Erős Vár, 1991 (61. évfolyam, 1-6. szám)
1991-02-01 / 1. szám
ERÖS®VÁU 3. oldal Köszönet Nt. Juhász Imre lelkésztestvérünknek az „Erős Vár” szerkesztésében eltöltött harminchárom esztendőjéért Ezzel a számmal Nt. Bernhardt Béla, a clevelandi Szent Tamás Gyülekezet lelkésze vette át az „Erős Vár” szerkesztését. Erre a megbízatást főesperese és végrehajtóbizottsága kérésére és javaslatára az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia adta. Komoly feladatához Isten Szentleikének vezetését, munkájához erőt és Krisztus útjának tanításához evangéliumi tiszta látását kérjük. Megnyugtató bíztatást nyújt a jövőre nézve az, hogy a nyugdíjbamenő és az új szerkesztő ugyanannak a fasori iskolának a lelki és szellemi örökösei. így hát a pozitív evangéliumi hit, az Isten gondolataival harmonikus hazaszeretet, s a népünk iránti hűség lelkülete továbbra is megmarad az „Erős Vár” szolgálati irányának. De megakad kezünkben a toll, amikor a nyugdíjbamenő Juhász Imrének harminchároméves szolgálatát kívánjuk megköszönni. Maga a lelki munka, s a szellemi élet gyümölcse: a nyomtatott írás olyan termék, amihez nincs mércénk. Hogy hány szorgalmas tanuló év, mennyi tapasztalati múlt, hány gondolat, mennyi mondat- és szóbeli mérlegelés és tanítói bölcs ész kell ahhoz, hogy valaki a lap szerkesztését az ügyhöz méltó módon tudja elvégezni, azt kevesen tudják. Mert időszaki lapunknak, az „Erős Vár”-nak a szerkesztése nem volt mellékesen vállalt munka a gyülekezetért hordozott felelősség mellett; különösen nem mellékes kereseti lehetőség. Ez a munka teljes odaadást, a szív és lélek teljes odaszentelését, az ember egész lelki, szellemi képességét igényli, sőt követeli. Mert Isten és emberek előtt kell megállnia annak, aki az egyház írásba vésett üzenetét az egyház Urának nevében prédikálja és tanítja népünknek. Erre a belsőleg nyilvánvaló felelősségre kell gondolnunk akkor, amikor talán emberi hiányosságokat észlelnénk lapunk szolgálatában. De esetleg inkább azt kelle(Folytatás a 2. oldalról) „E korszak adott élőnkbe születést és halált, útravalóul azt a lehetőséget, hogy hősök legyünk és gyilkosok, gyalázók és meggyalázottak, csekélyét tevők és nagyot álmodok, másokat mentők, magukat pusztítók egyidejűleg és egy személyben aszerint, hogy ki mikor fordul jobb- vagy balfelé... ” Mindenesetre a tempón vitatkozók igazsága nem okvetlen arányos létszámukne számbavennünk, hogy hányszor hanyagoltuk el saját felelősségünket, elodázva előfizetéseinket vagy adományainkat, ami miatt sohasem jutott lehetőség arra, hogy megfizessünk olyan segéderőt, aki az adminisztrációt végezhette volna el. így hát köszönetünk mellett bocsánatot is kérünk tőle. Ha Juhász Imre a magyarhoni egyház régi keretei között élt volna, bizonnyal egyike lett volna azoknak az egyházi nevelőknek, akik tanári szolgálatukat kutatómunkával tették volna gazdagabbá. Kevés ember vigyázott jobban arra, hogy a nevek és adatok megbízhatók legyenek a lapban, mint ő tette. Csendes, megfontolt természet, akinek írásai és igehirdetései mindig harmóniában voltak a Szentírás fénysugaraival. Isten szolgájaként vonul vissza most az „Erős Vár” szerkesztői, s néhány hónap múlva a gyülekezeti szolgálat felelősségétől. Mint a magyar élet legtöbb munkása, nem kap más jutalmat, mint hálánkat és köszönetünket. De bizonyos vagyok abban, hogy ez nem is aggasztja őt. Mert ha kai. A gyülekezetek népe nem szívesen nézi a papi párviadalt. Nem is mindig érti, mi a tét: csak mézes prédikációjából ismeri papját, nem intrikáját és ballépéseit. Nincs időnk kicsinyességre. Remélünk jobb időket és munkálunk rajta. Az örökkévaló kincs, amivel sáfárkodunk, a szemetet sodró, múló idők fölé kell, hogy emeljen bennünket. Bojtos Sándor, ny. lelkész Győr volna valami kérése olvasóinkhoz, bizonynyal csak azt kérné, hogy támogassuk adományainkkal, vagy legalább előfizetéseinkkel az „Erős Vár”-t. Hiszen ha elhalkul szavunk, hogyan hirdetjük tovább a világnak Isten dicsőségét, vagy ki hallja meg szavát a sok magyar bánatnak. Mégis, amikor búcsúzunk, fogadja úgy köszönetünk szavát, mint szívünk igazi és őszinte zálogát. Szól ez a köszönet az olvasók és evangélikus egyházunk nevében is. S kiterjed áldást kívánó szavam Juhász Imre feleségére, Ednára, valamint leányukra, Terire és fiaikra, Jánosra és Istvánra, akik mind kivették részüket lapunk ügyéből akár közvetlen, akár közvetett áldozathozatalukkal. Mindezeken túl az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia kívánja megköszönni Juhász Imre munkáját, aki nemcsak a Konferencia hivatalos lapjának volt szerkesztője, hanem a Konferencia gyűléseinek a jegyzői tisztét is betölti. A kettő együtt tükrözi az amerikai magyar evangélikusok életének rövid történetét, mely a jövő számára megbízható kútforrás lehet. A Konferenciának is csak egyszerű köszönő szava kíséri szerkesztőnket nyugdíjas évei felé. Kérjük Istenünket, hogy a múló idők hozzanak számára napsugaras emlékeket a múltból és szerezzen neki belső békességet az a tudat, hogy hűségesen szolgálta azt a kört, amelybe az Úr akarata hívta el. d. Brachna Gábor az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia főesperese N. B. — Juhász Imre szerkesztői szolgálatát 1957-ben kezdte el. Megelőzőleg 1952-től az ,,Erős Vár "felügyelő bizottsága tagjaként tevékenykedett és a kiadói munkákban is részlvett. Virágvasárnap Máté 21:1-11 Nézd, nézd, Sión, vonul az írások Királya! Örömszerződ jön itt. Atyja parancsait Ö végrehajtja hűn. Kikben még él a hit (Elfutnak csakhamar), most mennek még nyomába. Segítséged csak Ö! Siet szeretni. Drága Vére eloltja az átok villámait, S a kárhozatból így téged kiszabadít, Vonul, hogy még se légy szent üdvéből kizárva. Hozsanna Istenünk! Hozsanna Dávidunk! Tiéd a gúny, halál: ily áron vigadunk, Rabszolga lett értünk e szent királyi Fölség. Áldunk, mert fölemelsz a bűn-teher alól. Meghalsz, hogy éljünk. Élsz, hogy tudjunk halni jól. Gúnyért áldás miénk, s a kínodért dicsőség. Andreas Gryphius ford: Szénási Sándor A Magyarországi Evangélikus Egyház...
