Erős Vár, 1975 (45. évfolyam, 1-8. szám)
1975-12-01 / 8. szám
2. oldal ERŐS VÁR Hangulat helyett maradandó öröm Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadva az istentelenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk e jelenvaló világon, mint akik várjuk a boldog reménységet és a nagy Istennek és a mi megtartónknak, Jézus Krisztusnak dicsőséges megjelenését, aki önmagát adta miérettiink, hogy megváltson minket minden gonoszságtól és tisztítson magának tulajdonul olyan népet, amely buzgón törekszik a jócselekedetre. (Titus 2:11—14) Karácsony kétségkívül a leghangulatosabb ünnepünk. Ilyenkor min denki igyekszik jó lenni. A nagy családi feszültségeket némiképpen enyhíti egy-két órára a karácsonyfa hangulatos csillogása. Nagy sebekre, bűnökre, elrontott életek kiáltó nyomorúságára hazug leplet borít a karácsonyi hangulat. Utána újra elemi erővel tombol a bűn, sziszeg a gyűlölet és vergődik a bűn fojtogatásában a megnyomorított emberi élet. Egyedül az evangélium segíthet rajtunk és teheti bennünk igazzá, maradandóvá a karácsony örömét. A karácsonyi evangélium arról beszél, amit Isten cselekedett és cselekszik a mi megmentésünkre. Ez az evangélium átfogja a múltat, jelent és a jövendőt. A betlehemi gyermekben megjelent Isten üdvözítő kegyelme. Benne láthatóvá, hozzáférhetővé vált ez a kegyelem minden bűnös számára. A karácsony elénk villantja a Fiú mérhetetlen áldozatát. Nemcsak a földre jövéséről van itt szó. Nemcsak az emberré létei nagy áldozatáról. Már a karácsonyi történet erőteljesen mutat előre a golgotái keresztre, mert ott adta oda önmagát igazán értünk Isten Fia. Ez a sokat hallott régmúlt esemény Jézus Urunk áldozatáról erőteljesen meghatározza a keresztyén ember jelen életét. Aki komolyan veszi a jászolbölcső és a kereszt igehirdetését, és igazán szereti az érettünk megszületett és keresztfán meghalt Jézust, az nemet mond a hitetlenség minden formájára, a világi kívánságok minden kívánatos csábítására és hite által megszentelt, józan, mértékletes életet él ma is. Élete gyümölcstermő, jó cselekedetekben bővölködő élet lesz, hiszen hite által a Szentlélek megszentelő, életújító erői járják át egész életét. A karácsonyi evangélium azonban nagyon határozottan mutat előre, a jövendőbe is. Az üdvözítő Jézus viszszajövetele még hátra van. Most még rejtett a dicsősége. Most még sok sóhajtozás, bukdácsolás és kesergés közt megy előre a keskeny út kis nyá-KARÁCSONY A Egyházi ünnepeink sorában kiemelkedő helyet foglal el a karácsony, már csak azért is, mert valami módon mindenki megünnepli. Hónapokkal előbb foglalkoztatja a felnőttet, gyermeket, öreget és fiatalt egyaránt az örömszerzés és szeretetnyilvánítás boldog lehetősége. A Megváltó születésének ünnepe nemcsak a hétköznapi embert indítja adakozó szeretetre, de a művészt is; az írót, a festőt, a muzsikust. Önmagukból adják a legértékesebb emberit, a művészi alkotást. Forrásuk: szűkszavú evangéliumi elbeszélések Krisztus születéséről. A Jézus-regények írói, a költők, gazdag képzeletvilágukra támaszkodva bontják sokszorosára a néhánymondatos evangéliumot. A festők a Betlehem-környéki szegényes istállót, a háromkirályok hódolatát, vagy a Madonna-arc átszellemültségének tökéletes kifejezését keresik vásznaikon. Mit tud megszólaltatni karácsony történetéből a muzsika? Az egyházi vokális zene számos feldolgozását adja a Lukácsnál található énekeknek: Zakariás éneke a Benedictus, Mária hálaadása a Magnificat, Simeoné a Nunc dimittis. (Lukács ev. 1:46-55. v., 1:68-79. v. és 2:29-32. versig, gyülekezeti énekként a 789. énekünk.) Krisztus születésekor megjelenő angyali seregek örömhirdetését eleveníti meg a “Gloria in exeelsis Deo” (Diesőség a mennyben Istennek). E bibliai szövegek gregorián feldolgozásai zenekultúránk évezredes gyöngyszemei. Ugyanebből a témakörből merít számos híres zeneszerző is, mikor Benedictust, Glóriát vagy Magnificatot komponál. így cselekszik Bach is, ja. Milyen jó tudni, hogy a mi drága Megváltónk egyszer megjelenik teljes dicsőségben és nekünk teljes megváltást hoz. Igazi karácsonya annak van, aki szívből imádja a megszületett gyermeket és a megöletett Bárányt, engedi, hogy a Lélek újjá formálja egészen az életét és várja az Úr érkezését a menyasszony sóvárgó várásával. IMÁDSÁG: Köszönjük Urunk, hogy emberré lettél értünk és megváltottál minket a bűntől, kárhozattól, ördög hatalmából. Köszönjük, hogy az evangélium által Lelked erejével megtisztítod és megújítod az életünket. Köszönjük, hogy várhatjuk érkezésedet. Könyörgünk, adj mindnyájunknak, az egész világnak is, igazi karácsonyt. Ámen. T. G. MUZSIKÁBAN mikor megírja tizenkéttételes nagy Magnificatját ének- és zenekarra. A hangszeres zene jellegéből fakadóan azonban nem a bibliai szöveg zenei nyelvre való fordítását tartja feladatának, hanem valami mást: az eseményekkel párhuzamosan haladó hangulati elemeket ragadja meg, s ezzel fejezi ki a karácsonv lényegét. Ahol angyalsereg volt, ott fényes zenekarok kísérhették a megváltó örömhírt. Ahol pásztorok voltak, ott bizonyára megszólaltak a bárányok csengettyűi is, no meg a pásztorok jellegzetes hangszerei: a duda, a pásztorsíp és a tilinkó. Ahol kisgyermek született, ott bizonyára bölcső is ringott, altatódalt is énekelt az édesanya. Mint színek a festő palettáján, úgy várnak felhasználásra a karácsonyi történetet kísérő hangok. Már csak a forma szükséges, amiben kerekké, érthetővé válik a megragadott hangulat. Ez a forma lesz a pásztorai. Nem egyházi műfaj eredetileg. A középkori francia trubadúrok játékában hallották először. Témája is világi, rendszerint falusi környezetet festő idillikus hangulatú pásztori játék. A zenéhez, dalhoz a tizenhatodik században jelenet, dráma is kapcsolódik. Maga a zene egy hangon tartott dudabasszus, felette hol szomorkás pásztorsíp, hol vidám tilinkózás hallatszik. Ritmusába a korabeli táncok lüktetése vegyül, alapmotívuma azonban a bölcső ringásához hasonló. Ezt a ritmust ragadja meg a zeneköltő a karácsonyi hangulat érzékeltetésére. így válik a pásztoréi a hangszeres zene fontos kifejezési formájává. így születik karú-
