Erős Vár, 1982 (52. évfolyam, 1-6. szám)
1982-10-01 / 5. szám
4. oldal EROS ©VÁR EVANGÉLIKUSOK ÉSZAK-AMERIKÁBAN----(Folytatáselőző számunkból)' ■ - ■■■------ERŐS @ VÁR \S1I UI KM M.M.VAk tVANUHIMISOK L.U'I ERŐS VÁR (USPS 178560) is published bimonthly (February, April, June, August, October, December) for $3 per year by the Hungarian Conference—Lutheran Church In America, 9715 Lake Avenue, Cleveland, OH 44102. Second-class postage paid at Cleveland, OH. POSTMASTER: Send Address changes (Form 3579) to ERŐS VÁR P. O. Box 02148, Cleveland, OH 44102 No. 5.(221) Vol. 48. OCTOBER 1982 A “Lutheran Church in America" Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre Munkatársak: a magyar evangélikus lelkészek. FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszintén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: “ERŐS VÁR” P. O. BOX 02148 CLEVELAND, OH44102 Az“ERŐS VAR” előfizetési díja belföldön egy érne 3 dollár. Kanadában és egyéb külföldön évi 4 US dollár, vagy 5 kanadai dollár. Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíthetetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre a költségre különösen nem-előfizetők, késedeimező előfizetők, vagy többéves hátralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg címüket a “Zip Code" szám feltüntetésével együtt! Az újságot “zip code" szám nélkül nem kézbesíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is, pl.: St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónákban azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböztetni. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland, Ohio 44102 MISSOURI SYNOD Magyarországról nézve a legkülönösebbnek ez az egyház tűnik. Részben azért is, mert általában csak akkor kapunk híreket róla, ha sajátos magatartásáról van szó, s kevesebbet hallunk mindennapi életéről. Létrejöttében meghatározó szerepet játszott, hogy 1839-ben szász evangélikusok nagyobb csoportja emigrált Amerikába, mert ellenezte az ún. porosz uniót. Ezért azóta is hevesen szembefordulnak mindenfajta “unionizmussal”. Biblia-értelmezésükben a verbális inspirációhoz ragaszkodnak. Nem vállalnak közeli közösséget olyan evangélikus egyházakkal, melyek nem fogadták el a Liber Concordiae-t. Egyházszervezeti tekintetben a gyülekezetét tartják döntő fórumnak: nem a püspök ordinál, hanem a gyülekezet. Természetesen hallani sem akarnak a nők lelkésszé avatásáról. Nem tagjai sem a Lutheránus Világszövetségnek, sem az Egyházak Világtanácsának. 1969-ig, Oliver R. Harms egyházelnökségéig nyitottabbak voltak a többi evangélikus egyház irányában, utána Jacob A. O. Preus elnökké választásával sokkal merevebb irányzat kerekedett felül. A Concordia Seminary (St. Louis) elnökét, John H. Tietjen professzort és ötven(!) kollegáját hamis tanítással vád alá helyezték. A vizsgálatok során odáig élesedett a helyzet, hogy a 600 teológiai hallgató többsége kivonult a szemináriumból és professzoraival együtt exil-szemináriumot szervezett, a Seminexet. 1976-ban pedig 205 protestáló gyülekezet és 279 lelkész kiszakadt a Missouri Synodból és megalakította az AELC-t. Egyedül az ALC-vel vannak oltár- és szószékközösségben. Eltéréseik miatt azonban 1977-ben és 1979-ben tartott közgyűléseiken a kapcsolatot “protestáló közösséggé” (fellowship in protest) nyilvánították. 1981-re pedig javaslatot tesznek ennek a közösségnek a megszüntetésére, noha kívánják a kapcsolatokat általában. (A dolgozat gépelése közben érkezett a hír, hogy a nyári közgyűlés elfogadta a javaslatot és felmondta ezt a közösséget.) A kép másik oldalához tartozik viszont, hogy éppen ez az egyház nagyon erőteljes és eleven missziói munkát végez az Egyesült Államok különféle kisebbségi csoportjai között, valamint Kelet-Azsiában. Amikor 1979-ben a Távol-Keleten jártam, meglepetéssel tapasztaltam beszélgetéseim során, hogy az ottani evangélikus egyházak többsége a Missouri Synod missziói munkája nyomán jött létre — de merev elzárkózását már nem követték. Akkor ítélünk helyesen, ha ezt nem missziói munkájuk gyengeségének, hanem inkább valódisága jelének tartjuk. Meg kell említeni még, hogy az emberi nyomorúság enyhítésében is aktív és áldozatos részt vállalnak, s hajlandók hitvallásbeli különbségek ellenére együttműködni másokkal. AMERIKAI STÍLUS Sok tényező együttesen alkotja az ún. amerikai stílust. Az alábbiakban nem ezt a stílust határozom meg, hanem inkább azt a környezetet villantom fel, mely — többek között — ezt a stílust előidézte és motiválja. 1. Amerikába nem egyházak emigráltak, hanem emberek, akik a mostoha körülmények között, ahová akkor kerültek, nem gyülekezetek szervezésére és templomok építésére gondoltak először. Német területről legalábbis 1881 után indultak csak nagyobb számban evangélikus lelkészek, tanítók, diakónusok, igehirdetők az új világba. 1880 és 1890 között a német gyülekezetekben állandóan átlagosan 1500 lelkész szolgált Amerikában. Az egyház lassan, nehézkesen megpróbált a kivándorlók nyomába eredni. Az újvilágban a gyülekezeteket meg kellett szervezni, az embereket meg kellett találni és össze kellett gyűjteni. Nem megkezdett munkát folytattak, hanem új ugart törtek. A hang, a stílus, a munkamódszer szükségszerűen alkalmazkodott az új körülményekhez. A környezet pedig bányászoké, farmereké, kereskedőké, nincstelen munkásoké volt. 2. St. Peter gyülekezet, New York: néhány évvel ezelőtt 9 millió dollárért telket bocsátott áruba a belvárosban. Az adásvételi szerződés értelmében templomot és gyülekezeti központot építhetett a néhányszáz lelkes gyülekezet a telken épülő 276 méter magas, pilléreken nyugvó felhőkarcoló alá. A járdáról be lehet nézni a templomtérbe. Hétköznap délben is rendeznek alkalmakat a belvárosban dolgozó hivatalnokok és látogatók részére. Kis színháztermükben olyan darabokat is bemutattak, melyek azután arattak sikert a Broadwayn. Jazz-koncertjeiken korábban Duke Ellington is fellépett. Egy 20. századi metropolisban így is próbálják az evangéliumot megszólaltatni és az emberekhez eljuttatni. (6) 3. A modern lehetőségekkel való élésnek megvannak a maga — teológiai — veszélyei is. Sokszor hangoztatott panasz, hogy számos rádió- és tv-evangélizátor Isten szeretetét a csekkbefizetés megtörténtével kapcsolja össze, s ezért még nagyobb szélsőségekre ragadtatják magukat, mint a Luther korabeli búcsúárusok. 4. Az evangélikus egyházakban az áldozatkészség jelentős. Értenek ahhoz, hogy egy-egy programra, támogatásra szoruló célra irányítsák és rajta tartsák a figyelmet. Egyrészt egészen konkrét feladatokat tűznek ki, másrészt részletesen beszámolnak az anyagiakról: ezzel nyugtáznak, de nyugtatnak is, hogy adományokkal megfelelően bánnak. Az ALC nagy missziói felhívására 1976-ban 35 millió dollár folyt be, 40 százalékkal több, mint tervezték! (7) 5. Igen jelentős az evangélikusság világszolgálata. 1940 és 1977 között az Egyesült Államok evangélikusai 227 millió dollárt adtak ilyen célra. Erre nem elég azt mondani, hogy természetes, ők igazán megtehetik. Ott sem mindenki gazdag. Különben pedig fordíthatnák más célokra is. 6. Evangélikus egyházi lapok összesen 1,5 milliós példányszámban jelennek meg. Evangélikus rádióműsort (Lutheran Hour) 1945 óta, tv-műsort (This Is The Life) pedig 1952 óta sugároznak. Összesen 40 evangélikus college van az országban. Az óriási lehetőségekkel igyekeznek profimódon élni. 7. Az egyházszervezet sajátossága, s ennek történeti okai is vannak, hogy a különböző gyülekezetek tagjai az egyháznak. Tehát a gyülekezet dönt, hogy melyik egyháztesthez akar tartozni, s követi-e, ha két egyháztest egyesül, stb. (8) 8. A gyülekezetek élete eleven — ez minden látogató benyomása. Aki tagja a gyülekezetnek, részt is vesz életében. Az a gyülekezet pedig, s ez a másik oldal, melyben nincs élet, nem képes fennmaradni. Amint az ötvenes-hatvanas években százszámra szerveződtek az új gyülekezetek, úgy megtörténhet, hogy evangélikus templomok és
