Erős Vár, 1991 (61. évfolyam, 1-6. szám)

1991-08-01 / 4. szám

2. oldal ERGS®VÄR Nem oszlatta fel magát zsinatunk A Magyarországi Evangélikus Egyház törvényhozó zsinata június 8-án, ünnepé­lyes megnyitó Istentisztelet után kezdte meg feltehetően két-négy évre terjedő ülés­sorozatát. Noha sokan várták a megnyílt zsinat első ülésszakától, a zsinat nem osz­latta fel magát azután, hogy új zsinati tör­vényt alkotott volna, kimondta volna ön­maga feloszlatását, s kiírt volna választá­sokat az új törvény alapján. Ennek a kérdésnek az eldöntése volt ennek a megnyitó ülésszaknak legfonto­sabb feladata. Az erről szóló javaslatot a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szö­vetség (MEVISZ) nevében dr. Cserháti Péter terjesztette a zsinat elé. Mint mon­dotta, 750 aláírást gyűjtöttek e javaslat tá­mogatására. Az erről szóló általános vitában huszon­­hatan fejtették ki álláspontjukat. A felszó­lalók többsége értékelte és elismerte a MEVISZ törekvését és korrekt módon történt javaslattételét, de hibának tartot­ták a zsinat feloszlatását. „Ha így tenné­nek — mondták —, az egyházban uralko­dó káosz továbbra tartana. Nem valószí­nű, hogy az új zsinat összetétele alkalma­sabb lenne a törvények megalkotására, mint a mostani.” A küldöttek magukat le­gitimnek tekintették, mert az egyház népe demokratikusan, a választások tisztaságát HERMINKE Nagyenyedrőljött közénk. Csodálatos kis magyar asszonyka volt. Szerényen, csendesen, tisztán, áldo­zatosan, szinte észrevétlenül élt közöttünk. Megpróbálta az élet nagyon. Férje elhagyta. Fia idegen földön járt szerencsétlenül. Megmaradt egyetlen lánya gondoskodott ugyan róla, ha kellett. De ritkán kellett. Szeretet kellett volna inkább, de gyermekéből kiszakította azt az ötesztendős szibé­riaifogság. Inkább ő segítette szerencsétlenné, beteg­gé lett lányát, míg csak mindketten ugyanannak a tisztes öregotthonnak lettek ápoltjai. Lánya ment el előbb. A nyugdíjon tengődő Her­­minke éveken át nem csak a maga, hanem a lánya temetését is előre rendezte, fizette. Még a szép ko­­lumbáriumot is. Helyreigazítás/ Kiegészítés Az 1991/3. számban — 5. oldalon: Gracza Erzsébet adományát dr. Rupprecht Pálné em­lékére küldte be. — 6. oldalon: dr. Vatai Lász­ló, a „Sötétségből világosságra” c. könyv szer­zője címe helyesen: 11 Wincott Drive #408, Weston, ON, Canada M9R 2R9. Az 1991/2. számban — 4. oldalon: „Az Amerikai Evangélikus Konferencia ötvenéves jubileuma” c. cikkben felsorolt lelkészek közé iktatandó még Németh Károly is, aki New Brunswickban (NJ) 1910—1912-ben szolgált. meg nem kérdőjelezhető módon választot­ta őket a zsinati atyák közé. Volt olyan lel­kész, aki így érvelt: „Ha most a zsinat fel­oszlatja önmagát, gazemberként’ kellene visszamennem gyülekezetembe”. A zsinatfeloszlatás mellett érvelők azt hangsúlyozták, hogy a zsinati választási törvény hiányosságai miatt nincs lehetőség az alulról építkezésre, mert elvették a köz­vetlen választás jogát a gyülekezetektől. Egyébként is úgy lehet igazán cenzúrát vonni, elhatárolódni a múlttól, ha nem az a zsinat [a mostani] hozza az új tölténye­ket, amely a megváltoztatást kívánó 1966. évi törvény alapján ül össze. A MEVISZ javaslatát követően dr. Frenkl Róbert országos felügyelő ter­jesztette elő azt az elgondolást, hogy nem új zsinati törvényt kell hozni, hanem kompromisszumos megoldásként azt csak módosítani kell. Az egyik, hogy a zsinat tagjainak felsorolásához egy újabb pontot kell csatolni, amely kimondja: „A zsinat tagja még a Budapesti Evangélikus Gimnázium két tanára”. A másik törvény­­módosítás pedig ez: „A zsinat maga válasz­­sza meg elnökségét, egy-egy lelkész és vilá­gi elnököt és két-két lelkész és világi al­­elnököt. Az elnökség tagjai még a zsinat által kiküldött szakbizottságok vezetői”. Ezzel a törvénymódosítással elhárítják a Henriinkének kevés öröm adatott. A megpróbál­tatásokat bámulatos türelemmel viselte. Mind a sok­számú operációt, mind betegségeinek sorozatát is. Száját panasz soha nem hagyta el. Csodáltuk. Kér­déseinkre azt felelte mindég: „Isten kezében vagyok. Nem tehetek mást, mint elfogadom, amit rámsza­bott". A templomból ritkán hiányzott. Inkább csak olyankor, mikor megkérték, hogy kicsiny gyermekre vagy esendő öregre vigyázzon. Nagyon szeretett gondozni, ápolni tehetetleneket. Ha adakozásra volt alkalom, első volt, aki adott. Mindég többet, mint amennyi telt tőle. Törékeny kis testében hatalmas lélek honolt. So­kat olvasott. Több nyelven is. De legtöbbet magyar Bibliáját forgatta. Mindenki tisztelte, becsülte, csodálta, szerette. A valamikor gondozott gyerekek már mint felnőttek meg-meglátogatták. Ilyenkor felcsillant szemében az oly ritkán látott öröm, arcán a mosoly. Herminke Krisztusnak hűséges szolgálóleánya volt. Rendíthetetlen hittel, kilencvenkét éven ke­resztül, míg csak az ő Ura magához nem ölelte lel­két. Hamvai a torontói Mount Pleasant temető kolumbárium-katedrálisában lánya poraival együtt nyugszanak. Áldott legyen számunkra mindenkor életének példamutatása. [Torontói hittestvérek és barátok kegyeletes megemlékezése Lázár Hermináról.] vádat a zsinati elnökség tagjairól, hogy „hivatalból” töltenék be tisztségüket. Ezt követően névszerinti szavazásra ke­rült sor. A zsinat 43 szavazattal 17 ellené­ben, egy-egy tartózkodó és érvénytelen szavazat mellett dr. Frenkl Róbert tör­vénymódosító javaslatát fogadta el. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a MEVISZ javaslatát elutasították volna; azzal még későbbi időpontban újra foglalkoznak. Ezután a zsinat megválasztotta elnökségét. Lelkész elnök: dr. Reuss András teol. professzor. Világi elnök: dr. Andorka Rudolf akadémikus, professzor. Lelkész alelnökök: dr. Harmati Béla püspök és Szebik Imre püspök. Világi alelnökök: dr. Frenkl Róbert országos felügyelő és dr. Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő. A zsinat újabb ülésszakát augusztus végén tartják. Roszik Gábor újra nyilatkozott Az első zsinati ülésszak megnyitójára rányomta bélyegét Roszik Gábor orsz. képviselő, gödöllői lelkész [vö„ „A Ro­­szik-ügy — innen” c. cikk az 1991/2. számban] újabb nyilatkozata, amely a zsi­nat előestéjén az Esti Hírlap hasábjain je­lent meg. Ebben újabb éles kirohanást in­tézett az egyház vezetői ellen. Lemondás­ra szólította fel őket, a zsinatot pedig ön­maga feloszlatására. Kijelentette, hogy a zsinati atyák között többen vannak, akik görcsösön ragaszkodnak pozíciójukhoz, noha ott semmi keresnivalójuk sincs. Roszik Gábor ezzel a nem politikus nyi­latkozatával alighanem öngólt lőtt. Lehet, hogy az ő politikai profiljának jót tett, de lehetetlenné és eleve vesztessé tette a MEVISZ-t javaslatával együtt. Romba döntötte azt, amit a MEVISZ felépített. Hiábavaló volt fáradozásuk, a 750 aláírás összegyűjtése. Dr. Cserháti Péternek, ami­kor előterjesztette a MEVISZ javaslatát, rögtön így kellett kezdenie felszólalását: „Elhatároljuk magunkat Roszik Gábornak az Esti Hírlap-ban tett nyilatkozatától”. A zsinati atyák is szinte egyöntetűen ítélték el az újabb támadást. Még azok közül is, akik eredetileg szimpatizáltak a MEVISZ zsinatfeloszlatási javaslatával, úgy vélekedtek, hogy amennyiben szabad utat biztosítanak a javaslatnak, minden tekintetben Roszik Gábornak adnának igazat. így, noha eredetileg komoly esélye lehetett volna a MEVISZ-javaslat elfoga­dásának, mint a szavazás aránya mutatja, kiütéssel veszítették el ezt a menetet. Alig valószínű, hogy megköszönik. — Kiss Miklós, mosonmagyaróvári ev. lelkész, zsinati atya.

Next

/
Oldalképek
Tartalom