Erős Vár, 1991 (61. évfolyam, 1-6. szám)
1991-08-01 / 4. szám
EROS® VÁR 3. oldal „TESSÉK A SÓT TOVÁBBADNI!’’ Depresszió — bibliai szemszögből Gyorsiramú, nyomás és szorongattatás alatt élő nemzedék tagjai vagyunk. Egyre több ember életét jellemzi lehangoltság, csüggedés, reménytelenség ... depresszió. A valóság az, hogy minden teremtményt utolérhet a depresszió. Isten legszentebb emberei közül többen átestek azon: Illés, Jób, Dávid. Illés elkeseredettségében egyszer egy rekettyebokorban kuporgott, máskor egy barlangban önsajnálkozva bágyasztotta magát. (1 Királyok 19.) Jób depressziója idején „keseredett szívvel várta a halált, de nem jött az” (Jób 3:21). Fájdalmai egy más alkalommal sikolyt préseltek ki szájából: „Nem törődöm lelkemmel, utálom az életemet” (9:21). Dávid királyt bűnei és azoknak — kisdede halálában kifejezésre került — büntetése majdnem őrjöngésbe vitték. „A mélységből kiáltok Hozzád, Uram”, fohászkodott a zsoltáros király (130:1). Depresszió idején szívünk csüggedő és gyenge. Rágó, tépő fájdalmak emésztik lényünket. Erőnket túlságosan önmagunkra központosítjuk. Problémáink óriásiaknak tűnnek fel, legyőzhetetlennek látszanak. Ilyenkor Istent lényegtelennek, nagy messzeségben létezőnek tartjuk. A depreszszió lassan, de biztosan felemészti az egyén szellemi, lelki, s testi egészségét, megsemmisíti az illető önbecsülését. A keresztyéntől elveszi a lelki- és az életörömöt. Depresszió, lehangoltság, csüggedés, reménytelenség: fájdalmas lelki helyzet. Ha annak hatása nagyon mélyre hatol, az egyén elveszti épelméjűségét, tehetségei használhatóságát, működési képességét. A depressziónak sokféle okozója lehet. Az agy kémiai egyensúlya megváltozhatik. Az egyén környezetében nagy a változás. Megrázkódtatást okozhat egy szeretett személynek váratlan halála; biztoságérzetnek, önbecsülésnek, tekintélynek, jó hírnévnek az elvesztése. Olykor a depresszió okozói annyira bonyolultak, hogy azok felfedése még a lélektan és az elmegyógyászat szakértőit is nehézség elé állítja. Tapasztalatai alapján így ír egy orvos öreg, jó ismerősünk, dr. Nicholson Roy emberöltőn át működött orvosként a virginiai Arlingtonban. Életében mély depressziót is átélt. Isten iránti hálából röviden közzétette életét megváltoztató tapasztalatát, s megengedte nekem, hogy azt e cikkben — magyarul — felhasználjam. Még egyetemista korában is élő kapcsolata volt Isten Igéjével. De sikeres orvosi működése és boldog házassága idején Istenre és az Ő dolgaira nem maradt ideje. Szeretett felesége váratlan halálával összeomlott addigi világa. Olyan mély depreszszióba esett, hogy orvosi gyakorlatát nem tudta folytatni. Álom csak percekre zárta le szempilláit. Altató piruláknak nem volt semmilyen hatásuk. Próbált mindentől megfutamodni. Kirándulások, tengeri utazások nem könnyítettek rajta. Isten egy keresztyén orvostársán keresztül lépett be újból dr. Nicholson életébe. Barátja nagy türelemmel, szeretettel segítette őt Isten Igéje gazdagságának a felfedezésére. A Szentírás megmutatta neki bűneit (Róma 3:23), azok „zsoldját”, a halált, s főleg Isten kegyelmi ajándékát, az „örök életet a mi Urunk Jézus Krisztusban” (6:23). Isten szeretete meghódította, Krisztusba vetett hitre ébresztette (János 3:16). Depressziója teljesen elmúlt. Szomszédja, akinek pszichológiai rendelője volt, a meggyógyult dr. Nicholsont „túlságosan boldognak” minősítette; biztos volt abban, hogy a volt beteg visszaesik előbbi állapotába. De ez nem történt meg. Dr. Nicholson meg van győződve arról, hogy legyen a depressziónak bármi az okozója, van annak ellenszere, ti., az Istenbe vetett hit. Hit abban az Istenben, Aki minket teremtett, Aki Krisztus által megváltott minket, s Aki Igéjében adott ígéretei segítségével megtart minket hitben, erőben. A Szentírás hithősei közül kiváló példának tekinti Jóbot. Istennek ezen „szentje” reménytelenségének az idején nem csupán támogatásban, megkönynyebbülésben részesült, hanem új öröm magasságába is emeltetett. A megpróbáltatásban élő keresztyén emberben hasonlóképpen formálódik ki az, amit Jakab apostol levelében (5:11) „Jób hosszútűrésének” nevez. Isten lKorinthus 10:13-ban adott ígéretét dr. Nicholson így alkalmazza: „Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés (depresszió) esett rajtatok: de hű az Isten, Aki nem hagy titeket feljebb kísérteni (depreszszióban megpróbálni), mint azt elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel (depresszióval) egyetemben a kimenekedést is megadja, hogy elszenvedhessétek”. Depresszióból való kigyógyulása óta dr. Nicholson tudatában van annak, hogy Isten minden olyan ígérete, amelyben az Ő jelenlétéről biztosít minket, állandóan érvényben van, arra bizton támaszkodhatunk. Jelenléte átsegít minden veszélyen, depresszión. Éljünk szenvedő Krisztusunk szolgálatával Hittel és várakozással tekintsünk bűneink büntetéséért a keresztfán teljesen egyedül szenvedő Urunkra. Amikor Ó önkikét áldozatul adta a kereszten, meg kellett tapasztalnia az Istentől való elhagyatottság keserű állapotát: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (Máté 27:16). Krisztusunk elhagyatottságot szenvedett, hogy egyikünknek sem kelljen soha elhagyatottnak lennünk, még akkor sem, ha valamelyikünk úgy vélné, hogy ő teljesen egyedül van a nagy világban. Hinnünk kell ígéretét: „Én veled vagyok” (Máté 28:20) ma, a depresszió idején, mindig, a világ végezetéig. Krisztus érdemére támaszkodva naponként — mind az egészség, mind a betegség (depresszió) napjaiban — hittel teljes imádságban ápoljuk Istennel való kapcsolatunkat. A kegyelem trónusa előtt megvalljuk bűneinket azzal a meggyőződéssel, hogy Isten, Krisztus érdeméért, nem csupán megbocsátja bűneinket, hanem azokat könyvéből ki is törli. A zsoltáríró imádságát naponként ajkunkra vehetjük: „Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem” (Zsoltárok 71:9). Engedve Péter apostol levélbeli biztatásának (1 Péter 5:7) „minden gondunkat Ő reá vetjük, mert Neki gondja van reánk”. Mivel Istennek sok hálával tartozunk, imádságos életünkből nem hiányozhatik a dicséret. „Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről” (Zsolt. 103:1-5). Krisztus engedelmességének a szavai — „Ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te” (Máté 26:39) — alázatos engedelmességre kell ihlessenek minket. Depresszióból akkor kezdődik a felgyógyulás, amikor a keresztyén egyén minden önzéstől, bűnös kívánságtól — melyek gyakran fájdalmaink, depressziónk okozói — megüresíti magát. „Csüggedt, lelkűnkben elalélt” (vö., Zsidók 12:3) állapotunkból Isten Krisztus sebeivel azért gyógyított meg minket, hogy „megújúlván elménkben” az Ő „Lelke szerint éljünk” az Általa „teremtett igazságban és valóságos szentségben” (Efézus 4:23). Minden földi szenvedésben Erőt adnak sebeid; Ha Tebenned elrejtezem, E világ nem keserít. A gyógyító balzsamot Te mindenkor megadod: Mindent megadtál Te nékem, Halálod lett üdvösségem. (KÉ 184:4.) Adjuk-e mi a „sót”, amit Isten keze szórt életünkbe, dr. Nicholson módján tovább? —Kunos Jenő.
