Erős Vár, 1989 (59. évfolyam, 1-5. szám)
1989-10-01 / 4. szám
6. oldal EROS® VÁR vácsolni annak melegénél. Ezért tegyetek meg mindent, ami tőletek telik! Az Isten kegyelme és áldása legyen veletek és rajtatok, az előttetek álló feladatok eredményes, mintaszerű és kiváló elvégzéséhez, amelyhez mindnyájatoknak kívánok erőt, egészséget és jó munkát! Frenkl Róbert felügyelő, a Gimnáziumi Intézőbizottság társelnöke rövid felszólalásával zárta az ünnepélyt. „Egy feladatnak kell, hogy eleget tegyek. Ha ezt címben megfogalmaznám, azt mondanám: a stafétabot a kezünkben maradt és ezt kell átadnom. 1952-ben az utolsó érettségizett osztálynak tagja voltam. Ballagáskor én tartottam az ünnepi beszédet. Még nem tudtuk, hogy megszűnik az iskola és átadtam a stafétabotot azzal az igével, melyről ma az igehirdetés is hangzott. Az érettségi eredményhirdetés után dr. Léviusz Ernő, kedves osztályfőnököm megölelt és azt mondta: ne felejtsd el, rajtatok múlik, ha lehet mégegyszer, hogy legyen iskola. Harminchét éven keresztül nem felejtettük el, az előttünk járók sem, és ennek a hosszú útnak a végén ott látom és köszöntőm most a szülőket, akik azzal a bizalommal hozták el gyermekeiket, mint annak idején a mi szüléink. Diákok! örüljetek annak, hogy egy ilyen gyönyörű ünnepéllyel, ilyen történelmi eseménnyel indultok. De ne felejtsétek el, hétfőtől egy „teljesen normális” iskolába fogtok járni. Emeljen fel a tény, de ne féljetek! Kedves Tanár Úr! Kedves Ernő bácsi! Nagy tisztelettel és szeretettel jelentem, a megbízást teljesítettük! Az ünnepély hallgatósága eddig is többször meghatódott, de ennél a jelentésnél mindenki a könnyeit törölgette, mert nem lehetett megindultság nélkül végiggondolni azt, amit e szavak kifejeztek. Az ünnepély utolsó eseménye volt, hogy az Országos Elnökség nevében Nagy Gyula püspök Luther-emlékplaketteket adott át a felújításon legtöbbet fáradozóknak: Dr. Bogsch Árpád, a Szellemi Javak Világszövetségének genfi vezérigazgatója, dr. Cselőtei László az öregdiákok Baráti Körének elnöke, dr. Gyapay Gábor igazgató, Gryllusz Vilmos építészmérnök, Honos János építészmérnök és dr. Vitális György az öregdiákok Baráti Körének titkára vette át a püspök kezéből a jubileumi plaketteket. A Himnusz eléneklésével fejeződött be az ünnepély. Utána öregdiákok és mai diákok szüleikkel érdeklődéssel járták végig a felújított épületet. Voltak, akik régi diákemlékeik után kutattak, voltak, akik a jövő reménységével fürkészték. Az élet visszaköltözött a gimnázium falai közé! Fotó: Bócsay Z. (Cleveland) összeállította: Tóth-Szöllős M. ÓRAREND Új tanév kezdetén mindig izgalmat jelent az órarend közzététele. Hatványozottan érvényes ez egy régi-új iskola indulására. Lássuk most, hogy az ünnepségsorozaton mely tantárgyak íródtak be egy képzeletbeli ellenőrzőbe. Magyar irodalom. Szívbemarkoló volt Scholz Lászlót hallgatni, amint saját versét mondja a meghatott öregdiák. Mellette Frenkl Orsolya, mint igazi mai tinédzser, a mostani diákokat képviselte, s Reményik Sándor versével minden magyar jogáért kiáltott: jogért templomra, iskolára, anyanyelvi prédikálásra és oktatásra. „Ne hagyjátok a templomot, / a templomot, s az iskolát!” — hangzott újra és újra a vers refrénje. Nemcsak a halállal megjelölt ősi erdélyi templomokra és iskolákra gondoltam, hanem arra a küzdelemre is, amit sokan folytattak azért, hogy egyházuknak is legyen iskolája a templom mellett. „A holtak is mellettetek ülnek”, hallom az utolsó szakasz egyik sorát, s azokra gondolok, akiknek bátor álmuk volt az iskola újjászületése, de e napot már nem érhették meg. Legyen emlékük áldott. Földrajz. A világ számos országából szereglettek össze magyarok a megnyitó ünnepségekre. Jó tudni, hogy ez a gimnázium sokak szívügye, határainkon túl is. Ez az igazi határtalan öröm... Történelem. Periklész kora, aranybulla, 30 éves háború, Trianon: ezek és hasonlók mélyreható elemzése bizonyára megtörténik majd a kiváló tanárok irányításával. Reményem tárgya azonban az is, hogy a történelmi-egyháztörténeti félmúlt eseményei is feltárulnak majd, például az iskola államosításának körülményeiről. A tévé dokumentumfilmjében is elhangzott kérdés, hogy az egykori egyházvezetést — Dezséry Lászlót és másokat — mennyiben kényszerítettek külső körülmények és hatalmak, lényegében megválaszolatlan maradt. 37 év távlatából jó lenne végre tisztán látni — sine ira et studio, harag és részrehajlás nélkül. Számtan. Az ilyen jeles napok gyakori kísérője a nagy számokkal való dobálódzás: hány százan vagy hány ezren vettek részt egy-egy alkalmon. Természetesen csak örülni lehet a Deák téri kétezres tömegnek pénteken, vagy a fasori zsúfolt templomnak. Mégsem szabad a számok bűvöletébe esni. Aki a megnyitót végigsírta, az elsősorban nem a sokaságnak örült. Könnyeit nyelve — vagy éppen szabad folyást engedve nekik — boldog, áldott egyedüllétben szorongott a tömegben. Sze- I mélyesen élte át az ünnepet. Túlzottan körülnézni már csak azért sem volt ajánlatos, mert az emberben könnyen keserű gondolatok támadhattak. Istenem, hányán feszítenek itt ünneplőben, még az emelvényen is, azok közül, akik annyira ellenezték az iskola újbóli életrehívását! Akik szemében a „Fasor” szó kiejtése zavarkeltésnek, lázadásnak számított. De ne pellengérezzünk ki senkit. Az viszont valóban fáj, hogy néhányan az egykori „zendülők” közül nem voltak jelen. Sokan hordoznak sebeket. Bárcsak gyógyulást találnának. Hittan. A tanévnyitó istentisztelet prédikációja az istenfélelem hangsúlyozásával megjelölte a követendő irányt. Diákoknak-tanároknak egyaránt új lesz a gimnáziumi hittanóra. Már csak ezért is, egyik érintettként, állapítom meg, hogy a püspöki prédikáció egyik kitételét a „tizenkettős vagy huszonkettős nevelésről” nem szabad úgy értelmezni, hogy az egyedül megtartó Krisztus-hitet bárki is fel akarná adni. A tanításban a legkülönfélébb irányzatok is ismertetésre kerülnek, de a nevelés csakis a keresztyén értékek alapján történik. Énekóra. A zeneakadémiai ünnepi koncert legvégén, a gazdag program befejezéseképpen Peskó György orgonaművész adta elő orgonán az Erős vár a mi Istenünket. A darab végén széles karmozdulattal talpra parancsolta a hallgatóságot, s máris többszáz torokból és többszáz szívből zengett a lutheránus himnusz. Ilyen sem volt még a Zeneakadémián... Peskó, egyházzenénk örök fenegyereke, szinte önkívületi állapotban, sírással küzdve állt fel az orgonától. íme, kis ízelítő az órarendből. A tanítás elején a hetes szokott jelenteni. Ez a szerep most Frenkl Róbertnek jutott, aki a fasori Díszteremben meghatódva mondta a 88 éves Léviusz tanár úrnak, egykori osztályfőnökének: „Nagyon nagy tisztelettel és szeretetteljelentem: a feladatot teljesítettük.” A Fasori Gimnázium újra él. Fabiny Tamás * ★ „Ecclesia semper reformari debet."A reformációra mindig szükség van. Ez a „mindig”a jelenre is vonatkozik. Isten megújító munkája valahol ott kezdődik, amikor meglátjuk hibáinkat, bűneinket. Sőt nemcsak a hibákat vesszük észre, hanem így imádkozunk: Uram, újítsd meg egyházadat és kezdd el rajtam! Keveházi László ★ Isten az Evangéliummal új, hatalmas eget vont a hívők fölé. A kegyelem ege ez, amely sokkal, sokkal nagyobb és gyönyörűségesebb, mint a látható égboltozat. Azonfelül örök, biztos és elmúlhatatlan. Luther
