Erős Vár, 1979 (49. évfolyam, 1-6. szám)

1979-10-01 / 5. szám

4. oldal ERGS @ VÁR A "Lutheran Church in America" Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre Munkatársak: a magyar evangélikus lelkészek. "ERŐS VÁR (USPS 178560) P. 0. Box 02148, Cleveland, Ohio 44102 Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America. Issued bi-monthly: February , April, June, August, October, and December. No. 5. (204) Vol. 45. OCTOBER 1979 Subscription: $3.00 a year. Second-class postage paid at Cleveland. Ohio. FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszin­tén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: “ERŐS VÁR” P. O. BOX 02148 CLEVELAND, OHIO 44102 Az “ERŐS VAR” előfizetési dí­ja belföldön egy évre 3 dollár. Kanadában és egyéb külföldön évi 4 U. S. dollár, vagy 5 kanadai dollár. Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíthetetlen újságot megsem­misíti, a kiadóhivatalnak pedig külön por­tót kell fizetnie. Erre a költségre különösen nem-elöfizetők, késedelmező előfizetők, vagy többéves hátralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg címüket a “Zip Code” szám feltüntetésével együtt! Az újságot “Zip Code” szám nélkül nem kéz­besíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is; pl. St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónákban azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböz­tetni. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland, Ohio 44102 zelebbről is megismerkedünk, érté­két ismételten felismerjük, jelentő­ségében elmélyedünk. A reformáció kezdeti évei papok és világiak hitbeli tudatlanságát is könyörtelenül fel­fedték. Mi már el sem tudjuk kép­zelni, hogy lenne lelkész, aki ne tud­ná elmondani a Miatyánkot, vagy a Hiszekegyet. Akkor azonban ilyenek voltak az állapotok. Luther lesújtó vizitációs élmények nyomán hatá­rozta el egy hitbeli kézikönyvecske kiadását. Ennek az anyaga már 1528-ban megjelent falitáblákon, de a könyv kiadására csak 1529-ben ke­rült sor. S az egyszerű kézikönyv mellé egyidejűleg vezérkönyv is ké­szült. Mi ezeket Kiskáté és Nagykáté néven ismerjük. Most nem vitázunk azon, hogy öt vagy hat részre kell fel­osztani őket, aszerint, hogy hová so­roljuk “A Gyónásról és a Kulcsok Hatalmáról” szóló részt. Luthernek a könyvekkel kifejezett szándékát úgy összegezzük, hogy az olvasókat, a tanulatlanokat és a művelteket egyaránt, egyszerűen Krisztushoz kí­vánta vezetni. A Kiskátéban különö­sen nem a főszövegek a megkapok, a Tízparancsolatot, a Hitvallást, a Miatyánkot, vagy a Keresztségés Úr­vacsora Szentségét részletezve, ha­nem azoknak az Igén nyugvó magya­rázatai. Azokból válik világossá a hozzánkhajló kegyelmes Isten meg­bocsátó és megújító jósága, Aki az előbbszeretés, az elöljáró megszaba­dítás, a könyörületes felkarolás té­nyével mond minket Magáénak és tesz részeseivé a teremtett világnak meg az eljövendő örökkévalóságnak. A Nagykáté mindezeket kibővíti, hogy segítséget adjon azoknak, akik “hitoktatásra” hívatnak el. Hogy mindez mit jelentett a reformációra nézve, talán fel se mérhetjük. Egybe­hangzó vélemény az, hogy a Biblia olvasása mellett a Kiskáté tartotta meg az ev. egyházat, nemcsak az ellenreformáció viharai, de a külön­féle vallási és szellemi irányzatok vi­szontagságai közepette. Nem a kí­vülről való tanulás “felsőbbrendű­ségéről” van itt szó igazán, hanem arról, hogy az egyház hívei szorgal­mas tanulásban és a tanultak lelkes alkalmazásában valósággal növeked­tek a kegyelemben és a krisztusi is­meretben. A Kiskáté és a nehe­zebben olvasható Nagykáté épp­úgy — nemcsak szövegtanulásra ösz­tönöz, hanem szellemében kipellen­gérezi a felületes, külsőséges, álke­gyes keresztyénséget. Ezt azzal teszi, hogy beleállít az evangélium sűrű­jébe, azt érthetővé, átélhetővé, s ta­nítását megvalósíthatóvá teszi szá­munkra. Amikor ennek a világhódító kis­könyvnek és társának az évfordulóját ünnepeljük, a Kiskáténak és a Nagy­káténak, s persze szerzőjük áldott géniuszának is, az volna a legszebb, ha ezeket újra meg újra elolvasnánk. Nem azért, mert a rótát akár tanító, akár lelkész netán számonkérné tő­lünk, hanem hogy ünnepi hozzá­állással szívleljük meg a “tananyag­ban” rejlő prédikációt. A hitnek a dolga nem órarendi biflázás kérdése, hanem az éhség vágya az Élet Ke­nyerére és a szomj vágya az Élő Vízre. Luther mondta, hogy egy élet nem elég a hit rejtelmeinek a tanu­lására, nehogy azzal büszkélked­nénk, hogy “megtanultuk” a Kiská­tét, vagy “ismerjük” a Nagykátét. Ne elégedjünk meg tehát, hogy íme szép évfordulót értünk meg: Legyen inkább ünneplésünk a hit alapele­meiben való jártasságunk elmélyí­tése, s arról való bizonyságtétel szó­ban és cselekedetben egyaránt. Bernhardt Béla * (1980 az Ágostai Hitvallás és az Ágostai Hitvallás Védőirata 450., és a Konkordiakönyv 400. jubileumi éve.) •i-VLvIvXvXvXvXvXvIvXvjvNvXvXvXvXvXvXvivjv SAJTÓ VASÁRNAP I 1979. U 1 NOVEMBER 25. fi 25 CENT BÜNTETÉST” kell fizetnünk a postának, vala­hányszor visszakerül hozzánk egy olyan papírdarab, amit a ievélhordó letép lapunk hátsó oldaláról a rossz címmel együtt. Sokszor még az áj címet sem kapjuk meg ezért a pén­zért. Kéijük kedves Olvasóinkat, ne büntessenek bennünket, hanem in­kább ELŐRE ÉRTESÍTSENEK A CÍMVÁLTOZÁSRÓL! Különösen hátralékos előfizetők és nem-előfi­zetők esetében nem fizetődik ki az ilyen “büntetés”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom