Erős Vár, 1991 (61. évfolyam, 1-6. szám)
1991-02-01 / 1. szám
4. oldal ERÖS®VÁR IRASAIM ELÉ, AZAZ „TESSEK A SÓT TOVÁBBADNI!” Nem saját kezdeményezésemre jelenik meg írásom az „Erős Vár”-ban. Valami kihívást éreztem az új szerkesztő-kiadónak az ó és új év fordulóján hozzám érkezett levelében. „Szíveskedjél ebbe a lapba rendszeresen írni... esedékes és időszerű, szabadon választott témákról.” Nagyon sürgetőnek és nagyon bíztatónak hangzottak megismételt szavai: „Igazán remélem, hogy körülményeid megengedik ezt az írói tevékenységet, amelynek vállalására bíztatlak és ismételten kérlek is.” Bizony rendkívülinek s figyelemreméltónak hatott rám kérése, mert amerikai magyarnyelvű lap részére kért cikket. Négyévtizedes finn- és angolnyelvű szolgálat után érkezett a kérés magyarnyelvű írásra! Hívás vissza a magyar gyökérhez. Istenben bízva tettem újévi elhatározást: Erőm szerint igyekszem eleget tenni lapunk szerkesztője kérésének. A magyarhoni ev. egyház kiküldetésében végzett, nyolcévi (1939—1947) kínai missziói szolgálat után az Egyesült Államokba vezetett az Úr. Kínában hattagúvá nőtt családunk 1947-ben meglátogathatta Detroit, Cleveland, Buffalo magyar ev. gyülekezeteit. Magam szolgáltam Perth- Amboyban, Pittsburghban, s New-Brunswickban. Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferenciához tartozott egykori, Ohiobeli loraini gyülekezetben töltött eseményteljes szolgálatunkból pár év múlva az amerikai finn zsinat (Suomi Synod) kötelékében lévő gyülekezetek szolgálatára vezetett bennünket az egyház és a miszszió Ura. Olvasóink, akik hazulról kapják az „Evangélikus Élet” c. hetilapot, D. Koren Emil tollából félévtizeddel ezelőtt olvashattak egy cikket: „Az elkallódott lelkek misszionáriusa” címen. Ez a cikk az amerikai finnek között harminc éven át végzett IMÁDKOZZUNK! Istenünk! Te akartad, hogy egyszülött Fiad vállalja értünk a kereszt gyötrelmeit! Add nekünk kegyelmedet, hogy tetszésed szerint emlékezzünk szenvedéséről, és így megszabaduljunk vétkeinktől és az örök haláltól, az Űr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön örökké. Ámen. szolgálatunkról szólt. Gyülekezeti munka mellett tíz esztendeig (1952—1962) a finn zsinat japáni és tanzániai külmissziói munkájának az irányítására is megbízást kaptam. Az élénk japáni külmissziói munka ellenőrzésére 1955-ben egyhónapos kiküldetést is nyertem. Egy új tokiói ev. templom felavatása felejthetetlen feladataim egyikének számít. Négy ev. egyház egyesüléséből, melyek egyike a Finn Zsinat volt, alakult meg 1963-ban a „Lutheran Church in America” (LCA) egyház. Ebben 1965-ig a Finn Konferencia alelnökségének, majd az Illionoisbeli finn gyülekezetek vezetésének a felelőssége nehezedett a vállamra. Aktív szolgálatom három utolsó évében egyike lehettem a LCA tizenhárom képviselőjének, akik az „American Lutheran Church” és a „Lutheran Church Missouri Synod” egyházak képviselőivel tartottak közös gyűléseket, melyeken e három egyháztest kapcsolatának a kérdéseivel foglalkoztunk. 1979-ben, 43 éves misszionáriusi és lelkész! szolgálat után kértem nyugdíjaztatásomat. De ekkor sem lettem „nyugállományos”. Négy ízben kaptam hívást angolnyelvű gyülekezetektől egy- vagy kétéves, helyettes- vagy másodlelkészi szolgálatra. A legutóbbi szolgálati helyemen még további két évre is tartoztatott a gyülekezet, de 1990. augusztusában kértem, hogy keressenek helyettem másvalakit. Oknak azt adtam, hogy szeptemberben készültünk magyarországi látogatásra, utána pedig a három kontinensen szerzett tapasztalatainkat szándékoztuk, Isten kegyelméből, papírra vetni. Az íráshoz időre van szükség; ezt már korábban is megtapasztaltuk. Pl., kijelölt témák alapján 1990-ben négy, a kínai misszióról szóló áhítatot kellett összeállítanunk. Ezeket a monte-carloi rövidhullámú rádióadó negyedévenként magyarul közvetítette európai hallgatóság részére. Az 1990. szeptemberében történt hazalátogatásunk idején az Úr több evangélikus templom ajtaját tárta fel számunkra, hogy azok szószékein igehirdetés keretében megköszönjük a misszió barátainak azokat az imádságokat, amelyek közrehatottak abban, hogy az élet Úra megtartotta egészségben a misszionárius feleségét, gyermekeit, s magát a misszionáriust is. Hálánkat fejeztük ki az anyagi áldozatokért is, amik a sareptai özvegy el nem fogyó olaja és lisztjeként (lKir. 17:1-9) tartottak bennünket életben a háború miatt teljesen felfordult Kínában. A hallgatók és a hazalátogató misszionárius részére kölcsönösen megható volt, hogy Kínába indulásunk óta eltelt ötvenegy év után együtt imádhattuk Urunkat. Most, amikor írásommal először közeledek az „Erős Vár” olvasóihoz, szeretnék „kihívást” intézni Hozzátok: „Kérem, tessék a sót továbbadni!” E felszólítással jusson eszetekbe Jézus megtisztelő tanítvány-megjelölése: „Ti vagytok a föld sója!” (Mt. 5:13.) Meglepődtetek-e már, Testvéreim, azon, hogy Jézus Titeket a föld sójának nevez? Hogy Ő ízesítőnek hív Titeket, a világ jótevőinek? Krisztus Urunk ma is világosan látja a világ Istentől elkülönült, romlott, lelketlen állapotát, mely segítségre, gyógyulásra, teljesen radikális helyreállításra, megváltásra szorul. Megváltó munkájának eredményét Krisztus nem szemfénytvesztő bűvészeken, hanem „ízesítőnek” nevezett követőin keresztül akarja ma is továbbadni. „Ízesítő”, „megőrző”, áldástterjesztő voltunk nem magunkból ered. Önmagámból csak romlasztó erők származnak. Az a Krisztus, Aki megváltott bennünket, Szentleikének munkájaképpen nem csupán hitet, reménységet, szeretetet ajándékoz nekünk, hanem életet továbbadó, életet megtartó tulajdonságot is. Sajnos voltak, s tapasztalatból tudom, vannak is keresztyén körök, melyeknek tagjai szeretnek elkülönülni a világtól, igyekeznek a „sót” tisztán megtartani. De a só nem maradhat csinos kristály sótartókban a magas polcon, hanem annak bele kell keverednie a gulyáslevesbe. Meg vagyok győződve arról — bízva Isten megóvó hatalmában —, hogy lehet áldott befolyást gyakorolni a mai világban is anélkül, hogy a só netán haszontalan mellékízt venne fel. „Ti vagytok a föld sója”, olvasom. A Ti szerepetek is az ebben a mai világban, hogy a Krisztusba vetett hitet, valamint azokat a lelki ajándékokat, áldásokat, amelyekkel Isten Szentlelke Titeket megajándékozott, áldott befolyásként megoszszátok másokkal, továbbadjátok másoknak. „Kérem, tessék a sót továbbadni!” Kunos Jenő ERŐS VÁR (USPS 1785600) is published bi-monthly (February, April, June, August, October, December) for $6 a year by the Hungarian Conference of the Evangelical Lutheran Church in America, 9715 Lake Avenue, Cleveland, OH 44102-1229. Second-class postage paid at Cleveland, OH. — Az ERŐS VÁR az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia lapja. Szerkesztő és kiadó: Bernhardt Béla. Aláírt cikkekért írójuk felel. Előfizetés az Egyesült Államokban évi 6 US dollár, Kanadában és egyéb külföldön évi 8 US dollár vagy 10 kanadai dollár. — Kérjük olvasóinkat, hogy címváltozásokat haladéktalanul bejelenteni szíveskedjenek, s mindennemű levelezésnél címüket, beleértve a postai irányítószámot is, pontosan tüntessék fel. — Nyomda/Printers: Classic Printing Corporation, 9527 Madison Avenue, Cleveland, OH 44102._— Minden levelezés, előfizetés, adomány a lap alanti címére küldendő: Postmaster, send address changes (Form 3579) to: EROS VÁR, P. O. Box 602148, Cleveland, OH 44102.
