Erős Vár, 1993 (63. évfolyam, 1-6. szám)
1993-06-01 / 3. szám
2. oldal EROS® VÁR “AZ ELJÖVENDŐT KERESSÜK” Ez, a Zsidókhoz írt levél 13. fejezetéből vett félmondat volt az Európai Magyar Evangéliumi Konferencia idei, immár 34. nagyheti találkozójának a főtémája, amelyet az északnémetországi Rendsburg városka közelében lévő evangélikus egyházi üdülőben tartottak meg. Erre az együttlétre, amely régebben főleg csak a Nyugat- Európában élő fiatalok találkozója volt, ebben az esztendőben a kereken 100 részt-Könyörgés a Szentháromsághoz TEREMTŐM, pártfogolj! Éltemben fény Te légy! Vezéreljen szemed, Míg szemem fénye ég... Szívem s minden tagom, nézd, Hozom szent áldozatként. Erőm Neked ajánlom: Ügyed hasznára váljon! Szívem Tied: boldog fogoly. Teremtőm, pártfogolj! MEGVÁLTÓM, moss Te meg Véreddel engemet! Oly sok csodát tesz az: Eltörli vétkemet. Vagyok tévelygő, árva, ölelj, karodba zárva! Ott el nem ér harag s vád, Ott vár igaz szabadság. Tenélküled bűnöm tömeg... Megváltóm, moss Te meg! VIGASZTALÓM, siess, Ha kísért testi vágy, Irányítsd lelkemet, Ha vonzza a világ. Jézust mutasd be Annak Aki: élő Uramnak, Kegyelme titkát tudván, Hadd járjak keskeny útján. Ó, minden jóságról híres Vigasztalóm, siess! ATYA, FIÚ, LÉLEK, Tied vagyok, Tied! Szent arcod vésni be Fogadd el e szívet! A lelkem kér epedve: Bár templomod lehetne! Ragyogj reám, szegényed Hadd tükrözhesse fényed! Hadd mondhassalak enyémnek, Atya, Fiú, Lélek! —J. Rambach. (Szénási Sándor fordítása.) vevő 20%-a Magyarországról, Erdélyből, Felvidékről, s Kárpátaljáról jött. A megnyitó Istentiszteletre virágvasárnap, a záró áhítatra nagyszombaton került sor. Nagypénteken Bünsdorf község ev. templomában volt Űrvacsorával egybekötött magyar Istentisztelet. A napi programot általában közös imaóra, majd Bibliatanulmány vezette be, amelyet a főtémához kapcsolódó előadások követtek. Ezeket Svájcban, Németországban, Magyarországon, Olaszországban, s Hollandiában élő magyar lelkészek, ill. szakemberek tartották. Itt felsoroljuk ezeknek az előadásoknak a címét: Reménységünk alapja — Hová tart az egyház? — A világ jövője — Felelősségünk az egyházban — A jövendő kilátásai egy tudományos kutató szemszögéből. Ezeket a témákat a délutánok folyamán a résztvevők hét munkacsoportba osztottan megbeszélték, majd beszámoltak megbeszéléseikről. A vacsora utáni esti programok általában ismertető jellegűek voltak. így virágvasárnap egyházi énekeink történetéről volt szó, hétfőn arról, hogy a magyar népdalok mit mondanak a szerelemről, kedden egy előadó a karizmatikus mozgalmakat ismertette, szerdán délután kirándulás keretében megtekintették Friedrichstadt városát és az ottani evangélikus templomban résztvettek Gárdonyi Zsolt würzburgi professzor esti orgonahangversenyén. Csütörtökön házi hangversenyt és előadóestet szerveztek a fiatalok, éjfél előtt pedig vigíliára gyűltek összea konferenciai központ kápolnájában, ahol passióolvasás volt. Nagypénteken reggel ugyanott készültek fel közösen az úrvacsoravételre. A nap második felében tartott irodalmi délután keretében egy öttagú csoport Cs. Szabó Lászlónak azt a hangjátékát adta elő, amely a Jézus megfeszítését követő jeruzsálemi eseményekről szólt. Mikor eljött a búcsúzás ideje, a résztvevők megköszönték Istennek, hogy e találkozó létrejöhetett és a konferencián lélekben és tudásban megerősödhettek. S a Mindenhatóhoz ekkor azzal a kéréssel is fordultak, hogy az eljövendő év nagyhetében a mostani résztvevőkből minél többen újra találkozhassanak. — Dr. Pósfay György genfi ny. ev. lelkész ARA;VYKONFIRMÁCIÓ - HÁLAADÁSSAL — Nemcsak egy gyülekezet ünnepe volt — Az Erős Vár számára írtam egyszer már arról, hogy a II. világháború után kitelepített németajkú lakosság milyen erősen kötődik egyrészt szülőföldjéhez, szülőfalujához, másrészt pedig egykori templomához, gyülekezetéhez. Elszakíthatatlanok ezek a szálak, még lassan ötven év távlatában is. Erre a ragaszkodásra újabb szép példával szolgált az az aranykonfirmációi ünnepély, amelyik Mosonmagyaróvár egyik társgyülekezetében, Levélen volt. Az a konfirmáció annakidején a kitelepítés előtti utolsó konfirmációja volt a gyülekezetnek. A körülmények, a hangulat már előrevetítette a később bekövetkező tragédiát. Az egyre közeledő háború súlyos árnyékként nehezedett azokra, akik súlyos árnyékként — mint később bebizonyosodott — utoljára álltak az oltár elé, hogy konfirmációi fogadalmukat elmondják. ötven évvel később ugyanúgy állták körül az oltárt. Maguk sem hitték, hogy ez megtörténik. Többen közülük már nem lehettek ott velük. Könnyeiket törülgetve sorolták a neveket. Ki az, aki már meghalt, ki az, akit távolra sodort az élet vihara és nem tudták értesíteni erről az ünnepélyről. Mégis majdnem harmincán jöttek el az akkori konfirmandusok közül. Rajtuk kívül a hozzátartozók és az egykori meg mai gyülekezeti tagok zsúfolásig megtöltötték a templomot. Az igehirdetés szolgálatát Schrödl Hans müncheni lelkész végezte, akinek édesapja volt a gyülekezet lelkésze a kitelepítéskor és aki lelkészi szolgálata legfontosabb részének tekintette és tekinti a kitelepítettek pásztorolását. Isten megtartó kegyelméről szólt, Aki a megpróbáltatásokon keresztül is szeretettel vezette azokat, akik most hálával gondolnak Rá ebben az ünnepi órában. Az Istentisztelet keretében egyenként jöttek és térdeltek az oltárhoz az aranykonfirmandusok, hogy újra megáldassanak azzal az Igével, ami ötven évvel korábban áldó Igéjük volt. Majd úrvacsoraosztással fejeződött be az ünnepi Istentisztelet, mely áldás volt mindenki életén. Az ünnepi hangulatot fokozta, hogy az aranykonfirmandusokkal eljött egy müncheni fúvószenekar is, mely az alkalomhoz illő zenedarabokat játszott és az éneklést is kísérte. — Kiss Miklós mosonmagyaróvári ev. lelkész
