Erős Vár, 1993 (63. évfolyam, 1-6. szám)
1993-06-01 / 3. szám
ERŐS ©VÁR 3. oldal Az Istentisztelet, mint Isten Országa látható, ízleltethető jelenléte Nincsen más hozzá hasonló ezen a világon. Öregek és fiatalok, szegények és gazdagok, műveltek és műveletlenek, különféle politikai és világnézeti irányzatokat képviselők, olykor más-más nyelvet beszélők, különféle emberi fajokhoz tartozók, mind együtt énekelnek, imádkoznak, s nyitott szívvel fogadják Istennek hozzájuk szóló üzenetét. Együtt vallják meg hitüket, együtt részesülnek bűnbocsánatban, ésegyütt, megindult szívvel ugyanazon oltárnál fogadják Krisztus testét és vérét az Úr szent vacsorájában. Mindig készen arra, hogy kövessék Urukat, önfeláldozó szeretettel szolgálva egymásnak, életüket is felajánlva, mint Istennek tetsző szép és kedves áldozatot. Az Istentiszteletnek szerte a világon sok formája alakult ki, s ezek további alakulása napjainkban is folyamatban van. Tanulunk és tanulnunk is kell egymástól, nem beleszorulva véglegesen egyetlen formába sem. Istentiszteletünk közben mindig emlékeztetnünk kell egymást arra, hogy mindnyájan az egyetemes keresztyén egyháznak vagyunk élő tagjai. Ennek a gondolata megakadályozhat minket abban, hogy teljesen belemerüljünk helyi egyházi életünk gondjaiba és tehetetleneknek, erőteleneknek, s reményteleneknek érezzük magunkat. Az utóbbi időben mindjobban szívemre nehezedett annak a gondolata, hogy a gyülekezeti Istentisztelet szerves részének lássam az otthonainkban rendszeresen folytatott személyes áhítatainkat is. Ezek megtartása és a családtagok bekapcsolása szinte emberfeletti fegyelmet követel meg ezekben a mozgalmas mai időkben, de minden, még részleges sikerünkön is nagy áldás nyugszik. Az egyházi esztendő szerint kijelölt zsoltárok, ó- és újszövetségi leckék, az evangéliumok naponkénti olvasása, és a Miatyánknak odaadó szívvel való elmondása Isten Országának valóságos jelenlétét jelzi, mint Urunk naponkénti ajándékát. Egy ilyen csendes, egyszerű otthoni Istentisztelet alkalmából került sor a názáreti Jézusnak, mint a világ Messiásként való kijelentésére (Máté 26:6-13). Ekkor mondta Jézus ezeket a meggondolkoztató, szokatlan szavakat: “Bizony, mondom néktek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, azt is el fogják mondani, amit ez az asszony tett, az ő emlékezetére!” Templomi és otthoni Istentiszteleteinken mindig érezhető egy nagy feszültség, mely ki akar törni az adott keretekből, hogy kiterjeszkedjék és magába foglalja egész életünket, mindent, amit csak teszünk. Túlterjedne még személyes életünkön is túl, mintha az egész földkerekséget is át akarná ölelni. Hiszen Isten Országának a méretei még a látható világot is meghaladják és így a mi hitünknek és életünknek is azokhoz a nagy méretekhez kell alkalmazkodnia. Ez semmiesetre sem hasonlítható össze népek, országok, fajok, vagy vallások örökös törekvésével, hogy mindent és mindenkit, még a világmindenséget is meghódítsák. Isten Országa azért tartja magát nyitva az egész világ felé, azért kell késznek lennie a világ számára, mert — ahogyan Pál apostol olyan megragadóan fejezte ki — “a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak [Luther: ‘Isten gyermekeinek’] megjelenését” (Róma 8:19). Istennek kedves Istentiszteletünk tesz minket alkalmassá arra, hogy bennünk és általunk megjelenhessenek Isten gyermekei, akik hajlandók magukat és saját érdekeiket is feláldozva részt venni Krisztus megváltó munkájában. Hogy olyanokká legyünk, mint amilyen Ő. A mi feladatunk, hogy határozottan bizonyságtevő életünkkel Krisztushoz hívjuk. Istentiszteleteinkbe bevonjuk az Őt még nem ismerő embertársainkat. Mert a teremtett világ sóvárgása csak akkor nyugodhatik meg, ha mindnyájan megtaláljuk azt, ami után mindnyájan sóvárgunk: Krisztus szeretetét. Semmi más nem hozhat enyhülést. Sem új rendszerek, sem új törvények, sem újfajta nevelés sem. Azokat hamar kijátssza a szeretetnélküli egocentrikus ember. Viszont a legnagyobb áldozatokat is szívesen meghozza az, akinek szívében ott van a Krisztus. Ez a szeretet arra unszol minket is, hogy részt kérjünk magunknak is Krisztus megváltói munkájából minden rendelkezésünkre álló eszközzel. Merész gondolatnak hangzik, ha azt mondom, hogy egyik eszköznek látnám az arról való lemondásunkat, amiről eddig senki sem, egy ember sem, egy közösség sem, egy nemzet sem tudott és talán nem is próbált lemondani, nem is akart, arról, ami pillanatnyi hasznot ígérhet számára, még akkor is, ha a várt nyereség a másik félnek is kárt okozhat. Arra gondoltam, hogy nekünk, akik vasárnaponként templomi, naponként pedig egyéni és családi Istentiszteleteink alkalmából megízleljük Isten jelenlétének és keresztyén testvéreinkkel való benső közösségünk édességét, részesülünk Urunk megbocsátó és önmagát értünk odaadó szeretetéből, és akiknek szíve olyan bőségesen megtelik életünkhöz oly kívánatos, drága krisztusi békességgel, vájjon nem kellene-e legnagyobb boldogságunknak tekintenünk, hogy azt minden rendelkezésünkre álló eszközzel továbbadjuk? Hogy ezáltal, mint Isten gyermekei által, általunk beteljesedhessék a teremtett világ mély sóvárgása? Hogy ezt a lelkületet hogyan lehetne átültetni a mindennapos élet valóságába, azon érdemes volna sokat gondolkoznunk. Ehhez merész, vállalkozó kedvre is volna szükségünk. Míg készültem ehhez az íráshoz, eszembe jutottak gyermekkorom élményei, amikor egyszer, még szüléink tudta nélkül is, néhányan közülünk merész kirándulásra vállalkoztunk. Messze a várostól, ahol senki sen láthatott bennünket, leszedve magunkról könnyű nyári öltözetünket, bevetettük magunkat a széles Duna egy nagy kanyarénak erős, hűvösen sodró áradatába, hogy legalább 10—20 métert ússzunk az ár ellen. Arra nem gondoltunk, hogy majd amikor már kimerültünk erőnkből, éppen akkor fog MEGHÍVÓ Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia 1993. október 17-én, vasárnap du. 2 órai kezdettel tartja 25. rendes biennális közgyűlését a Nyugat-Clevelandi Mágyar Evangélikus Egyházban Denison/ W. 98, Cleveland, Ohio címen. A közgyűlést de. 10:45 órakor Istentisztelet, majd Ordass-emléktábla avatása és közebéd előzi meg. Erre az ünnepi és közösségi alkalomra mindenkit szeretettel hívunk és várunk. Erős vár a mi Istenünk! D. Brachna Gábor, főesperes, s.k. Juhász Imre, lelkész, s.k. elnök jegyző Ebédre a jelentkezéseket a 961-6895 telefonszámra október 14-éig kéijük.
