Erős Vár, 1974 (44. évfolyam, 1-8. szám)
1974-08-01 / 6. szám
40. JUBILEUMI ÉVFOLYAM! AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 40. ÉVFOLYAM 1974. AUGUSZTUS—SZEPTEMBER 6. SZÁM "Jól vari; jó és hű szolgám..." 1974. augusztus 1. Ezt a napot az élet és halál Ura írta be nemcsak Egyed Aladár volt gyülekezetei, hanem az egész egyház könyvébe. Ekkor zárta be hűséges szolgájának szemét az ő Ura, hogy maga elé hívja számadásra. A clevelandi "Grace” kórházban egy csütörtöki nap délutánján ért véget földi vándorlása. Talán van valami jelképes abban, hogy a kórház neve: Kegyelem, az a szó, mely oly sokszor hangzott el ajkán a Krisztusban kapott kegyelemről szólva. Egyed Aladár 1890. március 24-én született Soltvadkerten, Egyed Dávid és Joó Vilma házasságából. Apja az ottani evangélikus iskola tanítója volt, de három évvel később Rozsnyóra helyezték, az ev. árvaház vezetéséré. így került Egyed Aladár a Felvidékre, ahová élete végéig el nem szakadó szálak fűzték. A rozsnyói ev. gimnázium után teológiai tanulmányait az ősi Eperjesen végezte. Geduly Henrik püspök avatta pappá 1913-ban, majd Rozsnyóra küldte segédlelkésznek. 1914. augusztus 22-én feleségül vette Krausz Vilmát, miután a sajógömöri egyház meghívta lelkészének. Első gyülekezetében 17 évig szolgált. Trianon és a csehszlovák megszállás éveiben rettenthetetlen bátorsággal harcolt magyar népe elnyomatása ellen. A Felvidék új urai végül is 3 havi börtönbüntetéssel sújtották. Kiszabadulása után, 1931-ben a szegedi ev. egyház hívta meg, ahol 11 évig dolgozott fáradhatatlanul, közben, mint a csanád-csongrádi egyházmegye esperese is. 1942-ben Ordass Lajos későbbi püspök gyülekezetét vette át Cegléden, majd 1944-ben Kapi püs-EGYED ALADÁR 1890—1974 pök tábori lelkészi szolgálatra osztotta be. így került ki Németországba, ahol az otthoni egyházi főhatóság megbízásából az Evangélikus Lelkigondozói Szolgálat vezetője volt Asbóth Gyula v. tábori alesperessel együtt. 1949-ben jött ki Amerikába, s itt már nem vállalt önálló lelkészi szolgálatot, hanem a nyugat-clevelandi ev. egyházhoz került, mint a gyülekezet lelkészének megbecsült munkatársa, irodavezető és templomi orgonista. Egyed Aladár nemcsak odahaza, hanem Németországban és Amerikában is sok orgonahangversenyt tartott, áldott művészete sokak számára volt élő bizonyságtevés. Számos egyházi és hazafias zenedarabot írt. "A mélységből kiáltok Hozzád, Uram” c. dialógus-oratóriumát a csikágói zeneakadémia Kodály-díjjal jutalmazta. Amerika-szerte végzett a gyülekezetekben evangélizáló és vendégigehirdetői szolgálatot. Sokszor prédikált a magyar rádiókban. Három évig szerkesztője, 1963-tól az utóbbi időkig főmunkatársa volt az Erős Várnak. Előljárt az egyházak ökumenikus kapcsolatai szorgalmazásában, különösen római katolikus—protestáns téren, ahol Király Kelemen ferences páterrel való együttműködése sok jó eredménnyel járt. Lelkes támogatója volt minden nemes nemzeti ügynek, de szívéhez négis legközelebb volt a szeretett Felvidék sorsa, melyről sok előadása és írása tanúskodott. Sokoldalú áldott tevékenységében sohasem a maga hasznát és dicsőségét kereste, hanem Megváltó Uráét, a Krisztusét! Életében, szolgálatában méltó társa és segítője volt hitvese. Emigrációban töltött éveiknek legnagyobb boldogsága bizonyára az volt, amikor Miklós fiuk, aki orvos, az 1956-os szabadságharc után családjával együtt Clevelandba érkezett. A nyugat-clevelandi gyülekezet 1969 végén, amikor előrehaladott kora arra kényszerítette, hogy az egyházi munkát abbahagyja, szeretettel és tisztelettel adózott neki és ünnepi ebéden köszönte meg hű szolgálatát. Az átnyújtott díszoklevél Egyed Aladárt, mint a gyülekezet "Pastor Emeritus”-át tüntette ki. Ezután már a naplemente évei következtek. A test fokozódó gyengeségéhez járult az a lelki csapás is, amit jó barátja és példaképe, Túróczy Zoltán ny. püspök halálának
