Erős Vár, 1977 (47. évfolyam, 1-6. szám)
1977-12-01 / 6. szám
4. oldal ERŐS VAR Újév kapujában Engedelmesség és felelősség A “Lutheran Church in America” Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre Munkatársak: a magyar evangélikus lelkészek. “ERŐS V Á R” “MIGHTY PORTRESS”) P. O. Box 02148, Cleveland, Ohio 44102 Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America. Issued bi-monthly: February, April, June, August, October and December. No. 6.(193.) Vol. 43. DECEMBER 1977 Subscription: $3.00 a year. Second-class postage paid at Cleveland, Ohio. ~~ FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszintén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: ‘'ERŐS VÁR” P. 0. BOX 02148 CLEVELAND, OHIO 44102 Az “ERŐS VÁR’' előfizetési díja egy évre csak 3 dollár. Szíveskedjenek a lejárt előfizetéseket késedelem nélkül beküldeni a fenti címre. Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíthetetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre a költségre különösen nem-előfizetők, kése% delmező előfizetők, vagy többéves hátralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg címüket a “Zip Code” szám feltüntetésével együtt! Az újságot “Zip Code” szám nélkül nem kézbesíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is; pl. St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónákban azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböztetni. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland, Ohio 44102 Az elmúlt esztendő során az igehirdetésekben és a mindennapi áhitat olvasása közben sokszor hallottuk, hogy az Úrnak engedelmességgel tartozunk, parancsait követnünk kell. Azt is, hogy mint keresztyéneknek felelősséggel kell viselnünk az Úr által vállainkra helyezett kötelességeket. Nincs számunkra sem üdvösség felelősség nélkül. A mi legnagyobb felelősségünk az, melyet a zsoltáríró így fejez ki: “Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását nap mint nap! Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek!” (96:2-3.) E sorok olvasása közben vegyétek elő Bibliátokat és olvassátok el az egész 96. zsoltárt. Alkalmas olvasmány ez az újesztendő kezdésére, mert bennefoglaltatik engedelmességünk és felelősségünk tárgya. Habakuk próféta az Isten Lelke által vezetve így kiáltott fel: “A föld tele lesz az Dr dicsőségének Ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja!” (2:14.) Vagyis az Isten akarata, hogy az egész föld népei mind dicsérjék az Urat. Mindenütt legyenek hivő, Istent tisztelő, imádkozó és az Űr szent nevét dicsérő közösségek. Ez nem csak Teremtőnk akarata, ez az emberek benső, sokszor csak titkos vágya. Olyan közösségben kívánnak élni, ahol valóban Isten az Úr, az emberek Öt dicsérik, szolgálják, egymást megbecsülik, szeretik, támogatják, emelik. Amikor pedig a Bibliát olvassuk, annak minden oldaláról Teremtőnknek épp ezt az akaratát sugározzák a mondatok. Ezt a közösséget egyének külön-külön nem tudják megalNÉGY NAP MÚLVA {Folytatás a 2. oldalról) neki a lánya. — Amikor kialszik az első gyertya, abból tudni fogod, hogy elmúlt egy nap. Ha mind a négy gyertya leégett, karácsony lesz, megszületik a Megváltó. Az asszony rátette fehér kezét a leányáéra, és a szemét le nem vette arról a reményt adó kicsi, égő gyertyáról. A leány az anyját figyelte, azután egy idő múlva ő is a gyertyára nézett, amely lobogva égett, de nem fogyott. Négy óra is elrepült már, de a gyertya nem lett kisebb. És így ment ez hét teljes napon át. Aztán a hetedik napra kialudt. A leány meggyújtotta a második gyertyát. Édesanyja időnként kinyitotta a szemét és a gyertyára nézett, amely a Megváltó eljövetelét hirdette és megnyugodott. Csendesen aludt, arca kisimult. Leánya nem értette a változást. Nem értette a gyertyák titkát. Csak azt látta, hogy amikor a negyekotni, csak a hívők serege együtt. Ezért szükséges a hívők közösségébe eljárni, ott erősödni hitben és megismerni a reánk váró szolgálati területet. Keresztyén felelősségünket nem tudjuk kivitelezni, ha magunkat a közösségtől távol tartjuk s nem keressük minden áron az alkalmakat a hívekkel való együttes szolgálatokra. Sokszor hallottuk az igehirdetésekben, hogy az Űr eszközei vagyunk embertársaink üdvösségre jutásában. Az Ige azt is mondja, hogy nem csupán eszközök, de felelős munkásai is vagyunk Istenünknek. Nemcsak a lelkészek, hanem mindnyájan, akik meg vagyunk keresztelve. Pál apostol így fejezte ki: “Ml Isten munkatársai vagyunk” (1. Kor. 3:9). Mint munkatársak, Urunknak engedelmességgel és felelősséggel tartozunk. Krisztusnak a tálentumokról, vagy minákról szóló példázata (Lukács 19:11-28 és Máté 25:14-30) azt mutatja, hogy a kapott lelki, szellemi és anyagi javak mikénti felhasználásáért Urunk számon kér, felhasználtuk-e azokat s miként? Mennyi gyümölcsöt hozott? Tehát nem lehetünk az Igének csak hallgatói, hanem Urunktól kapott kötelességünk annak a továbbadása és a Krisztus közösségébe nem tartozók begyűjtése. A bizonyságtevés és a gyülekezetünk növelése újabb hívekkel még fontosabb felelősségünk, mint annak az anyagi javakkal való erősítése. Ez új esztendőben azért imádkozzunk és azon fáradozzunk, hogy egyre nagyobb számú hívő sereg dicsérje közösségünkben az Urat! dik gyertya is leégett, három hét elmúlt. Odakünn megszólaltak a harangok, karácsony volt. — Megszületett a Megváltóm — mondta az anya —, hallom a harangokat. — És boldog megnyugvással, békésen elaludt. Az egész falu a történteket beszélte, az anya hitét és a gyermeki szeretet csodatevő hatalmát. Új ádventek jöttek, és a faluban azóta mindenki koszorút fon, és karácsony előtt felfüggeszti a szobájába. De mindenki tudja, hogy a gyertyák csodája nem ismétlődik meg újra, ugyanúgy. így mesélték nekem ezt a kis történetet. De én mégis hiszek benne, hogy ma is történnek csodák. Mindnyájunk ádventi kicsi gyertyái tovább éghetnek. Hefty László (Ev. Naptár)
