Erős Vár, 1977 (47. évfolyam, 1-6. szám)
1977-12-01 / 6. szám
EROS VAR 3. oldal EZÉRT JÖN AT o Alig tudtam utolérni a kicsi, öreg Graf Vilmát, amint valósággal fújtatva aprított kifelé. Már az igemagyarázás alatt észrevettem, hogy valami baj van, olyan furcsa arckifejezéssel nézett rám; időnkint szinte beleszólt, rázogatta a fejét, izgettmozgott; látszott rajta, hogy ha nem volna olyan nagyon beékelve a többiek közé, fel is állana és megindulna. Aggodalmasan tartottam szemmel, s ahogy felkerekedett a társaság, igyekeztem hozzáférkőzni. Hát ez hely tekintetében csak sikerült valahogy, de szóbaállni aztán egyáltalán nem akart velem. Most, hogy a bibliaóra önkéntelen fegyelme alól kikerült, valósággal sziszegve meredt rám, s gyűlölködő szemei taszítottak. De hát mit csináltam? Mit vétettem ellene? Nem tágítottam mellőle, úgy kértem, kérdeztem — s ugyan kapkodtam a lépéseimet, az ő közel 70 éves, máskor alig vánszorgó lábai után. Végül kifulladt, megállt. S akkor mint egy kirobbanás, tört reám: “Ezt már mégsem vártam volna, hogy így kicégérezzen mindenki előtti” — De hiszen én Vilma néniről egy szót sem szóltam! Olyan megvetéssel nézett rám, mint akinek egy szót sem hisz: “Csak nem állítja a tisztelendő asszony, hogy nem Lujzától vette az egészet?” — De mit? — Hiszen egyfolytában mind azt mondta, amit Lujza testvérem szokott rólam mondani! — Azt mondtam? Vilma néni, kicsi, öreg, haragos Vilma néni, hát hallgasson meg egy pillanatig. Miről beszéltem én ezen az órán? A Lélek gyümölcseiről, s azok hiányáról a mi életünkben. Arról, hogy milyennek láthatnak minket a velünk együttélők, a legközelebbi hozzánktartozók. Pontosan azt mondtam, amit a testvérem mondhatna el rólam, ha ő is úgy szeretne másról rosszat mondani, mint én. Vagyis magamat, éppen önmagamat cégéreztem ki ezen az órán. Lujza nénivel egyáltalán nem is beszéltem. Vilma néni arcán a sértődés lassan enged fel, s valami tűnődő szomorúságnak ad helyet: Sajátmagáról mondta? — Hát a tisztelendő aszszony is ilyen? Akkor mit ér az egész? Hát semmit sem használ Isten igéje? Milyen kegyetlenül tudnak sokszor kérdezni az emberek! Hát hogyan tudhassak felelni ezekre a kérdésekre?! Dideregve állunk mindketten a nyirkos, decemberi estében. Olyan hideg van és olyan sötét! És olyan nagyon szégyeljük magunkat mindaketten. Csak suttogva tudom mondani: — De mégis Advent van. És éppen ezért van Advent, ezért kell Adventnek lennie. Ezért jön O. O, aki a legkegyetlenebb kérdésre is megfelel, a legdermesztőbb fagyot is feloldja; világosságot gyújt a sötétségben — s a szégyenkező szívhez lehajol. A fonnyadt kicsi arc most egészen felém fordul. Megcsókoljuk egymást. Aztán elengedjük egymás kezét, s bár a lépéseink egyre távolodnak egymástól, érzem, hogy együtt tartunk hazafelé. J. A.-né EGYHÁZI TANULMÁNYÚT KELET-EURÓPÁBA Kanadai ev. egyházak négyhetes túrát terveznek a vasfüggöny mögötti országokba: Kelet-Németországba, Csehszlovákiába, Magyarországra, Lengyelországba és Romániába, az ottani egyházi élet tanulmányozására. Előzetes közlés szerint a túra teljes költsége 1250 és 1800 dollár között lesz, 1978. jún. 12 és júl 7, vagy okt. 2 és 27 között. További felvilágosítás (angol nyelven) e címen kapható: Rev. Gary Nickel, Eastern Europe Study Seminar, Emerson, Man., Canada — ROA OLO. a .... ty KARÁCSONYI ÜDVÖZLETEK 9 Megváltónk születése ünnepén köszönt- 9 ük szeretteinket közelben és távolban: Bernhardt Béla ev. lelkész és családja, Cleveland, Ohio. Brachna Gábor ev. lelkész és családja, Cleveland, Ohio. Juhász Imre ev. lelkész és családja, Cleveland, Ohio. Kunos Jenő ev. lelkész és családja, Waukegan, IL.
