Erős Vár, 1974 (44. évfolyam, 1-8. szám)
1974-08-01 / 6. szám
ERÓS VAR 3. oldal csátjuk el halottunkat, a Jézus Krisztus által elkészített örökélet bizonyos reménységében. Nagy tiszteletű Egyed Aladár hosszú vándorutat járt meg. Sokszor megharcolta a hit harcát, sokszor gyötörték kétségek. Ezért volt olyan nagyon kedves éneke a soron következő 414-es, amelyik ezt így fejezi ki: “Hitem pedig, mint a változó hold, hamar elfogy, tölte alig hogy volt.. .” De ez a mi kedves testvérünk, barátunk és pásztorunk kétségei között sem engedte el, hanem nagyon erősen fogta Jézusának kezét. És úgy hiszszük, hogy most már az Ő Ura fogja erősen a kezét, hogy soha el ne engedje! Ámen.” Brachna Gábor főesperes így búcsúzott el lelkésztársától: “Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia nevében (mely az LCA szerveként közvetve tagja az Evangélikus Yilágszövétségnek; ez utóbbi tagegyházai révén a világ minden táján élő magyar evangélikusokat magába foglalja), mint a Konferencia elnöke szeretném vázolni a gyászoló hívek előtt Egyed Aladár lelkésztestvérem életútját szolgálatán keresztül. Egykor káplánja voltam s 40 éven át tanítványa. Emberi életünk eszköz Isten kezében s tetteinkben és életünkkel sugározzuk az Ő dicsőségét és szolgáljuk embertársainkat. Sikerek és elbukások nyomán egyaránt Istent dicsérjük s neki köszönjük meg azt a kegyelmet, ami egy hívő ember életét a múlandóságból az örök élet felé viszi. Koporsójára két családnak a könnyei hullanak: a szükebb családé és rokonoké, majd a magyarság nagy családjában a különösen is vesztes magyar evangélikus egyházé. Pontosan negyven évvel ezelőtt, külföldi utamról hazatérve, egyházi beosztást kerestem a Bányakerület püspökénél, Raffay Sándornál, aki a több csábító lehetőség között Egyed Aladár szegedi esperest úgy említette, mint akitől a legtöbbet lehet tanulni s akit a legkiválóbbnak tart. Egyed Aladártól sokat tanultam és 40 évi ismeretségünk alatt sokszor fordultam hozzá tanácsért. Asbóth Gyula őt 45 éves lelkészi jubileuma alkalmával a hit, a szeretet, az engedelmesség, a harc és a bünbánat emberének rajzolta meg. Saját tapasztalatom ehhez azt teszi hozzá, hogy ő az egyes ember megértő pásztora volt. Segédlelkészeit a szórványokba küldi, hogy a kicsi közösségeket ápolják. Az egyes ember gondját mindenek fölé helyezi. Egy valaki 20 évig kereste őt, hogy megköszönhesse, hogy ott állott ágya mellett, amikor összetört testének sebeit tisztították altatás nélkül, majd pedig, mikor állapota válságosra fordult, saját vére átömlesztésével mentette meg életét. Egyed Aladár, a lelkipásztor, gömöri népével volt, amikor koporsó nélkül temették halottaikat a nagy nyomorúságban. De intette is őket akkor az apostol szavaival, hogy “a Lélekben buzgók legyenek” (Km 12:11), és a történelem példáival, amikor a régi időket idézte e szavakkal: “míg kelyhök fából volt, szívok arany vala, mihelyt kelyhök arannyá lett, szívok fává keményedett”. A hit mellett magyarságában is erősítette gyülekezetét, mondván — Anyák, apák, ifjak és leányok, vigyázókká, őrtüzek mellé állítottak titeket, hogy a nemzeti lélek tüzeit őrizzétek a családi házban, egyházban, községben, társadalomban és államban. Ha körülöttetek minden és mindenki levetkőzné a magyar életet, ti akkor is hívő magyar szívvel és zengő magyar nyelvvel.. . imádkozzatok Istenhez egy szebb jövőért. Egyed Aladár magyar szolgálata abban az időben kenyere és szabadsága elvesztését jelentette. A megszállott Felvidékről menekülnie kellett, megvonták kongruáját, elvették nyugdíj-jogosultságát. A szlovenszkóiak hangja a Prágai Magyar Hírlapban szólalt meg, amely beszédeit, tetteit, műveltségét, szellemi kiválóságát így jellemezte: “Egyed Aladár annyira különb volt nálunk, hogy példája ösztönzött, ragyogott, melegített és bátorított ... A magyarnak ő volt a karója, melyre támaszkodott az észbontó viharban.” Élete új körülményei között — Magyarországon, Németországban és itt — következetes maradt meggyőződéséhez. Mindig az egyénhez szólt: amikor beteget vitt amerikai kórházi szolgálata alatt a műtőbe, vagy az orgonához ült, hogy lelkét melódiába öntse, mindig simogatta árva magyar népét. Az életrajzírók gyakran két életről beszélnek, amikor az élettársről, a hitvesről emlékeznek meg. Pedig a kettő Isten rendjében olyan eggyé lesz. Komolyan hiszem, hogy Isten maga választotta ki Egyed Aladár mellé őrangyalként egyik leghűségesebb, legodaadóbb gyermekét erre a szolgálatra Vilma néni személyében. Hálát adunk mennyei Atyánknak, hogy az ő szolgálata olyan nemes, olyan áldottan papnőhöz illő, oly vonzóan igaz és hitben engedelmes volt, hogy mindenki számára példa lehetett. Amikor az emberi gondok árnyékában könnyek hullottak, Vilma néni a Krisztus keresztjére nézett és tovább hordozta családja és hitvese gondjait. Záró gondolatként hadd említsem meg azt, amiért a legnagyobb köszönettel tartozunk Istenünknek: a Krisztus vérétől hófehérre mosott kegyelmi talár őt is, az ő emberi gyarlóságait is betakarja, amikor Isten előtt áll. — Egy alkalommal az apokrifusokból merített írásomban így jellemeztem az Úr előtt álló lelkésztestvérünket: Egyed Aladár “szószólója volt azoknak, akik nem szólhattak, vagy nem voltak képesek a szólásra.” Most ő áll némán mennyei Atyánk előtt, de van Szószólója, az Úr Jézus Krisztus személyében.” Az istentisztelet végén a koporsó körül álló nyolc Luther-kabátos lelkész (Asbóth Gyula, Bernhardt Béla, Brachna Gábor, Juhász Imre, Kiss Samu, Markovits Pál, Rönkös Károly és Turcsányi Gyula) ajkáról szólt Luther énekének bizonyságtevése: Erőnk magába mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk; De küzd velünk a hős vezér, Kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed: ki az? Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, Az ég és föld Ura, Ő a mi diadalmunk. Majd elindult a temetési menet hosszú kocsisora, hogy utolsó földi útján a templomból a West Park temetőbe vigyék, ahol Juhász Imre szolgálatával helyezték el koporsóját az 5. tagozat 125. parcellájában, az 1-E számú sírban. A hálás emlékezés virágait az Erős Vár olvasói is odateszik Egyed Aladár haló poraira, Jézusunk szavával: Jól van, jó és hű szolgám... menj be a te Uradnak örömébe! (ze) HAZAI VENDÉGEINK A július végén az Egyesült Államokban tartott EVSz végrehajtó bizottsági ülés kapcsán D. Káldy Zoltán püspök, Teol. lie. Pósfay György, az EVSz latinamerikai titkára, valamint Deák Ödön nagyváradi ev. lelkész a clevelandi Első Egyház, ill. a pittsburghi gyülekezet vendége volt.
