Erős Vár, 1992 (62. évfolyam, 1-6. szám)
1992-12-01 / 6. szám
Reményekre jogosító tanévkezdet — Hat evangélikus gimnáziumban indult meg a tanítás — 2- oldal____________________________________________ERÖS8VÄR__________ Az 1992/93-as iskolaév kezdete evangélikus egyházunk számára végre igazi örömforrást jelentett. Mert ebben az évben nem kevesebb, mint hat evangélikus gimnáziumban tarthattak tanévnyitó Istentiszteletet. Ilyenre csak a 45-éves kommunista országiás elmúlásával most kerülhetett sor először. A sorban első a nyíregyházi Kossuth Lajos Evangélikus Gimnázium volt. Nemcsak időrendiségét tekintve az első, hanem azért is, mert ennek a gimnáziumnak a megnyitása egyben — Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter egyházunkat megbecsülő választása szerint — országos tanévnyitó ünnepély is volt. A megnyitó Istentiszteletről és ünnepségről a magyar televízió is részletesen beszámolt. A nyíregyházi gimnázium negyvennégy év után lett ismét egyházunk iskolájává. A második gimnázium bizonyára a legismertebb, a budapesti Fasori Gimnázium. Idén 133. tanévét kezdte. Hosszú kényszerszünet után az országban elsőként, három évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a gimnázium. Idén tíz híján 600 diák kezdte meg tanulmányait, s mostmár csak olyan diák tanul az iskolai falai között, akik tanulmányaikat itt is kezdték meg. Ugyancsak Budapesten, a Deák-téri Evangélikus Gimnázium negyven év után került vissza egyházunkhoz, bár egyelőre nem teljesen. Az egykori dísztermet, ahol a tanévnyitó ünnepélyt is tartották, csak a jövő tanévben veheti állandó használatba az iskola. A tanítás idén két első osztályban 54 fiatallal indult meg. Érdekes színfoltja volt a tanévnyitónak, amikor Zászkaliczky Péter igazgatólelkész felolvasta azt az 1948. június 2-án kelt okiratot, melylyel drámai hangon tiltakozott egyházunk az iskolák akkori államosítása ellen. Ha a legismertebb gimnázium a Fasori, akkor a legpatinásabb a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum. Ez az iskola 436. tanévének megnyitó Istentiszteletét és ünnepélyét tartotta az evangélikus templomban. A legörvendetesebb tény az, hogy az ősi líceum szellemének és oktatásinevelési rendszerének megfelelően ebben a tanévben megindulhatott a nyolcosztályos tanmenet első osztálya. A bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium is negyvennégy év után tartott újra tanévnyitó ünnepélyt. Ennek az intézetnek volt tanulója egykor Petőfi Sándor. Dr. Harmati Béla püspök az ünnepélyen kijelentette, hogy Bonyhád város önkormányzatának köszönhetően ez a középiskola került legkönnyebben vissza egyházi tulajdonba. A sorban most az utolsó az orosházi gimnázium evangélikus egyházi tagozata. A gyülekezet alulról kezdte az iskolafejlesztést azzal, hogy 1991-ben egyházi óvodai csoportokat szerveztek, s idén megfelelő számú jelentkezővel két evangélikus Nem tudunk róla, hogy valaha is összejött volna egy észt, egy finn, egy magyar gyülekezet, német vendégekkel együtt, hogy közösen dicsérje Istent és figyeljen Isten igéjére. Az első ilyen Istentiszteletre a délnémetországi Stuttgartban került sor Szentháromság ünnepe utáni 17. vasárnapon, október 11-én. Jaanus Hugo észt és Suvila Jari finn lelkész eljött gyülekezetük tagjaival együtt a Württembergi Magyar ökumenikus Gyülekezet meghívására a Stuttgart—bad-canstatti Luther-templomba, ahol a magyar gyülekezet már 16 éve otthonos és Istentiszteleteit is tartja. Hogy nyelvi nehézségek ne lépjenek föl, mind a három lelkész a maga nyelvén imádkozott, észtül és finnül rövid elmélkedések hangzottak el, a magyar lelkész viszont magyarul és németül hirdetett igét Róma 10:9-17 alapján. Énekeinket — a közösen legismertebbeket — viszont izgalmas volt versenként váltakozva észtül, finnül, magyarul, s németül énekelni! Ki tudta eddig közülünk, hogy az „Erős vár a mi Istenünk” kezdetű énekünk négy versének első sora így hangzik a négy nyelven: 1. Ein feste Burg ist unser Gott, 2. Erőnk magában mit sem ér, 3. Kui oleks ilm täis kuradeid, s 4. Se sana seisoo vahvana ? Mégis ritkán zengett ilyen szépen éneklésünk, mint éppen ezen az Istentiszteleten! Az Apostoli Hitvallást és a Miatyánkot kiki a saját nyelvén mondhatta. Mintha egy kicsit részesültünk volna a pünkösdi nyelvcsodában. Persze érdekes volt látni és olvasni a kinyomtatott istentiszteleti renden az ilyen sorokat: “Laul — Virsi — Ének — Lied”; vagy: “Patutunnistus — Synnintunnustus — Bűnvallás — Sündenbekenntnis”; vagy (nyelvtörőnek is beillőén): “Usutvaaistus — Uskontunnustus — Hitvallás — Glaubensbekenntnis”. Peltonen- Bernhardt Angelika és Kosonen Mauri, a finn gyülekezet tagjai szép szólóénekkel gazdagították az Istentiszteletet. Kálmán Attila, gyülekezetünk kántora, a stuttgarti Zeneművészeti Főiskola orgonaművész-ösztöndíjasa kísérte őket orgonán. Az Istentisztelet perselypénzét felajánlottuk az észtországi Tartó (ismertebb nevén Dorpat) egyetemén tanuló evangélikus teológusoknak. Ezen a nagymúltú egyetemen a szovjet uralom idején szünetelt a lelkészképzés, általános iskolai tagozatos első osztályt indítottak. Ez a kezdeményezés vezethet el a szervezők reménysége szerint egy későbbi önálló evangélikus gimnázium megvalósításához. Ha a felsorol gimnáziumi megnyitók mellé odaállítjuk a Teológiai Akadémia tanévnyitó ünnepélyét is, ahol 25 elsőéves teológiai és négy hittanári hallgató figyelte dr. Reuss András dékán székfoglalóját, akkor szívünkben őszinte hálával állhatunk oda Isten elé, megköszönve ezt a komoly reményeket ébresztő tanévkezdetet. de, Istennek hála, két éve újra megindulhatott. Offertóriumunkkal is hidat kívántunk verni egymástól eltávolodott népeink között. Gyülekezeti délután keretében számolt be a két vendéglelkész a maga munkájáról. Az észt gyülekezet többségében még mindig a II. világháború után Észtországból elmenekültekből áll, akiket egész Nyugatnémetországban még két lelkész gondoz. Hazájuk önállósulása után fölvették otthoni egyházukkal a kapcsolatot és ma az egykori exil- és honi egyház a legszorosabb együttműködést látja a legfontosabbnak. Merőben más a finn gyülekezet összetétele és felépítése. Németországban jelenleg 5 finn lelkész dolgozik egyházközi megegyezés alapján, akik tízezer finnt gondoznak. Érdekesség az, hogy az itteni finnek 80%-a ide beházasodott finn asszony! Suvila lelkész Münchenből még Nürnbergben, Stuttgartban, Karlsruheban, s Freiburgban élő honfitársait is gondozza. Magunk részéről ökumenikus gyülekezetként mutatkoztunk be az evangélikus észteknek és finneknek. Hiszen éppen 45 éve élünk együtt békességben és egyetértésben evangélikusok, reformátusok, szabadegyháziak, és — újabban — unitáriusok is. Időközben megtanultuk becsülni, tisztelni, sőt szeretni egymást. A szeptemberben megtartott, kb. 400 főnyi gyülekezettel ünnepelt évfordulónkon vonBose Henry, a württembergi egyház külföldi gyülekezetekért felelős lelkésze nagyon hangsúlyozta gyülekezetünk modell-jellegét a német keresztyénség számára is. Az Istentisztelet utáni szeretetvendégség keretében műsort szolgáltatott a Csöbörcsök népi ének- és tánckar, mely legnagyobbrészt vajdasági magyarjainkból áll. Azt reméljük, hogy ez nem az első és utolsó ilyen közös Istentisztelet volt. Találkozásunk közelebb hozott bennünket egymáshoz és — hisszük — Istenhez. Befejezésül két presbiter mondott Gémes István ev. lelkésznek és feleségének a magyar gyülekezetben végzett 20 évi munkájáért köszönetét. Feleletül bejelentette a lelkész, hogy a Württembergi Egyház éppen azokban a napokban hosszabbította meg további két évre a magyar lelkigondozói munkára szóló megbízatását. —G.I. — Kiss Miklós, mosonmagyaróvári ev. lelkész. NÉGYNYELVÖ ISTENDICSÉRET
