Erős Vár, 1974 (44. évfolyam, 1-8. szám)
1974-08-01 / 6. szám
2. oldal ERŐS VÁR híre jelentett számára. Márciustól kezdve többször kórházba kellett szállítani, de a szerető szívek aggodalma és az orvosok tudománya már nem hosszabbíthatta meg teremtő Urától kapott földi idejét. Ravatalához zarándokolt a város magyarsága, református és római katolikus lelkészek, a magyar szervezetek képviselői. A temetést megelőző este rövid áhítat volt lelkésze, Juhász Imre, valamint a hozzá különösen meleg barátság szálaival fűzött Asbóth Gyula detroiti lelkész szolgálatával, aki 1 Pt 1:24—25 (Megszárad a fű és virága elhull, de az Ür beszéde megmarad örökké.) alapján szólt: "Egyed Aladár Isten igájában a részére adott napiparancsnak igyekezett engedelmes végrehajtója lenni. Ez a parancs naprólnapra újabb és újabb feladatok elvégzésére hívta. Ezért sohasem várta tétlenül a szolgálat alkalmait, de mindig türelmetlenül kereste azokat ..Az áhítat után dr. Somogyi Ferenc tanár mondott búcsúztatót az Árpád Akadémia és a Szent László Lovagrend részéről, majd Sirchich László, a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya üv. elnöke tolmácsolta a felvidékiek gyászát. V. Gárgyán Imre dr. a szegediek nevében szólt és a város színeiből összeállított kis zászlót helyezett el a koporsóra, Feketéné Nagy Margit pedig Ceglédről hozott hazai földet tett párnája alá. A nyugat-clevelandi egyház templomában augusztus 3-án de. 11-kor megtartott temetési istentiszteleten nagy gyülekezet vett részt. Igét a gyülekezet lelkésze hirdetett Lk 2: 29 alapján: Mostan bocsátód el, Uram, a te szolgádat a te beszéded szerint, békességben, mert látták az én szemeim a te üdvösségedet. “Evangélikus lelkész temetésén ne legyen a szomorúságé az alaphang, hanem a hálaadásé, a diadalé: hangozzék a győzelmi hír egy Ura szolgálatában elégett diadalmas életről! Erről tanúbizonysággal szolgálhatnának többen azok közül, akik tegnap este és ma itt vannak ezen a temetésen, akik Egyed Aladár lelkipásztori munkájának gondozottjai voltak a 61 esztendő alatt, amióta Geduly püspök a szolgálatra kibocsátotta őt: mindegyik állomáshelyéről, Sajőgömörröl, Szegedről, Ceglédről, Bajorországból vannak itt olyanok, akiket keresztelt, esketett, akik oly sokszor hallották tőle a hirdetett evangéliumot és a koporsók mellett az örök élet ígéretét, akiknek szívét megnyitotta az ő ajkáról elhangzott köszöntés: Kegyelem és békesség nektek ... De leghosszabb ideig ez a nyugat-clevelandi gyülekezet mondhatta magáénak mindazt a kincset — örökkévaló értékeket —, melyeket a gazdagon ajándékozó Úristen az ő kezéből adott tovább minékünk. Két évtizeden át mind elődömnek, mind nekem, megbecsült munkatársunk volt, atyai jóbarát, aki mindig mellettünk állt és szeretve intett, tanácsolt sokszor göröngyös útunkon. Istentől kapott csodálatos zenei tehetségét is az Úr szolgálatában gyümölcsöztette. Mint egyházi zeneszerző és orgonamüvész nemcsak az esztétikai szépség élvezetét adta, hanem a zenében is hitéről tett bizonyságot. Sokat kellene még elmondanunk irodalmi tevékenységéről egészen felvidéki éveitől kezdve, majd különösen az Erős Vár hasábjain, mint szerkesztő és főmunkatárs: hány messzire szétszórt testvérnek hirdette Krisztust a nyomtatott betű segítségével! Nemzetének forró szeretete is példaként áll előttünk. Ha egy mondatba foglalhatnánk mindazt, amit egyházának és magyar népének jelentett, akkor talán így fogalmazhatnánk meg: Krisztusának és magyar népének hű szolgája volt! Isten hívó szava elhangzott, 84 földi esztendő immár az örökkévalóságban folytatódik. Mint egykor a jeruzsálemi templomban mondotta az agg Simeon, akinek megadatott, hogy meglássa a gyermek Jézust, erre a mi nagyon megfáradt, sokáig szenvedett testvérünkre is vonatkozik az ige: Mostan bocsátód el, Uram, a te szolgádat a te beszéded szerint, békességben, mert látták az én szemeim a te üdvösségedet. Mostan jött meg az Úrtól rendelt idő, az az óra, amikor a mi teremtő Urunk, aki idehelyezett bennünket ebbe a világba, azt mondja: Elég immár... És mi alázatos hittel elfogadjuk döntését. Beszéded szerint: Isten igéje világosan örök életet ígér mindazoknak, akik Jézus Krisztusban, mint Megváltójukban hisznek. Békességben. Ez nemcsak a megnyugvást jelenti, mert Isten úgy ad békességet, ahogyan a világ azt nem adhatja: megbékéltet bennünket Önmagával. Krisztusnak a kereszten hozott áldozata révén állt helyre a béke Isten és ember között. Kész a búnbocsánat a megtérőnek. Látták szemeim az üdvösséget. Aki Jézust látta, az üdvösséget látta. Azt mondja az apostol, hogy ebben az életben csak mintegy tükör által, homályosan látunk, de egykor majd színről-színre, teljes valójában látjuk az üdvösséget, melyet Isten készített el az őt szeretőknek. Egyed Aladár nagyon jól tudta és hirdette, hogy az üdvösség nem emberi vélt jóságunk jutalma, hanem egyedül kegyelemből lehet a miénk. És mi is jól tudjuk és valljuk, hogy amikor ő majd számadásra Isten elé áll, lehullanak róla azok az emberi érdemek, amelyeket mi olyan nagyoknak látunk, és nem marad más az Isten előtt, mint a bünbocsánatra és kegyelemre szoruló ember. Hisszük, hogy az ítéletnél odaáll Egyed Aladár mellé az a Valaki — a megdicsőült Krisztus —, akinek viszont elegendőek az érdemei ahhoz, hogy Isten azt mondhassa Egyed Aladárnak: fiam, menj be a te Uradnak örömébe! Mi pedig, akik Tsten akaratából még több-kevesebb ideig itt maradunk, hálát adunk Istennek ő érte szolgálatáért, példájáért, a sok-sok áldásért, hálát ad az evangélikus anyaszentegyház, hálát adnak volt gyülekezetei, barátai és szolgatársai, de elsősorban a szükebb család. Özvegyének, Vilma néninek egyedül Isten adhat vigasztalást. Hat évtized házastársi közössége és szeretetben való összefonódottsága után bizony megrendít, amikor egyedül kell maradni. De Isten maga a találkozás és a kapcsolat, az Ő tulajdonában élnek az élők és benne pihennek az elhunytak, mint erről bizonyára sok közös imádságban együtt tehettek vallomást. Megrendítő Miklós fia és menye, Baba számára, amikor a nagyon szeretett édesapa és após, aki mindent megtett és áldozattal megadott fiának, amit csak tudott, többé nem lesz velük. — De a szeretetben eltöltött életnek a gazdagsága és melegsége a síron túl is megmarad. Isten, aki maga a szeretet, átöleli az élőket és holtakat a maga örökkévaló szeretetében. Unokái: Sarolta (Polónyi Zoltánná) és Andrea, nagyapjuknak szemefénye, aki élete alkonyán annyi örömöt és boldogságot talált bennük. Életüket irányítsa Isten felé a Krisztusra mutató nagyapának szolgálata és emléke. Továbbá a Eerenczy és Polónyi családok, távolabbi rokonok, a nyugat-clevelandi evangélikus gyülekezet, annak presbitériuma és egyesületei, mindnyájan Isten ígéretében bízva bo-
