Erős Vár, 1981 (51. évfolyam, 1-6. szám)
1981-04-01 / 2. szám
4. oldal ERGS ©VÁR EROS ©VÁR \M» Ul KAI MAOVAU tVANOFLIKILSOk LARI A "Lutheran Church in America" Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre Munkatársak: a magyar evangélikus lelkészek. ERŐS VÁR (USPS 178560) P. O. Box 02148, Cleveland. Ohio 44102 Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America. Issued bi-monthly: February, April, June, August, October, and December. No. 2. (213) Vol. 47. APRIL 1981 Subscription: $3.00 a year. Second-class postage paid at Cleveland. Ohio. FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszintén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: “ERŐS VÁR" P. O. BOX 02148 CLEVELAND, OHIO 44102 Az “ERŐS VAR’’ előfizetési díja belföldön egy évre 3 dollár. Kanadában és egyéb külföldön évi 4 U. S. dollár, vagy 5 kanadai dollár. Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíthetetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre a költségre különösen nem-előfizetők, késedelmezó előfizetők, vagy többéves hátralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg cimüket a "Zip Code" szám feltüntetésével együtt! Az újságot "Zip Code" szám nélkül nem kézbesíti a posta. Cimközlésnél tüntessék fel az. utca megjelölését is: pl. St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónákban azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböztetni. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland, Ohio44102 Karinthy Frigyes: BARABBÁS A harmadik nap alkonyán pedig kilépett a bolt keskeny kapuján és csendesen megindult az úton. Kétoldalt feketén füstölögtek a romok. Lent a kiszáradt árok fenekén találta az elsőt azok közül, akik Pilátus háza előtt kiáltozták Barabbás nevét. Elfeketült nyelvvel vonított a vörös felhők felé. Megállt előtte és csendesen így szólt: — Itt vagyok. Az pedig felnézett rá és zokogni kezdett. — Rabbi! Rabbi! — zokogott. És a mester szelíden folytatta: — Ne sírj. Állj fel és jöjj velem. Mert visszamegyek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé és új törvényt kérek magamra és reátok, akik Barabbást választottátok, s akikkel ezt mívelte Barabbás. A nyomorult pedig feltápászkodott és az ő öltönyét megragadta. — Mester! — kiáltott elfulladva és könnyek között — ó mester, jövök! Mondd meg, hogy mentsem meg magam! Mondd meg, mit tegyek! Mondd meg, mit mondjak! — Semmit — mondta ő szelíden —, csak azt, amit három nap előtt kellett volna mondanod, mikor Pilátus megállt a tornácon és megkérdezett titeket: “Kit engedjek hát el közülük, Barabbást, a gyilkost, vagy a názáretit?” — Ó, én bolond! — kiáltott a nyomorult, fejét öklével verve —, ó, én bolond, aki Barabbást kiáltottam! Barabbást, aki ide juttatott! — Jól van — folytatta szelíden a mester —, most hát jöjj velem Pilátus háza elé, ne törődj semmivel, ne figyelj semmire, csak rám, és amikor én intek neked, kiáltsd egész szívedből és egész tüdődből-, “a názáretit!”, mintha azt kiáltanád: “az életemet!” Az pedig követte őt. És tatáidnak útközben másik nyavalyást, akinek Barabbás elvette házát és feleségét és gyermekeit és szemeit kiszúratta. És ő homlokát érintő csendes kezével és így szólt: — Én vagyok az. Jöjj velem Jeruzsálembe és amikor én kezemmel érintelek, kiáltsad: “a názáretit!”, mintha azt kiáltanád: “a házamat! a gyermekemet! a szemem világát!” Az pedig felzokogott és követte őt. És találtak még másikat is, kinek kezei és lábai kötéllel voltak összekötve és nyakára hurkolva, őt magát pedig arccal lefelé bűzhödt mocsárba nyomta le Barabbás, tetvek és csúszómászók közé. És odament hozzá és megoldotta kötelékeit és így szólt: — Ismerlek téged. Te költő voltál, aki a lélek rajongó repülését hirdetted. Jöjj velem és amikor intek, kiáltsd: “a názáretit!”, mintha ezt kiáltanád: “a szabadságot!, a léleknek és gondolatnak szabadságát!” Az pedig megcsókolta az ő saruját és csak a szemével könyörgött, mert a szája még tele volt sárral. Es így mentek tovább és egyre több béna és sánta és nyomorult bélpoklos csatlakozott hozzájuk, akiket Barabbás tönkretett. És mindegyik külön-külön, zokogva verte mellét és könyörgött neki, hogy intsen majd, ha kiáltani kell: “anázáretit!”, mintha azt kiáltanák: “békesség! békesség! békesség e földön!” Estére pedig megérkeztek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé. Pilátus a tornácon ült és estebédjét költötte Barabbással, a gyilkossal. Kövéren és fénylő arccal ültek ott, nehéz borokat ittak és drága ételeket ettek arany edények fenekéről: skarlátpiros palástjuk messze világított. A názáreti pedig, élén a sokaságnak, mely követte őt, a tornác elé járult és felemelvén átszegezett kezeit, szelíden szólni kezdett: — A pászkák ünnepe nem múlt még el, Pilátus. Törvény és szokás, hogy húsvétkor egyikét az elítélteknek elbocsássad, úgy, ahogy a nép kívánja. A nép Barabbást kívánta s engem megfeszítettek — de vissza kellett térnem, halottaimból, mert láttam, hogy a nép nem tudta, mit cselekszik. E sokaság mögöttem megismerte Barabbást és most új törvényt akar —, kérdezd meg őket újból, amint az törvénykönyveinkben meg vagyon írva. Pilátus pedig elgondolkozott, aztán vállat vont. Csodálkozva nézett végig a sokaságon és szólt: — Hát kit bocsássák el már most. Barabbást, vagy a názáretit? És ekkor ő intett nekik. És ekkor zúgás támadt s mint a mennydörgés, zengett fel a sokaság. És a sokaság ezt kiáltotta: “Barabbást!”
