Erős Vár, 1985 (55. évfolyam, 2-6. szám)
1985-02-01 / 1-2. szám
2. oldal EROS® VÁR A budapesti nagygyűlés istentiszteleti élete Megszoktuk már, hogy “nagygyűléseként emlegetjük a múlt évi nagy evangélikus világtalálkozót. így emlegette azt a televízió, a rádió és az újságok híradása is. Ennek alapján sokan gondolhattak arra, hogy itt állandóan csak tanácskozás folyt, plenáris üléseken, munkacsoportok megbeszélésein, egyéb találkozókon. Pedig naponta többször is volt istentisztelet, igehirdetés és úrvacsoraosztás, bibliatanulmány vagy csendes imádságra való alkalom. Amikor visszagondolunk a nagygyűlésre, értékeljük munkáját, jó, ha arra is figyelünk, milyen volt a nagygyűlés istentiszteleti élete? IGEN GAZDAG VOLT A NAGYGYŰLÉS ISTENTISZTELETI ALKALMAKBAN. Gyülekezeti tagjaink elsősorban a nyitó- és a záróistentisztelet "élményében” részesültek. Talán senki nem érti félre, ha most ezt a szót használom, hiszen nemcsak élmény volt, de jaj lett volna, ha arról az istentiszteletről valaki is úgy megy haza, hogy nem fogta meg, nem ragadta magával több, mint 12 ezer hivő éneklése, a szolgálók nagy serege és sokszínűsége. Az istentisztelet liturgiájában 24-en szolgáltak, az úrvacsorát összesen 70 osztóhelyen 140 hazai és külföldi lelkész osztotta és minden pár mellé két-két segítő volt beosztva. Ezen az istentiszteleten 304 személy végzett cselekvő szolgálatot. Ehhez járult még az orgonista, a 200 tagú énekkar vezetőikkel együtt. Több, mint 500 ember aktív részvétele volt megteremtője az istentiszteletnek. Ügy is mondhatnám, hogy az igehirdető püspökön kívül több, mint 500 eszköze volt ott Isten Szendéikének, hogy megszólaljon üzenete, hogy eljusson a bűnbocsánat az úrvacsora jegyein keresztül mindannyiunkhoz és felcsendülhessen a magasztaló ének ajkunkon. Ilyen “széles ölelésű” istentiszteleti alkalom aligha lesz egyhamar egyházunkban. Éppen ezért őrizzük emlékét és melegedjen fel a szívünk, valahányszor visszagondolunk rá. Legyen valóban életre szóló élmény! A NAGYGYŰLÉS HÉTKÖZNAPJAIT IS ISTENTISZTELETI KERET FOGTA EGYBE. Az alagsori teremben berendezett kápolnában minden reggel hétkor úrvacsoraosztás volt. Mindennap más ország egyházai adták a szolgálattevőket: finn, madagaszkári, NDK-beli, indiai, brazíliai, indonéz, francia, kanadai, tanzániai, Hong Kong-i és svéd egyházi liturgia szerint végezték a szertartást. Itt is érvényesült a világ evangélikusságának sokszínűsége. Fél 9-kor a nagyteremben volt reggeli áhítat, melynek során bibliatanulmányozás volt egyegy felkért előadó vezetésével. Az igéket Máté evangéliumából választották és a főtémához igazodva mindig a reménységet keresték, a reménységre mutattak. Ezeknek az áhítatoknak befejezéseképpen külföldi ének- és zenekarok szolgáltak. Uppsalai svéd kórus, harangjátékosok Amerikából, énekkar az NDK-beli Greifswaldból, fúvósok Nürnbergből, egy finn énekkar és itt kapót helyet az ősagárdi furulyakórus is. A DÉLUTÁNI TANÁCSKOZÁSOK UTÁN — még a vacsora előtt —, hangzottak el magyar lelkészek igehirdetései német vagy angol nyelven. Nyolc ilyen igehirdetési alkalom volt és mindegyiken egy-egy gyülekezetünk kórusa adta az énekkari szolgálatot. Itt énekelt a nyíregyházi, kiskőrösi, alberti, Bpest-fasori, nagytarcsai, soproni, miskolci és pécsi gyülekezetek énekkara. Végül minden este 10 órakor a kápolnában volt meditációs elcsendesedés énekléssel és imádkozással. Ez az imádkozás az utolsóelőtti nap estéjén éjszakai virrasztásban folytatódott. Fiatalok szervezésében az éjszaka folyamán folyt az imádkozás a békéért és az igazságosságért. Óránkénti váltásban a világ egy-egy tájegysége került a virrasztók és imádkozok elé, hogy megismerjék annak életét, békéért folytatott küzdelmeit, hogy az imádságok konkrétak legyenek. Az imádkozok közössége másnap reggel úrvacsora közösséggé alakult át, és ugyancsak úrvacsorával fejeződött be a gyűlés szombaton este, melyen sok gyülekezeti tagunk is részt vett. VALAMENNYI ISTENTISZTELET áhítatos, szép rendben, fegyelmezetten folyt le. Templommá lett a Sportcsarnok küzdőtere és lelátója. Megvallom őszintén, hogy sok izgalom volt bennünk a nyitó istentisztelet előtt: hogyan fogják helyüket pontosan időre elfoglalni a lelátókon, hogyan tudjuk időben bevezetni a delegátusokat a fenntartott helyükre, hiszen volt olyan, aki vasárnap reggel fél kilenckor érkezett meg a Ferihegyi repülőtérre? Azután hogyan lehet lecsendesíteni ekkora embertömeget a kezdés időpontjára? Végül milyen lesz az éneklés? Soha még ekkora teremben, ekkora gyülekezetnek és ilyen helyfoglalásban (egymással szemben) nem énekeltettünk gyülekezeteket. Az ott helyet foglaló gyülekezet csodálatos, felnőtt lelki érettségről tett bizonyságot. A fél tízkor megtartott próbaéneklés első kísérletre megmutatta, hogy nem lesz baj a fegyelmezett, egységes, szárnyaló énekléssel. A kezdés előtt egy perccel — minden különösebb figyelmeztetés nélkül — “templomi csend” lett a csarnokban. Pontosan tízkor kaptam a jelzést a televíziósoktól és a rádiósoktól: adásra készen vannak. Aztán csendben továbbadtam a szót: “Orgona indul!” — és Trajtler Gábor ujjai nyomán felcsendült az “Erős vár...” bevezetője, majd felharsant az ének több, mint 12 ezer ember ajkán és a XV-ös kapunál elindult a liturgusok serege az oltár felé... Felemelő pillanat volt. A szemekben könnyek csillogtak, a szívünk erősebben vert és csendben hálát adtunk Istennek: sok évi előkészület után megáldotta munkánkat sikerrel. Az úrvacsoraosztás rendje ilyen szokatlan helyen nehéz feladatnak látszott, mégis a szentséghez méltó áhítattal és fegyelmezettséggel 25 perc alatt mindenki részesült a szentségekből. A NAGYGYŰLÉS ISTENTISZTELETI ÉLETE VALÓBAN GAZDAG VOLT. Jó igehirdetések, áhítatos éneklés és imádkozás, nagy tömegek résztvétele és csendes meditációk kis csoportokban adták a világ evangélikusai találkozásának spirituális (lelki) keretét. Igéjében, a szentségekben itt volt Isten közöttünk! Tóth-Szöllős Mihály (Ev. Élet) A NŐK “LÁZADÁSA”. — A nagygyűlés első hetében, a péntek reggeli plenáris ülés megnyitásakor mintegy 150 női delegátus elhagyta helyét és énekelve felvonult, hogy tüntessen a nők háttérbeszorítása ellen. Szószólójuk, A malié Shannon (LCA delegátus) utalt arra, hogy a Világszövetség vezetésében hagyományosan nem kapnak szerepet a nők. Az elnöki emelvényre mutatott: “...most is kizárólagosan 6 férfi ül ott!” — A demonstráció után Mau főtitkár — mintegy engesztelésül — Bodil Solling asszonyt kérte fel, hogy a folyó ülésszakon elnököljön. A nagygyűlés több későbbi határozata elítélte “a szexizmus bűnét”, mely tagadja, hogy korlátozza a nők résztvételét az egyházban és a társadalomban. Kilyukadt a vasfüggöny? A nagygyűlést megelőző Ifjúsági Világtalálkozó a budapesti Műszaki Egyetemen kapott helyet. A 300 delegátus 49 országból jött, majdnem felerészben Kelet-Európából. Dr. Káldy Zoltán megnyitó köszöntése igen érdekes információt tartalmazott nemcsak olvasóink, hanem — valószínűleg — ifjú hallgatói számára is: “A sokszor emlegetett Vasfüggöny mögé jöttek. De hiszem, azt tapasztalták, hogy ez a “Vasfüggöny” leomlott, vagy olyan lyukassá vált, hogy mindenki átjöhet rajta, északról és délről, keletről és nyugatról, így gyakorlatilag már nem is létezik.” — Vájjon mi történhetett az aknamezőkkel és a szögesdrótokkal — talán csak nem ette meg őket a rozsda?
