Erős Vár, 1991 (61. évfolyam, 1-6. szám)
1991-12-01 / 6. szám
2. oldal EROS ©VAR Evangélikus halottakért is szóltak a harangok 35 évvel ezelőtt, 1956. október 26-án reggel Mosonmagyaróváron minden csendes. Még nem érkezett el ide az előzőnapi, a pesti Parlament előtti véres sortűz tragikus híre. Mégis, mire a nap lehanyatlott, ez a nap a város történelmébe úgy vonult be, mint a legvéresebb péntek. A határőr laktanya előtti teret több mint száz holttest borítja. Egy gátlástalan sortűz eredménye. A közelmúltig nem lehetett mégcsak suttogni sem erről a sortűzről. A résztvevőket, a túlélőket megfenyegették. A sortűzért felelősök ugyanakkor karriert futottak be. A laktanyaparancsnok kiemelt nyugdíjból “tengeti” életét Kiskúnhalason. A hallgatás két évvel ezelőtt tört meg. Az egyik túlélő, aki lábát veszítette el a sortűzben, a rádióban megszólalt. Az ügy kipattant és a lavina elindult. Egyre több részletre derült fény. Megszólaltak az érintettek. Igaz, többen közülük félelemből később visszavonták vallomásukat, de mégis egyre inkább összeállt az események valós menete. Ebből kiderül, hogy a sortűz és a vérengzés tudatosan megírt forgatókönyv szerint zajlott le. Bizonyítható, hogy a fegyvertelen tömegnek a laktanyánál csapdát állítottak. Fegyveres incidenst kellett produkálni, miszerint Nyugatról támogatott ellenforradalom veszélyezteti a népidemokratikus hatalmat, hogy ezzel jogi és erkölcsi alapot adjanak a szovjet csapatok behívásának. Az akkori események története mutatja, hogy az ÁVH tudatosan készült belelőni a fegyvertelen tömegbe. A szemtanúk vallomása alapján a véres események menete a következő volt: Október 22-én a környék határőreit úgy küldik ki szolgálatra, hogyha fellőnek egy sárga rakétát, vonuljanak be Óvárra. A rakétát 23-án éjjel 0 óra 30 perckor fellövik, a katonák Óvárra vonulnak, így őrizetlenül marad a nyugati határszél. Még aznap a régi lövészárkokat kitisztítják, amire évek óta nem volt példa. 25-én a régi, két éve itt szolgálatot teljesítő katonákat Budapestre viszik, akiknek egy része a Parlament előtti sortűzben vesz részt. Helyükre Nagykanizsáról hoznak idegen katonákat, akik a helyi lakosokat nem ismerik, vagyis hajlandók rájuk lőni. Ugyanezen a napon Óvárra érkezik egy Borka nevezetű százados, futár, aki parancsot hoz Dudás laktanyaparancsnoknak Fekszi alezredestől, a megyei parancsnoktól. Köztudott, hogy kényes parancsokat nem rádión továbbítanak, hanem futár viszi. Október 26-án a laktanya harckészültségre rendezkedik be, pedig akkor még teljes csend van a városban. Ugyanakkor reggel a már említett Borka százados kimegy a MOFÉM gyárba és az ő utasítására(l) kivonul a gyár. A lassan gyülekező emberek közé a tanácsház előtt civilruhás provokátorok elegyednek, akik hangoztatják: “Menjünk ki a mi katonáinkhoz!” A tömegelindul. A laktanya parancsnoka tudja, hogy a tömegnél nincs fegyver, mert a tanácsházával állandó rádióösszeköttetésben van; így folyamatosan értesül az események menetéről is. A laktanya elé érkező tömeget aztán géppuskatűz és gránátok fogadják. Szemtanú mondta el, hogy amikor az első géppuskasortűz eldördült, az egyik géppuskás feltett kézzel utasítja el a tűzparancsot. Egy Tóth nevű főhadnagy saját kezével NYÍLT LEVÉL AZ OLVASÓKHOZ Bizonnyal sokunkat meglepett az Erős Vár szerkesztőjének, Bernhardt Béla lelkésztestvérünknek a bejelentése arról, hogy a lap 60 év óta szolgálja a nagy Amerikában szétszórt magyar evangélikusokat. A lap szolgálatának a célját így jelölte meg: “Tartani a kapcsolatokat, ápolni a hitet, erősíteni a közösséget, tájékoztatni az egyház életéről, s buzdítani az ínségben, bajban lévők segítésére”. De volt még külön értéke, drága titka is az Erős Vár-nak. Pótolta a szülői otthont és a szószék üzenetét azok számára, akik messzesodródtak a magyar templomoktól. Olyan kincset kínált mindenki számára, amilyet még az aranybányák sem tartalmaztak. Megmutatta az Istennek tetsző élet útját, amelyre Krisztus evangéliuma vezeti a hívőket. Ha valaki egyfolytában olvashatná el az Erős Vár lapjait, akkor még egy másik titkot is felfedezne benne. Azt, hogy ez a mi kis újságunk igazában tükre, beszámolója, sőt nevekkel igazolható dokumentuma nemcsak kis csoportunk dolgainak, hanem a Te életednek is, kedves Olvasó! A valóságban a Te nevedet is megtalálhatod, mert Te vagy benne, kedves Olvasó, mint aki nagyon nehéz körülmények következtében kerültél Amerikába. Szegény voltál, pénz és rokonok nélkül, sokesetben még ruhád is elégtelen. S mégis, Te is egyike voltál azoknak, akik templomokat építettek, fenntartottak, sőt árvaházat is; aztán rokonokat is segítettek időnként, miközben saját családjuk mindennapi kenyerét biztosították. Miért? Mert hittél a templomok szükségességében, a családi élet fontosságában, a keresztyén erkölcsben, mely mindannyiunktól tiszta életet kíván. Nem minden másod- vagy harmadnemzedékes gyermek fogja már olvasni lapunkat. De ha kézbeveszik, akkor könnyezve fedezik fel neveteket és az ismerősökét, és hálával gondolnak a drága szülőktől kapott örökségre: a családra, a templomra, a tiszta életre való útmutatásra. Az új kor, amelyben élünk, mindezt le akarja rombolni. El akarja hitetni gyermekeinkkel és velünk is, hogy a legértékesebb örökség a pénz, amellyel minden bűnt el lehet fedezni. Nem azt hirdetik az ifjúságnak, hogy ne vétkezzék, hanem azt, hogy mi módon lehet a vétkek következményeit elkendőzni. Pedig a pokol tüze nem oltható dollárokkal. Ezért fordulunk Hozzátok segítségért és támogatásért, kedves Olvasók! Kötelességünknek érezzük, hogy harcoljunk a sötétség, a bűn, az ifjúságot rontó hitetlenség ellen. Pénzt kérünk, hogy fizethessük a nyomdát és a postaköltséget, s behozhassuk a szerény előfizetési díjak folytán keletkezett hiányt. Az Erős Vár jövőjéért, szolgálatának foly tathatásáért kérünk. S merészelünk kérni, mert — Istennek hála! — manapság még mint nyugdíjasok is többet kapunk, mint amikor szüléinknek egy dollár körül volt a napi keresete. Hisszük azt, hogy utódaink drágább kincset örökölnek, mint csupán dollárokat, ha örökölhetik atyáik hitét és erkölcsét. Várjuk testvéri válaszotokat, hitetek válaszát. — D. Brachna Gábor, az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia főespere. • “Születésnapi ajándék” lapunk számára beküldhető Hungarian Conference—ELCA névre 9715 Lake Avenue, Cleveland, OH 44102 címen. Az adományokat kérjük így megjelölni: “60”. • Köszönjük a már eddig beérkezett “60” jelű adományokat — $60: özv. Becker Jakabné (Niles IL), dr. Radányi Oszkár (Lakewood OH). $50: Varga Emil Pölöskei Sándor ev. lelkész emlékére (New Brunswick NJ). $25: Dr. Hódos Frigyes (West Chester PA), özv. dePapp Jánosné (Rochester NY).
