Erős Vár, 1988 (58. évfolyam, 1-5. szám)
1988-06-01 / 2. szám
POSTMASTER: DO NOT FORWARD SEND ADDRESS CHANGES TO EROS VÁR, Box 02148 Cleveland, OH 44102 (USPS 178560) EROS # VAR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 54. ÉVFOLYAM 1988. JÚNIUS 3. SZÁM A vasárnap nemcsak heti pihenőnap, nem is csak munkaszünet, sőt nem is ez a tulajdonképpeni értelme, mint egyesek gondolják. Sokszor szokták azt mondani, hogy a keresztyén egyházak az Ószövetség törvényében elrendelt szombat helyett a hét első napját, a vasárnapot ünnepük meg Jézus feltámadása emlékéül. Ha ez helyes volna, akkor a vasárnap valóban elsősorban munkaszüneti nap volna. Hiszen 2. Móz. 20:8 így rendelkezik: „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteld azt. Hat napon át munkálkodjál.. .de a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi munkát ne végezz azon...” Ez a rendelkezés a szombat megünneplésének, „megszentelésének” középpontjába a munkától való tartózkodást és ilyen értelemben egyúttal a pihenést rendelte. Az első keresztyénség azonban nem a vasárnapot választotta a szombat helyett munkaszüneti vagy pihe-VASÁRNAP nőnapul. Tehát gondolatmenete nem ez volt: „A törvény heti pihenőnapot rendel, ilyet tehát nekünk is kell tartanunk. A zsidóktól való megkülönböztetésül azonban válasszuk pihenőnapul a hét első napját emlékezve arra, hogy Jézus ezen a napon támadott fel.” Ha így gondolkodott volna a keresztyénség, akkor ez helytelen lett volna. Sőt igazuk volna a szombatosoknak, ádventistáknak és más szektáknak, amelyek a törvényre hivatkozva ma is a szombatot tartják meg heti pihenőnapként. Igazuk volna, mert a törvény nem azt mondja, hogy a hét valamelyik napját tetszése szerint választhatja ki a gyülekezet pihenőnapul, hanem ilyenként kimondottan a szombatot jelöli meg. A törvény alapján nem lehet a szombatot elhagyni és helyette a vasárnapot választani. De éppen itt van e gondolatmenet hibája. A vasárnap nem a szombat helyett lett a keresztyénség heti „pihenőnapjává”. A szombat érvénye az egész törvény érvényével együtt szűnt meg a keresztyén egyház számára. Amikor Pál apostol nagy harcát vívta a galata gyülekezetekben a törvény megtartásához ragaszkodó és annak megtartását követelő zsidóskodó agitátorok ellen, akkor ez a harc a törvény egyéb szertartásai mellett a szombat megtartása ellen is irányult. Erre utal az apostol, amikor — ma már nehezen érthető megjelöléssel — az „erőtelen és gyarló elemek”-ről beszélt, melyeknek a galaták újból szolgálni akarnak. Ezért tiltakozott a következő mondatban bizonyos „na-Vasárnapi filmkockák Harangszó száll és hívogat tetők felett, erdők felett, mezők felett, vizek felett. Isten keres. Isten szeret. * Strandon, üdülők teraszán gondtalanul sütkérezők, meleget és fényt élvezők. Tavak tükrén víg evezők. Sok fehér vitorlasirály Fertő vizén, Balatonon... Labda gurul gyepbársonyon... Benépesül völgy és orom. * Harangszó száll és hívogat tetők felett, erdők felett, mezők felett, vizek felett. Isten keres. Isten szerel. * Mint tártkarú édesanyák, várnak csendben a templomok, nyitott kapuk és padsorok... Kint nyár ragyog, nap mosolyog. Aki betér, friss levegőt, legüdítőbb forrásvizet és új erőt és új szívet, Krisztust talál, élő hitet. S a megszentelt vasárnapok mindegyike titkos erő: erőtelent felemelő, hétköznapot megszentelő. * Harangszó száll és hívogat tetők felett, erdők felett, mezők felett, vizek felett. Isten keres. Isten szeret. Túrmezei Erzsébet pok” és a visszatérő ünnepek megtartása ellen (Gál. 4:9-10). Ugyanígy hirdette Pál a rómaiaknak, hogy a törvény Krisztusban véget ért (Róm. 10:4) és mondja — helyes fordítás szerint — Gál. 3:24-25-ben, hogy a törvény csak Krisztusig, t.i. addig, amíg Krisztus el nem jött, volt „vezér
