnal olvassák majd vekbe is. Amikor Jézus elhívta tanítványait és velük elindult, hogy Isten országát hirdesse, híva saját népét követésére, s kiküldve akkori és mindenkori tanítványait a világ minden sarkába. Istennek nagy tervei vannak egyetemes keresztyén anyaszentegyházával. mert áldás csak ott lehetséges, ahol megszületik Krisztus, Messiásunk az emberi szivekben. Az idők egyre sürgetőbbek; már eddig is túlságos sok volt a felesleges emberáldozatból. De még nagyobbakra van kilátásunk, ha nem sietünk! Ezért nagy idő a kegyelmi idő, mert alkalmunk van még arra, hogy szeressük egymást a Krisztus szerint való szeretettel. Van időnk, hogy az egyetemes keresztyén egyház karjaiba emeljük és megmentsük az emberiséget a pusztulástól. Van időnk, hogy mi magunk is — amint Luther Márton oly megrendítően tanította — naponként megtérjünk és keressük Isten akaratát a Szentírásban, pl. családi áhítataink keretében. Van időnk, hogy a megbocsátás művészetét gyakoroljuk, mielőtt örökre elszakadnánk egymástól. Van időnk hívni sokakat Isten Országába, hogy aztán a Krisztust szívükbe fogadott híveken keresztül beoltsuk Krisztus szeretetét az emberiség gazdasági, politikai, tudományos, művészeti, irodalmi, nevelői, s zeneierőfeszítéseibe. Nem Isten Országa az, ami irreális, inkább a mi Krisztus nélküli világunk lesz egyre roszszabb álommá, lidércnyomássá. Ezért, amint Jézus Urunkat mindenüvé elkísérte szeretete, fel egészen a keresztfára, aztán le a sírba, s onnét a halál feletti diadalra, akként minket is, követőit, ennek az Ő szeretetének kell vezérelnie egész életünkön, sőt halálunkon keresztül is, az örök életbe. _ , . „ ,. , „ , —Tessenyi Kornél, ny. ev. lelkész azok, akik nem szeretik az olcsó megoldásokat, különösen nem olyan időkben, amikor sokak hite hiedelmekben készül felbomlani. —kivonatosan az “Evangélikus Elet”-ből Karácsonyvárás Ha egyszer kitörő örömmel Tudnálak dicsérni, Uram! És nemcsak hűvös köszönöm-mel. Melynek már szegett szárnya van, Röpülni nem bír magason, Elakad porban szavakon. Tudnék úgy ujjongani Néked. Mint gyermekből a hang kitör. Midőn játékot, édességet Átvesz anyja kezeiből. Lehet-e Uram édesebb Ajándék — mint Szereteted?! Törj fel öröm! Közel karácsony, A szív ilyenkor ifjodik. Hadd lássak túl fenyőn, kalácson. Jussak el mind a Jászolig Zengvén angyali éneket: Eljöttél! Dicsőség Neked! —Scholz László.
