Erős Vár, 1991 (61. évfolyam, 1-6. szám)

1991-02-01 / 1. szám

EROS# VÁR 5. oldal ÚJVILÁG JÖN „Ne szabjátok magatokat ehhez a világ­hoz, hanem változzatok el a ti elmétek megújulása által... ” (Róm 12:2-3) Pál apostol biztos volt abban, hogy egy új világ van kialakulóban, amikor ezt a levelet írta. Ő maga is megtapasztalta, személyében is, a régi világ elmúlását, amikor Jézus megjelent neki a damaszku­szi úton, és a keresztyének üldözőjét misz­­szionáriussá változtatta. Pál kiválóan képzett és intelligens ember volt, aki fel­ismerte, hogy ami vele történt, egyénileg, az nem volt más, mint az egész világra várakozó változás egyik kicsiny lépése. Tudta azt is, hogy valójában semmi meg nem tudja változtatni e világ rendszerét külsőleg, hacsak e világ alkotó elemei, az emberszívek meg nem változnak egyénileg és bensőségükben. Ezért fordult a római gyülekezethez, amelyik abban az időben az egyetlen világvárost képviselte, s így haladó, modern és kiváló volt, hogy „ne szabják magukat e világ rendjéhez, ha­nem változzanak meg elméjük megújulása által”. Arra intette tehát olvasóit, hallgatóit, hogy tegyenek döntő lépést a jövendő új világ megvalósulása felé. Hasonló, ha nem is teljesen megegyező felhívást lehetne hozzánk is intézni. Valamennyien érezzük, hogy egy új világ jön, mert a régi világrend olyan érzékel­hetően felbomlóban van. Szülők panasz­kodnak, hogy gyermekeik nem engedel­meskednek nekik olyan magától értető­dően, mint mi engedelmeskedtünk a mi szüléinknek. A tanszemélyzet érzi, hogy tekintélyét a gyerekek lépten-nyomon megkérdőjelezik. A különböző egyházak, felekezetek vezetői látják, hogy senki se tartozik az egyházhoz magától értető­dően, családi tradícióból, hanem minden egyes lelket külön kell megnyerni. Nincs többé hagyományos és örökölt keresztyén­­ség, hanem csak személyesen elfogadott megváltás. Pál észrevette ezt már akkor, a maga idejében, látva, hogy világa feltevé­sekre volt alapítva, és hogy aki ezeket a feltevéseket kritikusan bírálta, az maga Jézus volt. Ő fordult a betű vallása helyett a lélek vallása felé. Éppen így van ez a mi világunkkal is, amelyik szintén feltevések­re épül. S a feltevésnek próbaköve ma is ugyanaz, mint akkor meg kell kérdeznünk, hogy mennyiben érdekli világunkat az egyén szíve. Vegyünk csak egy pár példát. Mikor Jézus szerte járt világában tanítva, prédi­kálva vagy gyógyítgatva, a világ valláso­sai, népének papjai megvádolták azzal, hogy megtöri a megszentelt nap szentsé­gét. Úgy volt, mert hiszen ők a meglévő világrendhez alkalmazkodtak. Jézus szá­mára azonban az egyén volt fontosabb. Azt mondotta: „A szombat van az ember kedvéért, nem az ember a szombatért”. Az irgalmas szamaritánusról szóló példá­zatban azt hirdette, hogy az igazi vallásos­ság nem az egyházi, vallási törvények be­tartásában van, hanem az embertárs iránt érzett aggódó szeretetben. A kánai me­nyegző egyébként jelentéktelen történeté­ben pedig arra mutatott rá, hogy az igazi emberszeretet még arra is vigyáz, hogy embertársa zavarba ne jusson. Mindez persze párhuzamosan halad a mi modern világunk követeléseivel, amelyek az egyén fontosságát, méltóságát és különleges voltát hangoztatják a ma lélekölő gépies­sége ellen, amelyik hatalmi eszközökre tá­maszkodik. De a hiba ott van, hogy míg a modern reformálok felszabadítják az em­bert régi megkötöttségeiből, legyenek azok bár állami, társadalmi, erkölcsi törvé­nyek, vagy szülői tekintély, ugyanakkor arra kényszerítik, hogy egy gépesített és komputerizált világban legyenek kis kerekek, és így életüket sokkal nagyobb mértékben regimentálják, mint azelőtt. Hi­szen egy zsarnok előtt le lehetett borulni, lehetett könyörögni hozzá, és talán még a szívét is meg lehetett lágyítani kivételesen. De a komputerrel nem lehet vitatkozni, és nem lehet vitatkozni azokkal sem, akik rendszerüket arra építették. Igaz az, amit valaki így fejezett ki: mi elpusztítottuk Isten szellemi uralmát az ember lelke fe­lett kritikánkkal, és helyettesítettük egy gépszörnyeteggel, amelyet saját magunk készítettünk”. Mindez nem jelenti azt, hogy a modern embert nem érdekelné már a saját lelke, vagy hogy keresztyéni szóval fejezzük ki: üdvössége. Nem. Amit az ember érez, az inkább az, hogy elégtelenek azok az utak és módok, amelyek mai egyházi intézmé­nyeinken keresztül erre lehetőséget nyújtanak. Elégtelenek azért, mert ezek mind a jelen világ rendszeréhez tartoznak, amelyik mindenkinek kiosztotta a maga munkáját. Az állam dolga, hogy népjólét­tel törődjék. A főiskoláké, hogy az elmét fejlesszék. A középiskoláké, hogy előké­szítsenek az életre. Az egyházaké, hogy a lélek dolgaival törődjenek. De mi a felelet arra a kérdésre: ki törődik az egész ember­rel, aki, úgy látszik, elvesztette jelen­tőségét mint olyan. S mindez azért van, mert ezek az intézmények csak a rájuk bízott látszatot ápolják és tartják fenn. A modern ifjúság lázadása ez ellen a látszat ellen van. Az ellen, hogy az öregek, böl­csek, mert öregek. Hogy a tanítók és taná­rok tudnak mindent. Hogy a vallásossá­got gyakorló emberek kegyesek minden­ben. De senkit sem lehet kényszerzub­bonyba szorítani, mert mindenkiben, még a papokban is, megmarad az általános bűnös természet. Nem magától értődő, hogy a rend őrei nem törvényszegők. Nem lehet elvárni, hogy a tanítóság minden kérdésre képes legyen válaszolni. Képtelenség abban bízni, hogy a szülők mindig önzetlenek. Lehetetlen kimon­dani, hogy az igazán kegyes emberek képtelenek bűnt elkövetni. Ezért mondja Pál: „változzatok meg el­métek megújulása által” — vagyis ne képmutatóskodjatok saját magatokkal szemben. Valljátok be, hogy mi a bajo­tok. Hiszen ez a főhibája ennek a világ­nak, és benne a keresztyénségnek, hogy erre nem vagyunk hajlandók. Látjuk em­bertársaink hibáit, de nem akarjuk meglát­ni ugyanazokat magunkban. Ezt mondja Jézus is: miért keresed a szálkát feleba­rátod szemében, amikor a te szemedben egy gerenda van! Emiatt képmutató a mi Az Egyesült Államokban lakó olvasók szíves figyelmébe! Ezzel az évvel kezdődően minden, az Amerikai Magyar Evangélikus Konfe­renciához közvetlenül címzett adomány is adómentességet élvez, azaz levonható az adóalapból. Következőleg mindenféle adományra csekket, pénzesutalványt angolul HUNGARIAN CONFERENCE-ELCA névre kérjük kiállítani. A csekken, pénzesutalványon jelöljék meg az adomány célját, mint pl. Fasor, Erdély, Kolozsvár, stb. (segítőszolgálatunk támogatására), sőt még Konferencia, Erős Vár (helyi munkánk felkarolására) is. Aki küldeményéhez megcímzett és felbélyegzett válaszborítékot csatol, annak szívesen küldünk nyugtát. Ilyen csekken semmi esetre sem küldjenek lapunkra előfizetést! Az adományokat az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia címére szíveskedjenek küldeni: HUNGARIAN CONFERENCE-ELCA 9715 LAKE AVE., CLEVELAND, OH 44102 Emlékeztetőül: Lapunkra az előfizetéseket kérjük továbbra is a lap nevére és címére küldeni: „ERŐS VÁR”, P. O. BOX 602148, CLEVELAND, OH 44102-0148 T----T

Next

/
Oldalképek
Tartalom